mesélő házak

2020.01.12. 11:30

Szlovén biblia a hordóból

A felsőszölnöki Kühár-emlékház a szlovén anyanyelv ápolásának, az identitás megőrzésének intézménye. Névadója fél évszázadon át szolgálta a község híveit. Különleges bibliát is őriztek itt.

Feiszt György

Az egykori plébániaépületben helyreállítva látható Kühár János plébános hivatala, hálószobája és ebédlője, a melléképületekben pedig a szlovén falvak egyháztörténeti és a néprajzi tárgyait, eszközeit bemutató kiállítás.

A 2010-ben megnyílt felsőszölnöki Kuhár-emlékház gyűjteménye és a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum egymást kiegészítve mutatják be a szlovén kultúra és hagyomány megőrzendő emlékeit.

A rendkívül gazdag gyűjtemények anyagát teljesebbé téve adunk most közre egy a közelmúltban előkerült, eddig csak kevesek által ismert, izgalmas és szimbolikusan is érdekes kultúrtörténeti adalékot.

A felsőszölnöki plébánián az 1662. november 6-án felvett evangélikus vizitáció jegyzőkönyvében az olvasható, hogy Lovenyák Mihály lelkésznél: „Vagyon egy táblátlan, rongyos kránic biblia, kinek sem eleje, sem utolja”. A „kránic” kifejezésen természetesen Krajna (Carniolica) tartománybelit kell értenünk, ez a vidék a 16. században is a szlovén nép központi területe volt.

Az említett biblia pedig Jurij Dalmatin 1584-ben Wittenbergben, 1500 példányban Biblija, tu je vse svetu pismu stariga ino noviga

testamenta (Biblia, azaz az Ó- és Újtestamentum összes könyve) címmel terjedelmes német előszó kíséretében megjelent műve volt. Ez a nemzeti nyelvű bibliák megjelenésének kora.

A Kühár-emlékház egykor plébániaépület volt Fotó: Szendi Péter

A több mint kétszáz gyönyörű fametszettel illusztrált kötetet a szlovén irodalomtörténet méltán nemcsak irodalmi remekműnek, de valóságos műalkotásnak is tartja.

Fordítója, Jurij Dalmatin Primož Trubarnak, a nagy szlovén reformátornak, a szlovén szépirodalom kétségkívül első jelentős alkotójának tanítványa volt.

Egy fennmaradt feljegyzés szerint a gyönyörű és értékes kötetek Wittenbergből hordókba rejtve, kalandos úton érkeztek meg Carniolicába. Tartalmuk titokban tartása, a külvilág megtévesztése érdekében a hordókon az volt olvasható, hogy „kártyák” és „áruk” vannak bennük.

Trubar nem kis örömére Dalmatin, a szlovén fordító egy rendkívül díszes bőrkötésű példányt tett a nagy útra indított rakományba mestere számára.

Vallás- és kultúrtörténeti kuriózum, hogy egy szlovén nyelvű biblia a megjelenését követően alig néhány évtizeddel Felsőszölnökön, állapotából ítélve gyakran olvasott, közkézen forgó műként használatban volt.

Ezek is érdekelhetik