Már Virágzik az Őrségben a soknevű kakasmandikó

A tatárok szerelemkeltő szerként, az oroszok epilepszia ellen használták a kakasmandikót. A neve kész talány, ráadásul ahány vidék, annyiféle.

A „csödei csodaerdőben” az idén már február közepén előbújt a kakasmandikó. Nem szokványos ez a korai virágzás, de a hagymás-gumós kora tavaszi növényeknek bőven elegendő, ha a fagyos napok után felenged a talaj és meg tudják szívni magukat nedvességgel. Dr. Szépligeti Mátyás botanikus, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja megerősítette, hogy a kakasmandikó virágzása is egyre korábbra tolódik. Régebben áprilisban virított: erre utal, hogy Szent György virágának is

hívják.

A kakasmandikó a kora tavasz félénk, szemérmes virágaihoz képest maga a bohém kitárulkozás. A hóvirág, a tőzike, a kankalin vagy a szellőrózsák szolid megjelenésével szemben hátrahajló lilás, bíborrózsaszínű virágaival, széles, de hegyes tőleveleivel már-már hivalkodó.

Amíg fagyosak az éjszakák, a lefelé hajló, hosszúkás bimbó az avarban megbújva fázósan a szárhoz simul. Amikor aztán tovább melegszik az idő, a levélkezdemények kibomlanak, a szár megemeli a virágot. A lepelszirmok szétnyílnak, majd hátrahajlanak, a porzók kibomlanak: ez pedig maga a buja csábítás.

Szépligeti Mátyás szerint a hagymagumó hosszúkás, elkeskenyedő alakja ihlette azokat a hiedelmeket, amelyek a növény szexuális ajzószerként vagy a nemi betegségek elleni gyógyírként való használatát eredményezték. A rejtélyes név, hogy kakasmandikó is ehhez kapcsolódik. A latin név fordításából pedig a kutyafoggyökér elnevezés származik, ez szintén a föld alatti részre utal.

A névváltozatok közül a legszolidabb a „piros tavaszika” vagy a „piroska”, de az már nehezen megfejthető, hogy a „nyakagyar” honnan jött. Erdélyben, ahol létezik fehér változata is, kankuskának, sőt kukuzsénak is hívják.

Szépligeti Mátyástól megtudtuk, hogy a kakasmandikó Eurázsia számos területén előfordul, nálunk üde lomberdők, gyertyános tölgyesek és bükkösök növénye, de irtásréteken, erdőszéleken is megtaláljuk. Az Őrségi Nemzeti Parkban leginkább a Vendvidéken jellemző, de jelentős állománya él Zalalövő határában is. Ott 400 ezer példány nyílik.