Három nap a feltámadásig

János evangéliuma szerint azt követően, hogy Jézus meghalt a keresztfán, egy katona sebet ejtett a testén, amiből vér és víz jött ki. Nagytilajon egy olyan út menti keresztet találunk, ahol a megfeszített Krisztus mellett egy kis angyal lebeg. Kezében kelyhet tart, amelyben a kicsorgó vért fogja fel. Krisztus vére szorosan kötődik az eucharisztiához, illetve az úrvacsorához. Ez az 1936-ból való ábrázolás azonban inkább ahhoz köthető, hogy a XX. század első felében új erőre kapott a szent vér tisztelete.

A kálváriák utolsó két stációja is Jézus halála utáni eseményeket örökít meg. A tizenharmadik állomás azt, amikor leveszik a keresztről és az anyja ölébe fektetik. A tizennegyedik képen pedig a sziklasírba helyezés jelenete látható.

A fiát sirató fájdalmas anya alakja már nagyon régóta jelen van a művészetben. A legismertebb és leghíresebb Pietát Michelangelo készítette 1499- ben. Rómában a Szent Péterbazilikában látható. A mai pietá- készítők is többnyire az ő szobrát tekintik példának. Nálunk a háttérben legtöbbször ott van a kereszt is.

A legtöbbször fogadalmi emlékként állították, de sírszoborként is találkozhatunk vele. Az első világháború idején több esetben a távoli harctéren elesett és idegen földben eltemetett gyermekükről is pietás kereszt állításával emlékeztek meg a szülők és a hozzátartozók.

A Szent Sír köztéri ábrázolása már ritkább, Vas megyében például Bejcgyertyánoson találunk ilyet. Ott éppen egy olyan pietá-szobor alatt helyezték el, amelyet eredetileg az első világháborúban elesett idősebb Németh Antal emlékére állítottak. Németh Antal fia, akit szintén Antalnak hívtak, a második világháborúban halt meg. A kereszt így később kettejük emlékhelyévé vált. A talapzat egyik oldalán személyes patrónusuknak, Páduai Szent Antalnak a szobra áll. A másik oldalon pedig azoknak az aszszonyoknak az egyikét látjuk, akik a temetés után felkeresték Jézus sírját. Az asszony kezében balzsamos edényt tart, amelyet azért vitt magával, hogy bekenje vele a halott testet. A kereszt és a szoborcsoport Hudetz József szombathelyi műhelyében készült.

A ciszterciek szentgotthárdi sírboltjának domborművén Krisztus feltámadásának jelenetét látjuk. Máté evangéliumában – a Gutenberg-galaxis hajnaláról, Károli Gáspár fordításában – ezt olvashatjuk: „A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való féltökben megrettenének, és olyanokká lőnek mint a holtak.”

A Megváltó ezen az ábrázoláson felemelt fejjel, szelíden sugárzó tekintettel, palástban, kezében kereszttel lép ki a sziklasírból. Azok, akik korábban gúnyolták és megalázták, s ruhájára is sorsot vetettek, most már úgy tekintenek rá, mint egy uralkodóra. A sisakot viselő, fegyveres katonák mindegyike másként reagál. Van, aki letérdel előtte és úgy néz rá, van, aki magába roskad – és van, aki szeretne még közelebb kerülni hozzá. A relief 1930 körül készülhetett, akkor temettek először ebbe a kriptába.

Az alkotó jelzése nem szerepel a síremléken. Talán a Szentpéterváron szobrászatot tanult Mayer Sándor lehet. Hozzá közel állt ez a téma, s van néhány olyan munkája, ahol az alakok hasonló öltözetben vannak, mint amilyen ruhát itt az őrök viselnek.

Kiemelt képünkön: Pietá és kereszt az ólmodi temetőben