A gazdaság szolgálatában

Fekete Lajos, mint azt a miniszter megfogalmazta, valójában életpályája elismeréseként kapta a díjat, s való igaz, a kitüntetett szakember hosszú, tanulságoktól és megoldandó feladatoktól egyáltalán nem mentes pályafutást tudhat maga mögött. Már a pályakezdés is igencsak munkásra sikeredett számára, az általános iskola után ugyanis villanyszerelő-tanulónak állt, s mint elmondta: azóta sem tudja elfeledni a pillanatot, amikor 14 éves korában, szűlőhelyén, Lőrinciben belépett a Mátravidéki Erőmű kapuján. Hamar megszületett benne az elhatározás, hogy villamosmérnök lesz, s e célját követve az ipari iskolával párhuzamosan esti gimnáziumban leérettségizett, hogy aztán pár év múlva már a Műszaki Egyetem padjaiban, 1968-ban pedig már végzett villamosmérnökként a Mátravidéki Erőműben találja magát. Három évre rá, a korszerűtlen erőmű bezárásáról szóló döntés megszületését követően új állás után kellett néznie, s némi keresgélés után, továbbá vasi származású felesége inspirálásának is köszönhetően a szombathelyi Nyugat-magyarországi Fűrészeknél vállalt munkát. Az akkoriban felfutóban lévő vállalatnál villamosmérnökként leginkább gyárbeüzemelési, karbantartási és tervezési feladatokat kapott, majd 1980-ban az időközben Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát névre váltó, és egyre nagyobbá váló cég forgácslapgyárának lett a főmérnöke.

- Ez volt az a pont, amikortól már nem csupán műszaki feladatokkal, hanem közgazdasági ügyekkel, összefüggésekkel is kellett foglalatoskodnom - eleveníti fel a történteket Fekete Lajos, hozzátéve: a nyolcvanas évek nem- csak az újabb névváltozás (Falco Fakombinát), hanem a sok-sok fejlesztés miatt is izgalmas időszak volt a cég, és persze az ő életében. Más kérdés, hogy az akkori vezetők nem mindegyik lépése volt sikeres, s Fekete La-jos szavaival élve: 1989-re személyi válság alakult ki a cégnél. A rendszerváltással ráadásul jelentős piacvesztést is megélt, s komoly tartozásokat halmozott fel a Falco. Ekkor azonban jelentős fordulat következett be úgy a cég, mint Fekete Lajos életében, 1989 szeptemberében ugyanis egy viharos gyűlésen a vállalati tanács őt választotta meg a vállalat vezetőjévé. Fekete Lajos azonban csak átmenetileg, a kiírandó vezetői pályázat elbírálásáig vállalta a megbízatást. Aztán mégis másként alakult: a jelöltek meghallgatása után ugyanis a bírálóbizottság tagjai felkérték, hogy a következő pályázatra ő is adja be a jelentkezését, és ez meg is történt.

- Így lettem 1990 februárjára én a vezérigazgató. Mit mondjak... Munkatársaimmal nehéz heteket éltünk át. A korábbi vezetők közül sokan elhagyták a céget, s az sem volt túl kecsegtető, hogy visszafizetési alap nélküli, milliárdos hitelei voltak a Falcónak. Több túlélési alternatívát is kidolgoztunk, s a hitelek átütemezésében partner Magyar Hitel Bank jóváhagyásával a legéletképesebbnek tűnő mellé letettük a voksunkat. A vállalatot társasággá alakítottuk át, és végrehajtottunk egy erőteljes profiltisztítást, átalakítottunk, önállóvá tettünk és meg is szüntettünk üzemeket, és sajnos nagyon sok embertől meg is kellett válnunk, hogy hatékonyan működhessen a cég. Közben az akkor még csak félig kész forgácslapgyárat is be kellett fejezni, és persze beindítani, majd folyamatosan felfuttatni a termelést, és el is kellett adni a termékeket. Nem unatkoztunk... Viszont egyre jobban látszott, hogy nem lesz igazuk azoknak, akik szerint több más vállalattal együtt a Falco is eltűnik a süllyesztőben - elevenítette fel a történteket a kitüntetett, hozzátéve: akkoriban már tudni lehetett, mint ahogy 1994-ben valósággá is vált, hogy az ÁPV Rt. kiírta a vállalat privatizációs pályázatát, melyen aztán egy osztrák, családi tulajdonban lévő konszern, a Constantia lett a befutó. A befektető első lépésben, 1995 februárjában 51, majd kevéssel később egy újabb kiírásban közel 84 százalékos részesedést szerzett a Falco Rt.-ben. Fekete Lajos munkájában a tulajdonosváltás nem hozott jelentősebb változást, a bécsi cég akkori - általa már üzleti partnerként korábbról ismert nyolcvannégy éves - tulajdonosa ugyanis maximálisan megbízott benne. (A bizalom túlment a Falco irányításán, szakmai és gazdasági tapasztalatait ugyanis a konszern osztrák gyárainak munkájában is igénybe vették.) A Falco menedzsmentje aztán később is, amikor az idős úr halála után az unokája vette át a konszern irányítását, önállóan dolgozhatott, és dolgozott is, méghozzá eredményesen. Ugyanis évről évre mindig előrébb és előrébb lépett, fejlesztett, modernizált, átépített, és mára a kelet-közép-európai régió legnagyobb és legeredményesebben működő gyára lett.

- Méghozzá úgy, hogy a termelés döntően magyar alapanyagból, és persze csak magyar munkaerővel folyik. Ma biztosan nincs olyan lakás Magyarországon, ahol ne lenne Falco-termékből készült bútor, miközben a termelésünk közel 70-a exportra kerül! Ami a fejlesztési elképzelésekből elmaradt - és ez a jövő feladata lesz -, az a faforgácslapgyártás kapacitásbővítő beruházása és egy esetleges külföldi akvizíció. Ezeket a fejlesztéseket azonban csak a fa energetikai hasznosításának nevezett őrület lecsengése után lehet megvalósítani - így a vezérigazgató, akitől persze azt is megkérdeztük, hogy megbánta-e, hogy műszaki pályáját menedzserire cserélte?

Bevallása szerint legalább ezerszer, főként a különböző hivatalokkal a bürokrácia elleni csatározások közben!

- Amikor ideges voltam, lementem az üzembe, s egyből kisimultak a gondolataim. Az az igazság, hogy idekerülésemtől kezdve rengeteg időt töltöttem az üzemekben, ha probléma volt, akár éjjel kettőkor és szombaton, vasárnap is. A munkaidőm mindig addig tartott, amíg a feladat meg nem oldódott, de szerencsére ilyenek voltak körülöttem a kollégák is. Nem is tudom, ez egyfajta betegség, ahogy az itteniek éltek és dolgoztak, hűek voltak és maradtak a céghez. Számomra ez a legfontosabb érték - így Fekete Lajos, akit persze a hogyan továbbról is megkérdeztünk, főként, hogy hatvannegyedik évében járva idén (elméletileg) lejár a szerződése.

- Terveim szerint az operatív irányítástól szeretnék visszavonulni. Egyrészt hadd jöjjenek a fiatalok, másrészt az egészségemnek sem tesz jót ez a fajta folyamatos terhelés. A tulajdonossal van egy egyezségem arról, hogy a folytatásban milyen tevékenységet tudnék vállalni. A jövőm szempontjából az is érdekes lehet, hogy a tulajdonos a faipari csoportját, benne a Falcót is, szeretné eladni. A vevőjelölt egy nagy európai szakmai befektető, s ha ez az adásvétel megvalósul, akkor új helyzet áll elő, ami az én jövőmet, feladataimat is befolyásolhatja. Ami biztos, hogy a kamarában, ahol 1990 óta ipari alelnök vagyok, a ciklus végéig folytatom, ugyanígy a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségében is aktív maradok, és elnökként a Fagazdaságok Országos Szövetségénél is jócskán akad dolgom - így Fekete Lajos, aki végül, de messze nem utolsósorban nem felejtette el megemlíteni: Ahhoz, hogy ennyit tudjak dolgozni, kellett, hogy a feleségem nyugodt családi hátteret biztosítson, ugyanígy a három gyermekem, akik révén immár kilencszeres nagypapa vagyok. A jövőben rájuk is több időm jut, de... persze a gazdaság továbbra is ott lesz az életem középpontjában.