Tükröt mutogatnak

A Szombathelynek oly fontos római császárnál, Claudiusnál furább figurát például nehéz elképzelni, hát még, ahogy az egyik legtehetségesebb kortárs drámaíró, Hamvai Kornél a tolla hegyére tűzte - és ahogy Jordán Tamás eljátszotta. Dadog is, sánta is, de legalább sokat olvas. És volt olyan szíves megalapítani nekünk Savariát. De hát se Mártonnal, se Claudiusszal tulajdonképpen nem is volt soha semmi baj. (Hol van már a Római Birodalom, nem is emlékszünk rá.)

Két évvel ezelőtt viszont a Szombathelyi pajzánságok című karneválszínházi előadás bizonyos momentumait hasonló vádak érték - igaz, ott meg utólag -, mint most, már a premier előtt, a Sachs-komédiákat. Két éve akadt olyan önkormányzati képviselő, aki a közgyűlésben tette szóvá: micsoda dolog a Ferences-kertben felmutatni - épp bizonyos, állítólagos ferences szerzetesek kicsapongó életmódját. (Különben nem látta magát az előadást.)

Mostanában szokás arról panaszkodni, hogy a lényege szerint eleven, a társadalmi mozgásokra gyorsan reagálni képes színház elvesztette kapcsolatát a való világgal - hogy tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, egy-egy színházi társulat mit csinál vagy nem csinál.

A Sachs-komédiák színre állításának rövid, de viharos történetéről bezzeg mindez nem állítható. Sok mindent elmond ez a történet a városról, az országról, a világról - és benne önmagunkról. Feltéve persze, hogy szembesülni akarunk azzal a tükörképpel, amely a történet nyomán rólunk kirajzolódik.

Ami pedig magát a színházat, a színészt illeti. Nem is olyan nagyon régen az emberi természetnek tükröt mutogató (lásd! Shakespeare: Hamlet) színészek még egyáltalán nem voltak megbecsült tagjai a társadalomnak. Túlságosan szabadnak, léhának, valahogy mindenestül gyanúsnak számítottak.

A színház története bizonyos értelemben örökös tiltások és megvonások, alkalmazkodások és ellenszegülések, hatalmi huzavonák, dramaturgiák története. A közönség felől nézve meg olyan, mint egy hosszú-hosszú egérfogó-jelenet (gondoljunk megint William Shakespeare-re).

Tartson ez a történet nagyon-nagyon sokáig. Sőt: ne is legyen soha vége.

Olyan, mint egy hosszú egérfogó-jelenet, gondoljunk megint Shakespeare-re