Ötven év múltán

Csak egészségünk legyen, hangzott el többször az egykori maturandusok szájából érettségi találkozójukon, múlt szombaton. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumot akkor még Celldömölki Állami Általános Gimnáziumnak nevezték, és Gábor Áron nevét viselte. Az 1956-ban végzett évfolyam még nem is a jelenlegi épületben tanult, a hajdani vasutaskör, a mai zeneiskola, a katolikus iskola, illetve a Gáyer iskola egyik épületébe jártak gimnáziumba. Mindegyik esztendőben más épületben volt az osztályuk.

Szombaton a gimnázium előtt gyülekeztek, és köszöntötték egymást örömmel. Ki egyedül, ki a hozzátartozójával érkezett, de a találkozó elején adódó fényképezéshez a hajdanvolt évfolyamtársak álltak fel csoportba. A két osztályból Mészáros Mihály és Palotai József a két fő szervezője a találkozóknak. Mindig is együtt tartották - 1961 óta ötévente - az összejöveteleket, hiszen az évfolyam két osztállyal indult, majd három, később ismét kettő lett belőle. Így nem mindenki azzal az osztálytársával végzett, akivel kezdte a gimnáziumi éveket. Tizenhét halottjuk van, tanáraik közül is már csak a magyart tanító Németh Lajos bácsi él. Az elhunyt társakra és tanárokra gyertyagyújtással emlékeztek már bent az osztályteremben. Aztán jött a névsorolvasás, majd egyenként számoltak be egymásnak az elmúlt öt évben történt változásokról, olvasták fel a távollévők üdvözleteit, leveleit.

Örömteli, büszke megjegyzések az unokákkal kapcsolatban, akik közül már többen a nyomukba léptek, hiszen idén maturáltak, felvételiztek. Fájdalmas, együttérző sóhajok az elveszített társak miatt. Tréfás beszólások azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíj bizony nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a munka. Sőt, egyre kevesebb idő jut mindenre. Vagy csak lassúbbak lettek a mozdulatok? Az aktív dolgozók pedig még húzzák az igát, amíg bírják. Nagy dolgok már nem történnek velünk, csak úgy elvagyunk otthon, mondták többen is. Az ötven év eltelte nem csak a gimnáziumi évekhez kapcsolódik, vannak, akik az aranylakodalmukat is ebben az évben ünnepelik. A gratuláció azonban nem csak a hosszú házaséveknek szólt. Két volt osztálytárs a 45 éves találkozó óta került szorosabb kapcsolatba egymással, őket is ünnepelték.

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Szombaton a gimnázium előtt gyülekeztek, és köszöntötték egymást örömmel. Ki egyedül, ki a hozzátartozójával érkezett, de a találkozó elején adódó fényképezéshez a hajdanvolt évfolyamtársak álltak fel csoportba. A két osztályból Mészáros Mihály és Palotai József a két fő szervezője a találkozóknak. Mindig is együtt tartották - 1961 óta ötévente - az összejöveteleket, hiszen az évfolyam két osztállyal indult, majd három, később ismét kettő lett belőle. Így nem mindenki azzal az osztálytársával végzett, akivel kezdte a gimnáziumi éveket. Tizenhét halottjuk van, tanáraik közül is már csak a magyart tanító Németh Lajos bácsi él. Az elhunyt társakra és tanárokra gyertyagyújtással emlékeztek már bent az osztályteremben. Aztán jött a névsorolvasás, majd egyenként számoltak be egymásnak az elmúlt öt évben történt változásokról, olvasták fel a távollévők üdvözleteit, leveleit.

Örömteli, büszke megjegyzések az unokákkal kapcsolatban, akik közül már többen a nyomukba léptek, hiszen idén maturáltak, felvételiztek. Fájdalmas, együttérző sóhajok az elveszített társak miatt. Tréfás beszólások azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíj bizony nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a munka. Sőt, egyre kevesebb idő jut mindenre. Vagy csak lassúbbak lettek a mozdulatok? Az aktív dolgozók pedig még húzzák az igát, amíg bírják. Nagy dolgok már nem történnek velünk, csak úgy elvagyunk otthon, mondták többen is. Az ötven év eltelte nem csak a gimnáziumi évekhez kapcsolódik, vannak, akik az aranylakodalmukat is ebben az évben ünnepelik. A gratuláció azonban nem csak a hosszú házaséveknek szólt. Két volt osztálytárs a 45 éves találkozó óta került szorosabb kapcsolatba egymással, őket is ünnepelték.

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Szombaton a gimnázium előtt gyülekeztek, és köszöntötték egymást örömmel. Ki egyedül, ki a hozzátartozójával érkezett, de a találkozó elején adódó fényképezéshez a hajdanvolt évfolyamtársak álltak fel csoportba. A két osztályból Mészáros Mihály és Palotai József a két fő szervezője a találkozóknak. Mindig is együtt tartották - 1961 óta ötévente - az összejöveteleket, hiszen az évfolyam két osztállyal indult, majd három, később ismét kettő lett belőle. Így nem mindenki azzal az osztálytársával végzett, akivel kezdte a gimnáziumi éveket. Tizenhét halottjuk van, tanáraik közül is már csak a magyart tanító Németh Lajos bácsi él. Az elhunyt társakra és tanárokra gyertyagyújtással emlékeztek már bent az osztályteremben. Aztán jött a névsorolvasás, majd egyenként számoltak be egymásnak az elmúlt öt évben történt változásokról, olvasták fel a távollévők üdvözleteit, leveleit.

Örömteli, büszke megjegyzések az unokákkal kapcsolatban, akik közül már többen a nyomukba léptek, hiszen idén maturáltak, felvételiztek. Fájdalmas, együttérző sóhajok az elveszített társak miatt. Tréfás beszólások azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíj bizony nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a munka. Sőt, egyre kevesebb idő jut mindenre. Vagy csak lassúbbak lettek a mozdulatok? Az aktív dolgozók pedig még húzzák az igát, amíg bírják. Nagy dolgok már nem történnek velünk, csak úgy elvagyunk otthon, mondták többen is. Az ötven év eltelte nem csak a gimnáziumi évekhez kapcsolódik, vannak, akik az aranylakodalmukat is ebben az évben ünnepelik. A gratuláció azonban nem csak a hosszú házaséveknek szólt. Két volt osztálytárs a 45 éves találkozó óta került szorosabb kapcsolatba egymással, őket is ünnepelték.

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Örömteli, büszke megjegyzések az unokákkal kapcsolatban, akik közül már többen a nyomukba léptek, hiszen idén maturáltak, felvételiztek. Fájdalmas, együttérző sóhajok az elveszített társak miatt. Tréfás beszólások azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíj bizony nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a munka. Sőt, egyre kevesebb idő jut mindenre. Vagy csak lassúbbak lettek a mozdulatok? Az aktív dolgozók pedig még húzzák az igát, amíg bírják. Nagy dolgok már nem történnek velünk, csak úgy elvagyunk otthon, mondták többen is. Az ötven év eltelte nem csak a gimnáziumi évekhez kapcsolódik, vannak, akik az aranylakodalmukat is ebben az évben ünnepelik. A gratuláció azonban nem csak a hosszú házaséveknek szólt. Két volt osztálytárs a 45 éves találkozó óta került szorosabb kapcsolatba egymással, őket is ünnepelték.

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Örömteli, büszke megjegyzések az unokákkal kapcsolatban, akik közül már többen a nyomukba léptek, hiszen idén maturáltak, felvételiztek. Fájdalmas, együttérző sóhajok az elveszített társak miatt. Tréfás beszólások azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíj bizony nem jelenti azt, hogy kevesebb lenne a munka. Sőt, egyre kevesebb idő jut mindenre. Vagy csak lassúbbak lettek a mozdulatok? Az aktív dolgozók pedig még húzzák az igát, amíg bírják. Nagy dolgok már nem történnek velünk, csak úgy elvagyunk otthon, mondták többen is. Az ötven év eltelte nem csak a gimnáziumi évekhez kapcsolódik, vannak, akik az aranylakodalmukat is ebben az évben ünnepelik. A gratuláció azonban nem csak a hosszú házaséveknek szólt. Két volt osztálytárs a 45 éves találkozó óta került szorosabb kapcsolatba egymással, őket is ünnepelték.

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Aztán a végén a Ballag már a vén diák kezdetű dal szólt, és a vendéglői ebéd és beszélgetések előtt a folyosón néhány szó még az egykori tanárokról. Jónás Marci bácsit semmiképp ne hagyjuk ki, jött a kérés. Emlegették a két osztályfőnököt, dr. Lengyel Pált és dr. Dalos Istvánt, majd Horváth Jánost, Maróti Józsefet, Lenner Józsefet is. Előkerült az egykori diáksapka is - kötelező viselet volt.

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

Ne ritkuljon az osztálylétszám, ez a legfontosabb óhajuk, és akkor öt év múlva is haza tudnak jönni az ország számos részéről - és talán még külföldről is - az alma mater falai közé. Hiszen öt év múlva, július első szom-batján ismét őket várja egy-kori iskolájuk.

üképalá jobbra

üképalá jobbra

üképalá jobbra

üképalá jobbra

üképalá jobbra