Hírek

2006.08.19. 02:29

Kis körültekintés után

Rum - Olvasóink kétségbeesésükben keresték meg lapunkat. A vásárolt ingatlanról csak a beköltözés előtt derült ki, hogy lakhatatlan. Bíznak az előző tulajdonos segítségében, jóindulatában.

Mórocz Zsolt

A telefonos megkeresés után olvasóinkkal Rumban, egy kétszintes, bepucolatlan ház előtt találkozunk. A virá-gos udvar előtti kapun az el-adó felirat olvasható.

- Ezt a nemrégiben épült családi házunkat, amelyet még be sem pucoltunk, azért akarom eladni, hogy a lányomnak és a fiamnak tudjak anyagilag segíteni. Én a lányomhoz költöznék, s a fiam is megkapná a házból a részét. De a fiam sajnos rossz vásárt kötött - mondja a házból kijövet Nagy Imréné. - A közelmúltban a Rába-part közelében, itt Rumban vásárolt magának egy nyaralót, amelyet tervei szerint fel akart újítani, majd oda feleségével véglegesen beköltözni. A faluban a mi pénztárcánkhoz képest drágák az ingatlanok, így mindannyian igen megörültünk, amikor megtudtuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért meg tudjuk vásárolni a nyaralót. A vételárból 2 milliót fizettünk le, a szerződés szerint a fennmaradó 2 millió 800 ezret abból a pénzből fizetnénk ki, amit a fiam kapna a jelenleg is eladó családi há-zunk után - mutat az épület irányába az édesanya.

Autóba szállunk, s közösen elmegyünk az egy-másfél kilométerre található, közelmúltban vásárolt nyaralóhoz. Az udaron törmelékkupacok között vezet az útunk a ház irányába.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ezt a nemrégiben épült családi házunkat, amelyet még be sem pucoltunk, azért akarom eladni, hogy a lányomnak és a fiamnak tudjak anyagilag segíteni. Én a lányomhoz költöznék, s a fiam is megkapná a házból a részét. De a fiam sajnos rossz vásárt kötött - mondja a házból kijövet Nagy Imréné. - A közelmúltban a Rába-part közelében, itt Rumban vásárolt magának egy nyaralót, amelyet tervei szerint fel akart újítani, majd oda feleségével véglegesen beköltözni. A faluban a mi pénztárcánkhoz képest drágák az ingatlanok, így mindannyian igen megörültünk, amikor megtudtuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért meg tudjuk vásárolni a nyaralót. A vételárból 2 milliót fizettünk le, a szerződés szerint a fennmaradó 2 millió 800 ezret abból a pénzből fizetnénk ki, amit a fiam kapna a jelenleg is eladó családi há-zunk után - mutat az épület irányába az édesanya.

Autóba szállunk, s közösen elmegyünk az egy-másfél kilométerre található, közelmúltban vásárolt nyaralóhoz. Az udaron törmelékkupacok között vezet az útunk a ház irányába.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ezt a nemrégiben épült családi házunkat, amelyet még be sem pucoltunk, azért akarom eladni, hogy a lányomnak és a fiamnak tudjak anyagilag segíteni. Én a lányomhoz költöznék, s a fiam is megkapná a házból a részét. De a fiam sajnos rossz vásárt kötött - mondja a házból kijövet Nagy Imréné. - A közelmúltban a Rába-part közelében, itt Rumban vásárolt magának egy nyaralót, amelyet tervei szerint fel akart újítani, majd oda feleségével véglegesen beköltözni. A faluban a mi pénztárcánkhoz képest drágák az ingatlanok, így mindannyian igen megörültünk, amikor megtudtuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért meg tudjuk vásárolni a nyaralót. A vételárból 2 milliót fizettünk le, a szerződés szerint a fennmaradó 2 millió 800 ezret abból a pénzből fizetnénk ki, amit a fiam kapna a jelenleg is eladó családi há-zunk után - mutat az épület irányába az édesanya.

Autóba szállunk, s közösen elmegyünk az egy-másfél kilométerre található, közelmúltban vásárolt nyaralóhoz. Az udaron törmelékkupacok között vezet az útunk a ház irányába.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

Autóba szállunk, s közösen elmegyünk az egy-másfél kilométerre található, közelmúltban vásárolt nyaralóhoz. Az udaron törmelékkupacok között vezet az útunk a ház irányába.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

Autóba szállunk, s közösen elmegyünk az egy-másfél kilométerre található, közelmúltban vásárolt nyaralóhoz. Az udaron törmelékkupacok között vezet az útunk a ház irányába.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ez a fürdőszoba - mutat az egyik kupacra Nagy Imre Zoltán, Nagy Imréné fia, az épület jelenlegi tulajdonosa.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Ha a mosdó nem esik le, s nem jövök rá hamar a hiányosságokra, akkor már beköltöztem volna a feleségemmel. Az előző tulajdonos, akitől megvettem a nyaralót, ugyan mondta, hogy csak a ház első fele tégla, a hátulja fa, de mi arra gondoltunk, hogy a tetejére érti, ugyanis az egész házban a plafont faburkolat borítja. Nem kopogtattuk a hátsó részen a faburkolatú s csempés falakat. A gondok akkor kezdődtek, mikor meg akartam szerelni a mosdót, amit már nem tartott semmi sem a falban, így az leesett. Láttam, hogy a csempe egy hálóra van felrakva, ami alatt forgácslap található, legvégül pedig előtűnt a faszerkezet. Kívülről sem lehetett látni, hogy a hátsó rész fából van, mert palaszerű lapokkal volt beburkolva. Mikor elkezdtem a felújítást, akkor jöttem rá a ház hátsó részének szerkezetére - meséli Nagy Imre Zoltán.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Nézze meg! Ezt még egy gyerek is szét tudja szedni - veszi át a szót az édesanya, miközben a málló, korhadt fából már kis érintésre is darabok szakadnak le.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Kétségbeestünk, amikor az első hibák után megkocogtattuk a falat, amely mögött elindult valami. Olyan volt, mintha a fal mögött egy vödör vizet engedtek volna le. Csak a bontás után derült ki, hogy az épület szerkezetébe utat vájtak maguknak a hangyák, s a kocogtatásra ezrével megindultak a fal mögött. Megjegyzem, azt sem tudjuk, hova folyik a szennyvíz. Mikor az előző tulajdonosnak elmondtuk, hogy milyen problémákat fedeztünk fel, megígérte, hogy segítségünkre lesz. Mióta a bank a lánya számlájára utalta a 2 millió forintot, nem tudjuk elérni. A szerződéskötésnél is azt mondta, hogy ő elintéz mindent. Megbíztunk benne, ugyanis mi nem vagyunk jártasak az ilyen dolgokban. Az ígéret ellenére sokat kellett telefonálgatnunk. Máig ott van a családi házunkban a magas telefonszámláról szóló csekk, amelyet azóta sem tudtunk befizetni. Nem szégyen bevallani, nem vagyunk tehetős emberek. A szerződéskötés után sok pénzt kellene feladnunk. De miből? Főleg ilyen körülmények között. Tulajdonképpen kiadtunk milliókat a semmiért. A fiam nem tud ide beköltözni. Arról nem is beszélve, hogy a plafon is faburkolatú. Amikor a padlásról ráment a lányom negyvenkilós fia, az unokám, kiderült, hogy a plafon is csak forgácslappal van leterítve. Majdnem megindult alatta a tető - mutat a plafon felé, amelyen már láthatók az illeszkedések közötti hézagok.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Mi egyszerű emberek vagyunk. Én is, s ezáltal a fiam is úgy nevelkedett, hogy nem csapjuk be soha a másikat. Azt gondoltuk, hogy 4 millió 800 ezer forintért egy jó állapotú nyaralót kínálnak Rumban. Úgy látszik, nem voltunk körültekintőek. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fiam, mivel külterületi házat vett, nem veheti igénybe a szocpolt - tájékoztat az aggódó édesanya.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Mi lesz így velem? - kérdi a fia. - Ha édesanyám el is tudja adni a családi házat, amiből tegyük fel, kifizetném a fennmaradó összeget, akkor is hova költöznék? Nemsokára lenne itt is gáz, de miből fizetném ki? Ráadásul a villanyvezetéket is ki kell cserélni, mert a szomszédok elmondása szerint egy televíziót és a mikrót bírja el, többet nem.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

- Most így állunk - jegyzi meg szomorúan az édesanya. - Bár lapjuktól kértünk segítséget, nem szeretnénk felfedni az előző tulajdonos nevét. Most írtam neki levelet, hogy jelenjen meg a békés megbeszélésen. Bízunk a jóindulatában, a segítségében, a megértésében, s hogy mégsem kéri el a fennmardó 2 millió 800 ezret. Erre a házra csak költeni kell, semmit sem ér. Nem akarunk mi pereskedni, de hát azt ő is beláthatja, hogy ez így nincsen jól. Szeretnénk, ha segítenének rajtunk.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

Érdeklődünk az adásvételi szerződés tartalmáról, de konkrétumokkal nem tudnak szolgálni. Kérésüknek eleget téve, a viszálykodást elkerülendő, nem kerestük fel a nyaraló volt tulajdonosát. Mint mondták, ők bíznak az emberi lelkiismeret erejében.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!