Mi, magyarok szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat

Különleges lelke van-e honfitársainknak, hogy harminc-ötven évenként forradalmakkal akarják megváltoztatni életüket - erről beszélgetünk dr. László Emília szociálpszichológussal, viselkedéskutatóval.

- Újkori és legújabbkori történelmünk tele olyan fordulattal, amelyek következtében emberek vesztették életüket. Mi magyarok forradalomra vagyunk teremtve?

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Újkori és legújabbkori történelmünk tele olyan fordulattal, amelyek következtében emberek vesztették életüket. Mi magyarok forradalomra vagyunk teremtve?

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Újkori és legújabbkori történelmünk tele olyan fordulattal, amelyek következtében emberek vesztették életüket. Mi magyarok forradalomra vagyunk teremtve?

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Újkori és legújabbkori történelmünk tele olyan fordulattal, amelyek következtében emberek vesztették életüket. Mi magyarok forradalomra vagyunk teremtve?

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Újkori és legújabbkori történelmünk tele olyan fordulattal, amelyek következtében emberek vesztették életüket. Mi magyarok forradalomra vagyunk teremtve?

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Nem hiszem, hogy értelmes emberek fejében így vetődhet föl a kérdés - szögezi le dr. László Emília. - Ugyanilyen leegyszerűsítéssel mondhatnánk, hogy a franciák is, hiszen majdnem egy évszázadon belül négyszer csináltak forradalmat: 1789-ben, 1830-ban, 1848-ban és 1871-ben. Semmi értelme a versengésnek, de annak sem, hogy nemzeti karakterekkel magyarázzuk meg a társadalmi változásokat. Mindemellett jelentkezett és erősödik az a szakszerűen pszichológiai vonulat, amely kultúrák közti különbségek módszeres feltárására vállalkozik, és összehasonlító vizsgálatok tényszerű eredményeiből rakja ki a nemzeti kultúrák színes mozaikképét.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Vagyis?

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- 1991-ben mélyinterjúkkal és statisztikákkal készítettünk felmérést belga, német, orosz, osztrák, román és magyar egyetemi hallgatók körében. Az összesítés szerint a magyarok a problémamegoldás gyors és hatékony módját választják viszonylag nagy veszteségek árán is. Megkérdeztük azt is, hogy milyen mintákat követnek problémáik megoldása során. Egyértelműen elvetették szüleik példáját. A felmérés anyagát alapul véve azt mondhatom, mi magyarok hajlamosak vagyunk feketén és fehéren látni a világot, szeretjük leegyszerűsíteni a dolgokat. Az együttműködési készség nem jelent különös értéket.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szóval türelmetlenek vagyunk a társadalmi változtatások terén is?

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Azt hiszem, ha a partnerség felől közelítenénk meg a problémákat, előbbre jutnánk. A partnerség felelősséget is jelent, nemcsak a másokra mutogatást, ami a könnyebbik megoldás. A jó király elmélete szerint nem kerül semmibe mindig a fejünk fölött állót szidni, minden kudarcért őt okolni, és reménykedni abban, majdcsak eljön valaki, aki megsegít bennünket. Amikor pedig elfogy a türelmünk, akkor az asztalra csapunk. A csapkodáshoz is kell bátorság, de a fáradságos munkához és a mindennapi tevékenységhez még kitartás, önképzés, empátia is.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Mitől változhat ez meg? Egyáltalán, meg kell változnia?

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

- Szerencsés lenne mindannyiunknak, hiszen élhetőbb lenne az életünk. A konfliktusok összeütközéses megoldása során sérülnek az emberek, gyakran a környezet is. A megegyezéses módszer olyan újdonságokat is a felszínre hozhat, amikre nem is gondoltunk. Kétségtelen, hogy idő-igényesebb, de megéri. A példamutatás sokat jelenthet, de évek óta hangoztatjuk azt is, hogy az iskolai oktatás részeként kontfliktusmegoldási módok gyakorlati lehetőségeit rendszeresen kellene gyakoroltatni.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.

A példamutatás magától értetődően vonatkozik az ország vezetőire is, de egyelőre annak épp az ellenkezője zajlik a szemünk előtt.