Irma néni most is a közösségnek él

Irma néni fiatalon, 1936-ban elkerült otthonról Pestre, ahol a Váncza sütőipari gyárban dolgozott csomagolóként. A főváros nem szippantotta be, mindig hazavágyott, nyarait, szabadságát minden évben szülőfalujában töltötte.

1944-ben költözött vissza Vas megyébe, és mint érdeklődő, aktív fiatal bekapcsolódott a település ifjúsági mozgalmaiba. Színdarabokat adtak elő, sportoltak, szerte a megyében ifjúsági találkozókon vettek részt. 1947-ben megyei ifjúsági vezetőként Bajára költözött, ahol gazdasági ügyekkel foglalkozott. Ott sem tudott azonban megszokni, honvágya visszaszólította a Répce mellé.

Itthon varrásból, kézimunkázásból, gépi hímzésből élt. 1951-ben férjhez ment.

Később iparigazolvánnyal koszorúkötésbe is kezdett. Élete során aktivistája volt minden helyi kezdeményezésnek, alapító tagja a Vöröskereszt helyi szervezetének, a helyi takarékszövetkezetnek, és érdemes társadalmi munkás.

Huszonöt év munka után a kisiparból ment nyugdíjba 1980-ban, de mint nyugdíjas továbbra is dolgozott a szakmájában.

A verseket egész életében szerette, és szívesen olvasta, de az ihletet a magány öntötte dallá a szívében. Amikor megözvegyült, nagyon egyedül érezte magát. Úgy gondolta, az a rengeteg élmény, amit megélt, olyan részlete a múltnak, melyet érdemes örökül hagyni a jövőre, és ekkor kezdte gondolatait, érzéseit rímekbe foglalni.

Irma néni azt mondja, hogy általában egy-egy alkalom, egy-egy történet ihleti meg. Így jött létre például az Egy csepp vér című költeménye is, amellyel azokat ajándékozta meg, akik véradóként segítik embertársaikat.

Írásaival a köz elé is lépett, rendszeresen szavalja saját költeményeit a település rendezvényein, a városi könyvtár dolgozói pedig író-olvasó találkozót is szerveztek számára. A város negyedévente megjelenő lapjában, a Répcelaki Hírmondóban is rendszeresen publikál. Kedvenc verseit kötetbe gyűjtötték, és az önkormányzat segítségével egy kis füzet őrzi őket. Ezeket a - ahogy ő hívja - múltidéző emléksorokat szívesen adja ajándékba azoknak, akiket becsül, például répcelaki látogatása alkalmával Szili Katalin is hazavihetett magával egy példányt Irma néni kötetéből.

Irma néni manapság is kitűnő egészségnek örvend, gyógyszert sem szed, az orvost szívesen üdvözli - messziről. Csendesen él, gondozza a kertjét és az állatait, olvassa a napilapokat, ismerete és véleménye van az aktualitásokról. Azt mondja, alig várja a szeptembert, amikor a háza előtt iskolába menő-jövő gyerekektől lesz hangos az utca.

A település jeles eseményein, rendezvényein a mai napig részt vesz, mert ő mindig a közösségben, a közösségért élt, és él ma is.

Az Országgyűlés elnöke is magával vitte Boros Béláné verseinek gyűjteményét