Megmaradt a társaság

Csatorna nincs, de a lakosság pénze (30 millió) ott rostokol a számlákon. Hogyan tovább, várjanak-e még ötven hónap múltán is a közmű megépítésére, vagy szüntessék meg a társulatot, és használják fel a hosszú évek alatt összegyűjtött és állami támogatással kiegészített pénzt a Sárvár közeli négyszáz lakosú faluban? A közműtársulat egyik tagja hívott fel telefonon. - A faluban két házra négy éve fizettük a leendő csatorna elkészítésének díját, félmillió forintunk gyűlt össze, meddig és mire várjunk, ha nincs csatorna, ha az építése mégcsak el se kezdődött? Nem is pályázott rá az önkormányzat. Azt hallottam, az OTP zárolni akarja a pénzünket, háromszázalékos kamat mellett ne rendelkezzenek a mi saját megtakarításunkról. Ez egy ilyen falu, itt semmi nem sikerül, egyetlen pályázatot se nyertek, a pénzeket csak elherdálják.

Szerdán este egy gombostűt se lehetett volna leejteni a bögöti kultúrházban. A közműtársulat közgyűlését Farkas László, a társulat elnöke, egyben Bögöt polgármestere vezette.

A Bögöt Víziközmű Társulat 2003-ban alakult 170 taggal, a szándéknyilatkozatot 128-an írták alá, a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi adatok szerint 118-an vettek részt. Farkas László összefoglalta, mi történt az elmúlt hónapokban csatornaügyben. A nyugat-dunántúli regionális csatornázási tervekben azt javasolták, Bögötnek önállóan kellene megoldania a problémát, egyedi tisztítóval. Mivel Porpáctól alig két kilométer választja el, a két falu szövetséget kötött a csatornahálózat és a tisztító létrehozására, Porpácon szintén 2003-ban alakult meg a víziközmű társulat. Az önkormányzat négymillió forintért elkészíttette a terveket, s várt a kedvező alkalomra, hogy pályázati summákkal megtoldva a lakosság pénzét végre építkezhessenek. Csakhogy a 2000 lakosnál kisebb településeket nem támogatják a pályázatokon 2013-ig. Korábban már próbálkoztak a bögötiek azzal is, hogy bővítsék a kört, Csényét, Pecölt, Kenézt, Megyehidat, Porpácot szerették volna megnyerni, de az érdekek mást mutattak. Pecöl és Kenéz inkább Szombathely felé húzott, Csénye Sárvárhoz ragaszkodott. Sárvár hiába van közel (alig nyolc kilométerre), a tisztítója nem tudja befogadni a bögöti szennyvizet, a szippantókocsik most is Szombathelyre hordják azt a derítőkből.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Szerdán este egy gombostűt se lehetett volna leejteni a bögöti kultúrházban. A közműtársulat közgyűlését Farkas László, a társulat elnöke, egyben Bögöt polgármestere vezette.

A Bögöt Víziközmű Társulat 2003-ban alakult 170 taggal, a szándéknyilatkozatot 128-an írták alá, a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi adatok szerint 118-an vettek részt. Farkas László összefoglalta, mi történt az elmúlt hónapokban csatornaügyben. A nyugat-dunántúli regionális csatornázási tervekben azt javasolták, Bögötnek önállóan kellene megoldania a problémát, egyedi tisztítóval. Mivel Porpáctól alig két kilométer választja el, a két falu szövetséget kötött a csatornahálózat és a tisztító létrehozására, Porpácon szintén 2003-ban alakult meg a víziközmű társulat. Az önkormányzat négymillió forintért elkészíttette a terveket, s várt a kedvező alkalomra, hogy pályázati summákkal megtoldva a lakosság pénzét végre építkezhessenek. Csakhogy a 2000 lakosnál kisebb településeket nem támogatják a pályázatokon 2013-ig. Korábban már próbálkoztak a bögötiek azzal is, hogy bővítsék a kört, Csényét, Pecölt, Kenézt, Megyehidat, Porpácot szerették volna megnyerni, de az érdekek mást mutattak. Pecöl és Kenéz inkább Szombathely felé húzott, Csénye Sárvárhoz ragaszkodott. Sárvár hiába van közel (alig nyolc kilométerre), a tisztítója nem tudja befogadni a bögöti szennyvizet, a szippantókocsik most is Szombathelyre hordják azt a derítőkből.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Szerdán este egy gombostűt se lehetett volna leejteni a bögöti kultúrházban. A közműtársulat közgyűlését Farkas László, a társulat elnöke, egyben Bögöt polgármestere vezette.

A Bögöt Víziközmű Társulat 2003-ban alakult 170 taggal, a szándéknyilatkozatot 128-an írták alá, a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi adatok szerint 118-an vettek részt. Farkas László összefoglalta, mi történt az elmúlt hónapokban csatornaügyben. A nyugat-dunántúli regionális csatornázási tervekben azt javasolták, Bögötnek önállóan kellene megoldania a problémát, egyedi tisztítóval. Mivel Porpáctól alig két kilométer választja el, a két falu szövetséget kötött a csatornahálózat és a tisztító létrehozására, Porpácon szintén 2003-ban alakult meg a víziközmű társulat. Az önkormányzat négymillió forintért elkészíttette a terveket, s várt a kedvező alkalomra, hogy pályázati summákkal megtoldva a lakosság pénzét végre építkezhessenek. Csakhogy a 2000 lakosnál kisebb településeket nem támogatják a pályázatokon 2013-ig. Korábban már próbálkoztak a bögötiek azzal is, hogy bővítsék a kört, Csényét, Pecölt, Kenézt, Megyehidat, Porpácot szerették volna megnyerni, de az érdekek mást mutattak. Pecöl és Kenéz inkább Szombathely felé húzott, Csénye Sárvárhoz ragaszkodott. Sárvár hiába van közel (alig nyolc kilométerre), a tisztítója nem tudja befogadni a bögöti szennyvizet, a szippantókocsik most is Szombathelyre hordják azt a derítőkből.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A Bögöt Víziközmű Társulat 2003-ban alakult 170 taggal, a szándéknyilatkozatot 128-an írták alá, a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi adatok szerint 118-an vettek részt. Farkas László összefoglalta, mi történt az elmúlt hónapokban csatornaügyben. A nyugat-dunántúli regionális csatornázási tervekben azt javasolták, Bögötnek önállóan kellene megoldania a problémát, egyedi tisztítóval. Mivel Porpáctól alig két kilométer választja el, a két falu szövetséget kötött a csatornahálózat és a tisztító létrehozására, Porpácon szintén 2003-ban alakult meg a víziközmű társulat. Az önkormányzat négymillió forintért elkészíttette a terveket, s várt a kedvező alkalomra, hogy pályázati summákkal megtoldva a lakosság pénzét végre építkezhessenek. Csakhogy a 2000 lakosnál kisebb településeket nem támogatják a pályázatokon 2013-ig. Korábban már próbálkoztak a bögötiek azzal is, hogy bővítsék a kört, Csényét, Pecölt, Kenézt, Megyehidat, Porpácot szerették volna megnyerni, de az érdekek mást mutattak. Pecöl és Kenéz inkább Szombathely felé húzott, Csénye Sárvárhoz ragaszkodott. Sárvár hiába van közel (alig nyolc kilométerre), a tisztítója nem tudja befogadni a bögöti szennyvizet, a szippantókocsik most is Szombathelyre hordják azt a derítőkből.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A Bögöt Víziközmű Társulat 2003-ban alakult 170 taggal, a szándéknyilatkozatot 128-an írták alá, a csütörtöki közgyűlésen jegyzőkönyvi adatok szerint 118-an vettek részt. Farkas László összefoglalta, mi történt az elmúlt hónapokban csatornaügyben. A nyugat-dunántúli regionális csatornázási tervekben azt javasolták, Bögötnek önállóan kellene megoldania a problémát, egyedi tisztítóval. Mivel Porpáctól alig két kilométer választja el, a két falu szövetséget kötött a csatornahálózat és a tisztító létrehozására, Porpácon szintén 2003-ban alakult meg a víziközmű társulat. Az önkormányzat négymillió forintért elkészíttette a terveket, s várt a kedvező alkalomra, hogy pályázati summákkal megtoldva a lakosság pénzét végre építkezhessenek. Csakhogy a 2000 lakosnál kisebb településeket nem támogatják a pályázatokon 2013-ig. Korábban már próbálkoztak a bögötiek azzal is, hogy bővítsék a kört, Csényét, Pecölt, Kenézt, Megyehidat, Porpácot szerették volna megnyerni, de az érdekek mást mutattak. Pecöl és Kenéz inkább Szombathely felé húzott, Csénye Sárvárhoz ragaszkodott. Sárvár hiába van közel (alig nyolc kilométerre), a tisztítója nem tudja befogadni a bögöti szennyvizet, a szippantókocsik most is Szombathelyre hordják azt a derítőkből.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Farkas László türelmesen magyarázott, látszott, előtte már sokszor elmondhatta ugyanazt a faluban. A közgyűlésen indulatos bekiabálások késztették elhallgatásra.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A csatornára adtuk a pénzt, hol a csatorna? Meddig várjunk még? Ki ad arra garanciát, hogy pár év múlva mennyit ér ez a pénzünk, s akkor elég lesz-e a csatornára, és a hitelt megkapjuk? Át vagyunk verve - kiabáltak többen is. Az egyik asszony harciasan követelte, oszlassák föl a társulatot, és mindenki vegye ki a pénzét. Egy másik nő han- gosan fölsóhajtott; úgyis régen akarok már egy kovácsoltvas kaput tetetni a ház elé... Egy idősebb férfi azt magyarázta, a kis falvakban soha nem lehet föllélegezni, ki se fogynak a fizetnivalóból, így vezették be a villanyt, a vizet, a gázt, a telefont. Egy másik férfit közös erővel lehurrogtak, ne hőbörögjön, hiszen ő be se fizette a csatornarészleteket...

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A polgármester próbálta csitítani a népet, kérte, hallgassák meg a pénzintézet képviselőjét. A hölgynek is el-elfogyott a türelme, amikor a zúgolódó tömeg hangja elnyomta az övét. Végül mégis elmagyarázta, hogy a lakás-takarékpénztári szerződést azért kötötték meg, hogy amikor épül a csatorna, akkor rendelkezésre álljon a pénz. A 3 százalékos kamat mellé az állam 30 százalék támogatást adott, nem jártak rosszul. Letelt az ötven hónap, aki rendesen befizette a kért havi összeget, annak a számláján most az állami támogatással együtt hozzávetőleg 250 ezer forint van. Azért nem ajánlja, hogy kivegyék a pénzt, mert ha épül a csatorna, a pénzintézet a bekötésre tartogatott nagyobb összeg alapján tud hitelt adni. Nyolcéves futamidőre köthető le a lakástakarék, ha most kiveszik a pénzt, azt fél éven belül, számlával igazolva lakásfelújításra lehet csak elkölteni. Amikor megkötötték a szerződést, tudták mire gyűjtik a pénzt.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

A polgármester a kimerítően hosszú vita után arra kérte az embereket, várjanak még egy évet, amikor megnyílnak az uniós források, mert önerő nélkül pályázni se tudnak.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Akkor csaptak megint magasra az indulatok, amikor a szavazás előtt a polgármester bejelentette, ő 27 tag és a maga nevében fog voksolni. A nyílt szavazás után 118 tag közül 92 döntött úgy, maradjon meg a víziközmű társulat, és a számlákon a tagok pénze.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.

Többségükben a megmaradás mellett határoztak a porpáci víziközmű társulat tagjai is csütörtöki közgyűlésükön.