Egy hétig csak knédlit ettek

- Amikor megláttuk a szálláshelyet, megdöbbentünk. Háromcsillagos hotelről volt szó, de inkább istállónak lehetne nevezni. Az oda érkező németek azonnal hazautaztak, mi ezt nem tehettük meg, gyerekekkel voltunk, hová is mentünk volna szombaton a késői órákban - emlékszik vissza az egyik pórul járt utas.

Hazatelefonálni már nem tudtak, kénytelenek voltak maradni - annak ellenére, hogy az ellátás, a körülmények egy munkásszálló szintjét sem érték el.

- Mindennap knédlit kellett enni, az ételt bogarak lepték el, a szakács koszos ruhában mászkált, sőt, a legnagyobb megdöbbenésünkre egy alkalommal láttuk, hogy az italautomatát koszos felmosóvödörből öntötték fel narancs-dzsúzzal. A fürdőszobák penészesek, koszosak voltak, a lépcsőház szeméttel teli. Az épület állaga alapján inkább istállóra emlékeztetett, mint szálláshelyre - mondja felháborodottan a férfi.

Elbeszélése alapján a személyzet sem igen igyekezett szolgálatkészségével, udvariasságával feledtetni a szállóvendégekkel a gyalázatos körülményeket.

- Ha reggel kilencre nem értünk oda az ebédlőbe, már nem maradt étel. Ugyanez volt este is: hattól nyolcig lehetett vacsorázni, de hétkor már alig volt valami az asztalokon.

A környék szegényes, egy gyerekbarát játszótér ugyan volt a közelben, de játékok nélkül, csak egy betoncsúszda kellette magát a gaz között. Ráadásul a szomszédban lévő műhelyben éjjel-nappal kalapáltak, hegesztettek.

Mikor kérdem, miért nem utaztak el, azt mondja a férfi, gyerekekkel voltak, a hét végén nem tudtak telefonon intézkedni. Helyben nem volt kinél reklamálni, egyetlen ember tudott németül, az is csak délután kettőre ért a helyszínre. A két család ezek miatt úgy döntött, mégis kitöltik az idejüket, és később reklamálnak. Udvarias, de határozott hangnemben levelet fogalmaztak meg az utazási irodának, melyben felsorolták panaszaikat, és kártérítést kérnek. Az utazási iroda ezt lefordította németre, és továb- bította a katalógust kiadó nemzetközi irodának. A levél a fent megemlítetteken kívül további részleteket is tartalmazott, miszerint a szálloda központi épületében található úszómedence jéghideg volt, az étel szervírozásában a takarítók is közreműködtek, a prospektusban feltüntetett hangulatos kávéterasz valójában gyomos placc volt néhány műanyag bútorral. Azt sem értik, hogy a két négyfős családnak miért kellett három négyágyas szobát bérelniük, amikor két szobában bőven elfértek volna, mert mindegyik szobában volt három ágy és egy pótágy.

A válasz hamar megérkezett, melyben sajnálkozását fejezi ki a cég amiatt, hogy a magyarok nem csupán pozitív benyomásokat szereztek a hotelben. Hozzáteszik: el tudják képzelni, hogy a szolgáltatások nem feleltek meg az elképzeléseiknek. A cég szerint az étel ugyan döntő faktor egy nyaraláskor, de ennek megítélése szubjektív. A szálló háromcsillagos besorolásáról ők is elismerik, hogy saját minősítésük nem mindenben egyezik a fogadó országéval. A terasszal kapcsolatban viszont megjegyzi a cég: az észrevételt megértik, de ők nem ígértek hangulatos teraszt. Sajnálják, hogy a személyzettel sem voltak elégedettek, jóllehet a szállodák különös gondossággal választják ki a munkatársakat. A levélben utalnak egy bizonyos szervizszámra, ami a prospektusban is fel van tüntetve (ilyen szám a prospektusban nem található - a szerző). A lényeg: a reklamációt nem tudják elfogadni. Az utasok nem fogadták el a magyarázatokat, és ezt levélben közölték is. A cég válaszolt, de a válasz semmitmondó.

Itt áll most az ügy, a következő lépés valószínűleg a fogyasztóvédelem lesz.