Nem lesz az enyészeté a hajdani Weöres-kúria

Az öreg hölgyek nyarán mediterrán színekben pompázó épület tetejét már új cserepekkel borították, a hangulatos kis téren, a szomszédos evangélikus gyülekezeti házból, gyermekek éneke hallatszik ki. A polgármester úr éppen fűnyíráshoz készülődik, a két borjú formájú kaukázu-si eb viszont uzsonnához, amennyiben belépnék az udvarra. Kiss Sándor büszkén meséli, hogy saját televíziójuk és újságjuk is van, rögvest be is szalad egy példányért, miközben a kutyák vicsorgatva gusztálnak. A polgármester úrtól megtudom, hogy a település címerében látható horgony nincs összefüggésben a Weöres családdal, s tengert is hiába keresek errefelé, a horgony arra utal, hogy az 1681-es országgyűlés döntése alapján, a reformáció idején Nemescsó artikuláris hely volt, ahol lehorgonyozhattak az evangélikusok, vagyis szabadon gyakorolhatták a vallásukat. A kúriát viszont a község már régen eladta a termelőszövetkezetnek, vagyis a mai zrt.-nek, a felújításról ők tudnak információval szolgálni.

Körbeszimatolom az épületet, az oldalajtót nyitva találom. Próbálok felfedezni valamit a régi időkből, de a mintás járólapokon és a terasz kovácsoltvas korlátján kívül mást nem találok. Azt már Talasz Gábor, a Jurisics Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója meséli, hogy az ötvenes években szinte mindent elhordtak az épületből.

Elmondása szerint olyan rossz állapotban volt a kúria födémrésze, hogy a homlokzat bármikor bedőlhetett volna. Mindez a födém kicserélésekor derült ki, most viszont már teljes biztonsággal alakíthatják ki az új irodákat és a tetőteret. Természetesen nem zárkóznak el, ha a község valamilyen rendezvényét itt szeretné tartani, diszkót viszont nem szívesen engednének a Weöresek egykori lakóházába. A tervek szerint jövő év végére készülnek el a felújítással, 2004-ben pályáztak az akkori vidékfejlesztési minisztériumnál, de mire elkészültek a tervek és megkapták az engedélyt, a pályázati pénzek elapadtak. Így a 25-30 millió forintos beruházást teljes egészében a zrt. finanszírozza.