Azóta nem volt otthon

- Úgy tudni, a hétfői tragédia óta nem volt otthon.

- Nem is tudnék bemenni a házba, mert a rendőrség nem adta vissza még a kulcsot. Most a sógornőmnél lakom.

Hogy alszik hétfő óta?

- Most az éjjel tudtam először rendesen, nyugodtan aludni.

- Nem szed altatót?

- Nem, semmit.

- Elmondja nekünk, mit látott, amikor hétfő délután munkából hazajött és bement a házba?

- El. A főbejáraton nem tudtam bemenni, a kazánház nyitva volt, ott mentem be. Letettem a táskámat, benéztem a nappaliba. Sehol senki. Benéztem az anyósomhoz a földszinten, szóltam neki, ahogy szoktam: Mama, megjöttem, jó estét, jó hétvégét.

- Hétvégét hétfőn?

- Így szoktam köszönni. Nincs válasz. Felkapcsolom a villanyt, látom, az ágyában fekszik. Odamegyek, megnézem, csupa vér minden. Visszatakartam. Megyek fel az emeletre...

- Akkor már elöntötte a félelem vagy a pánik?

- Gondolhatja, hogy a fenébe ne! Megyek fel a mi szobánkba. Ott sincs senki. Benyitok a gyerek szobájába, felkapcsolom a villanyt. Vérfürdő. A földön egymás mellett feküsznek háton. A kislány arca nem látszott, mert eltakarta a haja. Hívtam a mentőket, a mentők hívták a rendőrséget. Ezen kívül nem tudok semmit. Éjszaka két óra, fél háromig tartott a kihallgatás, a rendőrök utána visszahoztak Körmendről Rátótra, ebbe a házba. Azóta nem dolgozom, a főnököm megértő, azt mondta, maradjak nyugodtan, amíg nem rendeződik az ügy. A halotti bizonyítványokat várom, addig nem tudom a temetést, illetve a temetéseket intézni. Két temetés lesz ugyanis, mert az anyósom református, ő a férje mellé kerül Szombathelyre.

- Mégis mire gondol, mire gyanakszik, miért tette ezt az asszony? Amit eddig lehet tudni, az az, hogy anyagi gondjaik voltak.

- Jó, hát kinek nincs? Százötven-kétszázezer forintból kellett megélnünk, ez manapság mi?

- Voltak-e nagy adósságaik?

- Én százötvenezer forintról tudok. A búcsúlevelet, amelyben anyagi gondokra is van utalás, a rendőrség szerint én is láttam, de még nem bírtam elolvasni. A másolatot majd megkapom. Állítólag kettő van, de egyiket sem olvastam. Ami még gyanús volt, személyi igazolványokkal, papírokkal, okmányokkal volt tele az ebédlőasztal.

- Ezt miért tehette?

- Nem tudom.

- A gyerek állítólag beteg volt, azért nem engedte iskolába hétfőn.

- Tényleg beteg volt a gyerek, lovagolt előző nap, alaposan megfázott. Tüsszögött, köhögött rendesen, ebben tényleg nem volt semmi taktika. Hétfő reggel fél ötkor felkeltem, az asszony is felébredt. Mielőtt elindultam, elköszöntem, mondtam, hogy délután öt körül jövök.

- Napközben nem telefonálnak egymásnak?

- Próbáltam hívni tíz tájban, de nem vette fel, nem is hívott vissza később sem, és a következő csengetésre sem vették fel a telefont. Mondtam is magamban, ezeknek kár mobiltelefon. Akkoriban történt az eset. Amikor én megláttam őket, akkor már biztos, hogy négy órája halottak voltak.

- Kihűlt a testük?

- Nem nyúltam hozzájuk.

- Semmi okát nem látja annak, hogy ezt kelljen tennie az asszonynak?

- Normális életet éltünk. Jó, két és fél éve volt alkoholelvonón, de kigyógyult belőle. Pszichológushoz járt és gyógyszert is szedett, de nem tudom, hogy pontosan mit. Az biztos, hogy én tizennégy éve nem szedtem be egy szem gyógyszert sem.

- Valamelyik lap azt írta, önnek is voltak alkoholproblémái.

- Egy karambolom volt 1995-ben. Meghalt a páciens, aki belém nyargalt. Mindketten hibásak voltunk, bennem volt akkor ital, őszintén megmondom. Azóta nem is vezettem, nem is fogok már többé.

- Ha nem anyagi oka volt a tettnek, akkor mi?

- Anyagi ok biztos nem, ez hülyeség. Nekem van munkahelyem, ő segélyt kapott, meg az anyósom nyugdíja. Ebből éltünk szerényen. A halotti bizonyítványokra várok, hogy elkezdhessem intézni a temetéseket. A rendőrség megígérte, hogy a temetés költségeit átvállalja az állam. Fogalmam sincs, mennyi lenne, lehet, egy millió is. Ennyi halott!

- Hogyan fogja kibírni a temetést?

- Hát így. Az biztos, hogy gyógyszerre nincs szükségem.

- Az emberek, a falubeliek hogyan viszonyulnak azóta önhöz?

- Együttéreznek velem, tegnap este a háznál mécseseket gyújtottak. A polgármester felajánlotta segítségét, hogy bevisz Szombathelyre, ha szükséges. A sírhelyet elrendezte már. Ha lerendeződik a temetés, az első az lesz, hogy megyek dolgozni. Mi sül ki abból, ha ölbe tett kézzel ülök egész nap? Nem tudom az okát, főleg, hogy a gyereket miért ölte meg?

- Bosszú?

- Kit bosszult meg, engem? Amikor alkoholista volt, párszor megszidtam, de az már két és fél éve volt. Azóta nem volt hangos szó köztünk. Hétfő óta ebben élek.

- Meg a kihallgatások.

- Az hagyján. A kép, ahogy megláttam őket. Az már előttem lesz mindig.