Magas benzinár, edzett autósok

Vajon hol a lélektani határ? Mi az az üzemanyagár, amelynél az emberek meggondolják, autóba üljenek-e?

A Perint-parton drosztoló tehertaxisokat már nem sokkolta az újabb üzemanyagár-emelés. Mondhatjuk úgy is, immunisak lettek. A biztosítékot már sokkal régebben kivágta a magas üzemanyagár, azóta már meg is talpalták párszor, jegyzik meg kissé kiábrándultan. Most, ha meghallják a rádióban, hogy ismét emelkedik az üzemanyagár, egy cifra megjegyzés kíséretében tudomásul veszik, és dolgoznak tovább.

- Mit tehetnénk? Ötvenévesen trógernek se kellenénk sehol- mondja Szalai István és Burchard Gyula. Mindketten évtizedek óta ebből élnek, ha kiszállnának, esélyük se lenne más munkát találni. Árat három éve nem emeltek, na, nem mintha nem lett volna indokolt, de az igazság az, hogy nem mertek...

- 1988-ban hatszáz forint volt egy kőszegi fuvar, ma tízezer forint - kezdik a múltidézést, melyből természetesen az 1990-es taxisblokád se maradhat ki. Akkor 64 forintra akarták emelni a benzin árát, és elszakadt a cérna... Most a legolcsóbb szombathelyi kúton is 308 forintért veszik a gázolaj literjét. Megélni megélnek, de autócseréről álmodni se mernek.

Egy kínai férfi pattan le a bicikli nyergéből, tört magyarsággal magyarázza, hogy Budapestről kellene ruhákat elhozni, lehetőleg azonnal. A fuvarosok nem tolonganak a melóért, tapasztalatból tudják, hogy a hamar meló nem mindig jó buli. Ráadásul három szombathelyi fuvaron több haszon marad, mint egy pesti úton.

- Hetvenötezer - mondja ki végül az árat egyikük, a kínai gondolkodik, talán fejben kiszámolja, hány pólót kell eladnia ahhoz, hogy a fuvardíj is beleférjen... A fejét rázza, sokallja... Marad a riksa, haver, kiáltják utána a taxisok.

Egy utcával odébb a személytaxisokat faggatjuk. Azt mondják, nekik nem is annyira a magas üzemanyagárral, hanem a fix tarifával van bajuk. A 620-650 forintos fix szombathelyi fuvardíjból ugyanis egyre nehezebb kigazdálkodni az üzemanyag-költséget. Ahhoz pedig, hogy árat emeljenek, a három szombathelyi taxitársaságnak kellene megegyeznie, erre pedig nagyon kevés esélyt látnak a taxisok, akik szerint csak az utasok jönnek ki jól ebből a helyzetből.

A városszéli nagyáruház benzinkútjánál kígyózik a sor. A 95-ös benzin literjét itt 294 forintért adják. A szombathelyi Pungor József havonta egyszer tankolja tele a járgányát, így havi 11 ezer forintból megússza az autózást. Igaz, el se hagyja a város határát jelző táblát. A nagybevásárláshoz ugyan nélkülözhetetlen az autó, de ha apróbb ügyeket kell intézni, akkor Pungor József nem rest kismotorra vagy kerékpárra pattanni. Hallotta ő is, hogy a 350 forintot is elérheti a nyáron a gázolaj ára, de tudja azt is, hogy úgysem tudunk semmit tenni ellene.

A mögötte álló autóban várakozó férfinek lennének ugyan ötletei, de azt mondja, félő, hogy azok nem szalonképesek. Hogy lemondana-e az autózásról, ha tovább emelkedne az üzemanyag ára? Hát, nem. Tetszik tudni, az autó nekem olyan, mint az oxigén. Már nem tudnék élni nélküle, mondja. Tulajdonképpen erre kontráz rá Sztankovits Gábor, aki szerint nagyon elkényelmesedtek az emberek.

- Be kell nézni az autókba, szinte mindegyikben egy ember ül - mondja. A velemi fiatalember próbálja ésszerűen használni az autóját. Otthon a faluban gyalog jár, és ha úgy adódik, nem derogál neki buszra vagy vonatra szállni. Tizenötezer forintnyi benzint autózik el egy hónapban. Szerinte a benzinár esetében 500 forint lenne az a lélektani határ, amikor az emberek már meggondolnák, hogy autóba üljenek-e.