Magyarország, mint szövetségi köztársaság? - Államreformot javasol tartományokkal!

Vitaindítónak szánt írást juttatott el lapunkhoz Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnöke. Patyi Elemér teljes államreformot tart szükségesnek, úgy véli, a regionalizáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a megyéket  kifosztották, kiüresítették. 

A hatalmat decentralizálni kell, ezért új - nemzetközileg bevált - szerkezeti és irányítási struktúrát kell kialakítani. Magyarországon a megyékre (tartományokra) épített Szövetségi Államot kellene létrehozni, javasolja Patyi Elemér. 

Alább a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnökének teljes írása.

Fővárosi vízfej, vesztes vidék
 
Idén ünnepeljük Alkotmányunk 60. évfordulóját, amely 1989-ben alapvetően módosításra került. Ha reálisan értékeljük a hat évtizedet, akkor meg kell állapítanunk, hogy a legfőbb törvényünk számtalan módosítás mellett sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert soha nem adott kellő biztosítékot arra, hogy ne élhessenek vissza a nép, a nemzet bizalmával! 

A legsúlyosabb problémát az jelentette, hogy „általa minden hatalom, minden korszak Budapestre alapozta az ország sorsát, és ahogy tapasztalhattuk, minden rendszer és hatalom eddig megbukott! Az egész világon „vízfej országként ismernek bennünket, ahol a vidék valaha az ország éléskamrájaként töltötte be szerepét, ma az ingázó munkásság lakhelye. Tízmillió ember sorsát a kétmilliós főváros határozza meg, amelyben csak néhány százezer ember érzi jól magát! A tv csatornák, az újságok csak a „pesti életről szólnak, a vidéki ember véleménye, élete akkor érdekli őket, ha balhékról tudósíthatnak, vagy enni-inni lehet!

Az ország sorsáért felelős politikusok - szégyenérzet nélkül - haladnak át az országon, látogatják meg például Ausztriát, ahol az elmúlt tíz évben Európai Uniós pénzből tetőtől - talpig felújították a falvakat. Fel sem merül bennük a gondolat, hogy ezt mi is megtehettük volna! 

A politikai osztály teljesen törvényen kívül helyezte magát, pl.: mentelmi jog, adómentes költségtérítés, pártfinanszírozás, lobbi tevékenység, stb..! A törvényesség legfőbb őre, az Alkotmánybíróság ellentmondásos döntéseivel minden tekintélyét elvesztette! Arról nem is beszélve, hogy folyamatos törvénysértést követ el azzal, hogy a „gőgös testület nem hajlandó kiköltözni az Alkotmányban rögzített székhelyére - vidékre! - Esztergomba! 

Sokat beszélünk manapság autonómiáról, függetlenségről. Az a baj ezzel, hogy mindig a másokéról, a szomszédos országokban élőkről, vagy a világ más részein tengődő szerencsétlenekről esik szó.

Addig tart az autonómia, amíg nem sérti az elit érdekeit

Vitathatatlan, hogy Magyarország demokratikus ország, amely sok területen biztosítja a csoportok és intézmények autonómiáját. Ez olyan helyen érvényesül elsősorban, ahol nincs pénz és hatalmi befolyásolási lehetőség. (Ez a „nesze semmi, fogd meg jól elmélet!) Nagyon beszűkült ez a terület is, mert például a civil társadalom bizonyos körei, vagy a szakszervezetek, kamarák már rég a hatalom, a politika eszközévé váltak! Mondhatnánk cinikusan azt is, hogy addig tart az autonómia, míg nem sérti a központi államapparátus, a főváros és a politikai „elit érdekeit! Tehát erősen manipulált a mi kis világunk, ezért „rothad minden, esélyünk nincs a kibontakozásra!

Ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy megbukott - a Magyarországtól testidegen (tervezett) - regionális rendszer! Kezdetektől fogva bukásra volt ítélve, mert 1998-tól „eszetlenül csak azt hajtogatta az ország vezetése, hogy azért kell régiókat csinálni, mert az EU ezt akarja, másképp egy fillér támogatást sem fogunk kapni. Ez egyszerűen hazugság, népbutítás ezt nemzetközi példák is alátámasszák, hisz azok az országok, amelyek megtartották a „megyerendszert semmilyen hátrányt nem szenvedtek, egészen jól boldogulnak EU - tagként! Azt is mondják - a megyerendszer ellenzői - , hogy sok a tizenkilenc megye. Érdekes, a huszonhárom budapesti kerületet, plusz a fővárosi önkormányzatot nem tartják soknak?! 



Régók helyett erős tartományokat javasol Patyi Elemér Grafika: Garai Antal

Ahelyett, hogy megerősítették volna a megyéket, kvázi régiók rangjára léptették volna őket, a teljes kifosztásukra került sor! Megszüntették az önálló igazgatásukat, elvették a fejlesztési pénzüket, aztán cinikusan kijelentették, hogy a megyék nem alkalmasak szerepük betöltésére! 

A megyei szervezetek, hatóságok hivatalai megmaradtak, most „kirendeltségek lettek és létrehoztak föléjük még egy központi regionális apparátust. Ahogy ismeretes, a regionális közigazgatási hivatalok léte és működése törvénybe ütköző. Az a szerencse, hogy eddig a regionális választott testületeket nem sikerült felállítani, mert ehhez az Alkotmányt és az Önkormányzati Törvényt kétharmados többséggel kellett volna módosítani. Véleményem szerint a választó polgárok zöme soha nem fogadja el a regionális rendszert, mert nem érzik magukénak, hisz akaratuk ellenére, megkérdezésük nélkül, hazug érvekre építve szeretnék létrehozni!

Nem véletlen, mondják az emberek, hogy a rendszerváltás nem volt más, mint tizennyolc év kábítása, amelynek eredménye; csőd, káosz, elszegényedés, jogbizonytalanság, kilátástalanság! Olyan kelepcébe vagyunk, amiből csak mi magunk törhetünk ki, kellő határozottsággal és természetesen demokratikus eszközökkel!

Előre a teljes államreformért!

Bátran fel kell vállalnunk egy teljes államreformot! A „politikai osztálynak be kellene látnia, hogy az egész ország gondjait képtelen átlátni, a felmerülő, egyre súlyosabb problémákkal nem képes megbirkózni! A rendszerváltás óta a politikusainknak csak „ötletelései vannak! Az éppen hatalmon lévők folyton azt hajtogatják, hogy az emberek legyenek türelmesek, mert „a reformokhoz áldozatokra van szükség! De könyörgöm, mindig ugyan azok áldozzanak?!

A hatalmat decentralizálni kell, mert minden országrész, megye más és más, ezért új - nemzetközileg bevált - szerkezeti és irányítási struktúrát kell kialakítani! Az Európai Uniótól csak azt hallani, hogy a szubszidiaritás elvének érvényesülése a legfontosabb! Ami nálunk történik az ezzel merőben ellentétes! Rafinált módon falufejlesztési politikát hirdetnek és ilyen falurombolásra évtizedek óta nem volt példa, pl: kistelepülések önrendelkezési jogának megkérdőjelezése, iskolák, óvodák, posták, vasutak megszüntetése, az agrárium ésszerűtlen, pazarló módon történő fejlesztése, stb..! Ezek után mely értelmiségi „szakma számára lesz vonzó a magyar falu? Ki akar itt letelepedni? Mindezek következtében a kisközösségek felbomlanak, ami a demokrácia végét jelenti, és eljutunk - vagy már el is jutottunk? - egy felülről irányított, „agymosott világba! 

Magyarország, mint szövetségi állam? 

Magyarországon a megyékre (tartományokra) épített Szövetségi Államot kellene létrehozni! Tessék megnézni, tanulmányozni azokat az országokat, amelyek e formában működnek! Szerintem nincs olyan ember, aki megkérdőjelezné mondjuk Ausztria, Németország vagy Svájc berendezkedési formáját. Ez a három ország számtalan dologban eltér egymástól (területi nagyság, népesség, stb..), de mind a három szövetségi államként működik. Megtalálhatóak a járási méretű kantonoktól, a megyei nagyságrendű és fél Magyarországnyi tartományig minden. A lényeg az autonómián, a kölcsönös és közös érdekeken nyugvó erős szövetségen van! 

Mi lenne, ha Magyarország Szövetségi Köztársaság lenne? Túlközpontosított - vízfej - országból egy kétségtelenül tagoltabb, de versenyképesebb ország lennénk! A megyék (tartományok) a megyei jogú városokkal egységben teljes jog és hatáskörrel önállóan kormányoznák magukat. Megszűnnének, illetve minimálisra csökkennének az országos hatáskörű szervek, hivatalok. Megszűnne a pártok hegemón szerepe, mivel a megyei (tartományi) testületekben nagyobb részt a kistérségi társulások (járások) delegálnának képviselőket. A Szövetségi Tanácsba a megyék (tartományok) képviselői kerülhetnének be. A Nemzeti Tanácsot (Országgyűlést) az ország lakossága választaná, amelynek létszáma maximum 100 fő lenne. A központi államapparátust töredékére lehetne csökkenteni, mivel a feladatok és hatáskörök zöme a megyékbe kerülne. Lényegesen csökkennének az egy központból irányított, szervezett, törvényi joghézagokkal támogatott országos maffiahálózatok, mert a törvényeket (!), rendeleteket nagyrészt a megyék hoznák. Az adókat a megyék szednék be, azok döntő része helyben maradna. A fennmaradó kisebb rész kerülne a központi költségvetésbe, hisz a feladatok is - a vele járó felelősséggel együtt - ebben az arányban oszlanának meg! 

Tudományos műhelymunka után, a lakosság egyetértésével

Természetesen a teljesség igénye nélkül vettetem papírra gondolataimat, mert világos, hogy egy ilyen változtatás kidolgozására - jól bevált nemzetközi példákat figyelembe véve - alaposan fel kellene készülni. Egy józan politikai egyezség (konszenzus) nyomán tudományos és szakmai műhelyekben kell minden részletet kimunkálni. És ami a legfontosabb, hogy meg kell vitatni, el kell fogadtatni az ország lakosságával!!!

Patyi Elemér, a Vas Megyei Önkormányzatokért Egyesület elnöke

Ön mit gondol a témáról? Várjuk véleményét!