Moliére Képzelt betegét játszotta a Forrás Színház Szentgotthárdon

Van egy tehetős férfiú (Argan), aki azt szereti, ha körülötte forog a világ, ha mindenki körbeugrálja, ajnározza, az ő kedvét lesi. Mert hiszen a méltóságos úr nagybeteg , annyi, de annyi nyavalyakórsága van, hogy mindet képtelenség is lenne fölsorolni...

Pénze is van jócskán, így hát kénye-kedve szerint akarja másokra ráerőltetni akaratát, nem feltétlenül érdeklik az igaz érzelmek (sem). Leányának egy olyan illetőt szemel ki, aki frissen végzett orvos (akinek az apja is doktor, kezeli a nagyurat), de csak azért, hogy az általa vőnek kiszemelt illető is majd őt gyógyítsa. Nem számít, hogy agyalágyult tökfilkó, lényeg, hogy megvan a doktori cím.

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Van egy tehetős férfiú (Argan), aki azt szereti, ha körülötte forog a világ, ha mindenki körbeugrálja, ajnározza, az ő kedvét lesi. Mert hiszen a méltóságos úr nagybeteg , annyi, de annyi nyavalyakórsága van, hogy mindet képtelenség is lenne fölsorolni...

Pénze is van jócskán, így hát kénye-kedve szerint akarja másokra ráerőltetni akaratát, nem feltétlenül érdeklik az igaz érzelmek (sem). Leányának egy olyan illetőt szemel ki, aki frissen végzett orvos (akinek az apja is doktor, kezeli a nagyurat), de csak azért, hogy az általa vőnek kiszemelt illető is majd őt gyógyítsa. Nem számít, hogy agyalágyult tökfilkó, lényeg, hogy megvan a doktori cím.

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Pénze is van jócskán, így hát kénye-kedve szerint akarja másokra ráerőltetni akaratát, nem feltétlenül érdeklik az igaz érzelmek (sem). Leányának egy olyan illetőt szemel ki, aki frissen végzett orvos (akinek az apja is doktor, kezeli a nagyurat), de csak azért, hogy az általa vőnek kiszemelt illető is majd őt gyógyítsa. Nem számít, hogy agyalágyult tökfilkó, lényeg, hogy megvan a doktori cím.

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Pénze is van jócskán, így hát kénye-kedve szerint akarja másokra ráerőltetni akaratát, nem feltétlenül érdeklik az igaz érzelmek (sem). Leányának egy olyan illetőt szemel ki, aki frissen végzett orvos (akinek az apja is doktor, kezeli a nagyurat), de csak azért, hogy az általa vőnek kiszemelt illető is majd őt gyógyítsa. Nem számít, hogy agyalágyult tökfilkó, lényeg, hogy megvan a doktori cím.

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Argan - a képzelt beteg - csemetéje, Angyalka viszont másba szerelmes, Cléante-ba, aki őszintén viszonozza érzelmeit. Gabalyodnak a különféle szálak; Béline, Argan második fele- sége szerelmet tettet, de kizárólag csak azért, hogy majd rá maradjon a vagyon.

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Úgymond a ráncok - rengeteg helyzetkomikum után - persze kifésülködnek. Nem utolsósorban azért, mert Argan öccse, Béralde (Jakab Ádám markáns alakítása) nem áll be a talpnyalók sorába, és szemtől szembe megmondja fivérének: nem igaz, hogy rossz bőrben és dögrováson van, ne mesélje be saját magának se, hogy csak hálni jár belé a lélek. Minek is nyomja a tolószéket, amikor valójában olyan egészséges, mint a makk.

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Önmagunk becsapása, mások kihasználása, bolondnak nézése; nincsen új a nap alatt. Szóval azok a bizonyos áthallások...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Kár, hogy csak félig teltek meg a széksorok a Forrás Színház vendégszereplésekor, mert egy nagyon tisztességes előadás részesei lehettek a jelenlévők. Az igazi teátrumi élményt mostanság aligha pótolhatja bárminemű elektromos masina produk-tuma.

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Dörner György (érdemes művész) Arganként megállta a helyét; fimoman rajzolta meg az önmagától eltelt, beképzelt gyengélkedőt. S talán még azt is elhitette, hogy a gyarló ember is - külső segítséggel - vissza tud térni a helyes útra, és nem csupán önmagával foglalkozik, hanem észrevesz, méltányol másokat is, (pontos) mérlegre teszi a dolgokat.

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Nem tehetek róla, nekem bizonyos osztrák illetők is eszembe villantak, azok, akik a szomszédban meg akarják építeni a szemétégetőt, nem számolva azzal, milyen óriási károkat okozhatnak ezzel másoknak (nekünk). Talán-talán magukba néznek. Mondjuk uniós hatásra...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Egyébként hamvas volt Angyalkaként Molnár Anikó, szimpatikus volt imádója, Ács Tamás is. Toinette-ként (szolgáló Arganéknál) Horváth Zsuzsa remekelt. S nem azért, mert Jászai- és Déryné-díjas, hanem mert kisugárzása van. Közjegyzőként Lukács Józsefnek (Aase-díjas) csak egyetlenegy fontosabb jelenete volt, mégis meg tudott villanni.

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...

Önzők az égetőt építeni akarók is. De itt van Argan példája; ő megváltozott...