Öröm az ürömben

A szünet ideje alatt ugyanis - mikor az épület gyakorlatilag majdnem üres volt (leszámítva pár magányos túlélőt) - a hálózat kiépítésére került sor az Ady téri épület harmadik és negyedik emeletén. A szünet után a szobák értéke nőtt ezáltal (aminek mi nagyon örülünk!), ám az első napokban a takarításra ment rá minden szabadideje az ott lakóknak. Bár a falak átfúrásával keletkezett törmelék nagy részét eltüntették a munkások (akik elméletileg kaptak porszívót is a feladatuk elvégzéséhez), de a szálló porral és a földön maradt cipőnyomokkal gyakorlatilag nem kezdtek semmit.

A nagyobb probléma nyilvánvalóan nem az, hogy takarítani kellett; hanem az a tény, hogy semmiféle tájékoztatás nem ért el hozzánk arról, hogy ilyen nagyszabású műveletet fognak véghezvinni a szünet ideje alatt. Hiszen ha tudtunk volna róla, akkor legalább letakartuk vagy elpakoltuk volna azokat a tárgyainkat, értékeinket, amik különösen érzékenyek a porra avagy csak szimplán féltjük őket.

Láthatóan bizonyos dolgaink útban voltak a szorgos kezeknek, amelyeket ügyesen el is mozdítottak a dolgozók, csak épp visszatenni felejtették el azokat. Csak érdekességképpen: a negyedik emeleten - a fúrás következtében – ma már létezik olyan szoba, ami közös szellőzést kapott a mellette lévővel, mert nagyobbra sikerült a lyuk a kelleténél. Van olyan hallgatótársunk is, akinek az ágya a munkaterület alatt állt és némi törmelék és por került az ágyneműbe.

Az, hogy a munka után milyen állapotok uralkodtak a folyosókon és mennyi szemét maradt az épületben, csak hab volt a tortán, és gyaníthatóan a takarítószemélyzet sem ujjongott örömében ennek láttán. Persze értünk van és nekünk lesz jobb ezáltal, de némi tájékoztatás nem ártott volna.

Tóth Péter kollégiumigazgató szerint felháborodásunk jogos, s a hozzá érkezett reklamációáradat folyományaként fel is hívta az átalakítást végzett munkásokat, s továbbította nekik nemtetszésünket. Az igazgató úr elmondta, hogy valóban kaptak takarítóeszközöket a kivitelezők, s a megállapodás is úgy szólt, hogy az eredeti állapotban adják át a szobákat. Ez azonban – láthatóan – nem így történt

Szerencsénkre a munkálatok lassan véget érnek, és mintegy kompenzációként a november hónap hátralevő részében ingyen internetezhetünk majd (ha megfelelően működik a rendszer és nincs fennakadás).

A lényeg persze az, hogy az egész épület összes szobája rendelkezik internet-hozzáféréssel és mindenki szörfölhet bátran a világhálón, ha befizeti azt a bizonyos havi ezer forintot.

Tény minden apró fejlesztésnek örülnünk kell, mert a mi érdekeinket szolgálják, de jól esne, ha információt is kapnánk róluk!