Kádár Annamária mesepszichológus az MMIK Nyitott Akadémia sorozatában

A mesehős, amikor útnak indul, bebizonyítja, hogy ő képes végig is menni azzal az életbátorsággal, ami neki adatott. Vakmerőség, hetykeség van benne. Bele mer vágni a dolgokba. Persze a komfort zónánkban mindig kényelmesebb ülni, de az olyan, mint a mézmocsár, lefelé húz. Hogy miért is nem indulunk el, ahhoz remek kifogásokat tudunk találni, és előrevetítjük, miért nem sikerül. A mesék bizonyítják, miért érdemes próbálkozni – még akkor is, ha a siker nem valószínű.

Kádár Annamária egészen hétköznapi példákat mondott a váratlan sikerre. Egy kolléganőjére – egyetemi tanár – hirtelen hasmenés tört az utcán. Választania kellett: vagy a nagyon kellemetlen megoldás, vagy bekopog valahova, remélve, hogy megengedik, hogy használja a vécét. Becsöngetett az első lakásba, ahol ajtót is nyitottak, meg is mutatták, hol könnyíthet magán. Ő dolga végeztével leült vacsorázni az idős párral, együtt megették a desszertet, azóta is jó barátok. Ha egy ilyen kellemetlen helyzetben meg lehet próbálni a valószínűtlent, akkor máskor is érdemes.

Megpróbálta az a nagymama is, aki életében először repülőjegyet kapott az Amerikában élő unokájától. Előtte még talán a faluját sem hagyta el soha. Leszállt Amerikában a gépről, szeretett volna tájékozódni, de nem tudott angolul. Ezért odament az első két méter magas feketéhez, akit meglátott, és megkérdezte tőle: Fiatalember, nem tud maga magyarul?

– De igen - hangzott a válasz. Kiderült, hogy a fiú három évig Magyarországon tanult ösztöndíjjal. Mi volt a valószínűsége annak, hogy a néni magyarul beszélő embert talál az amerikai repülőtéren?

Merjünk hinni a változásban. A mesehősben nincsenek kérdőjelek, el mer indulni az úton. Kádár Annamária kifejtette: nemcsak azokért a tetteinkért vagyunk felelősek, amiket megtettünk, hanem azokért is, amiket nem. Egy példabeli ember mindennap mogyoróvajas szendvicset vitt a munkahelyére, és mindennap utálta. Egy nap megkérdezték tőle: Miért nem mondod meg a feleségednek, hogy te ezt nem szereted? A válasz az volt: én kenem meg mindennap. Így milyen változást várunk?

Óriási hatása van az útravaló pozitív mondatoknak. Például: Bízom benned, tudom, hogy meg tudod tenni. A feltétlen anyai szeretet így szól: „ úgy vagy jól, ahogy vagy”. A feltételes apai szeretet mondata pedig (ezt minden apa el kellene, hogy mondja a lányának): „büszke vagyok rád, lányom.” A tiltó, rossz mondatok, amelyeknek szintén óriási hatásuk van: „úgysem lehet”, „képtelen vagy rá”, „nem vagy elég jó”. Ezek akadályt, gátat képeznek. Bele tudunk-e bújni a mesehős szerepébe, aki sohasem kételkedik magában?

Hat időperspektíva működik egy-egy emberben: két múlt, két jelen, két jövő.

Az első a pozitív múlt – amikor szívesen mesélünk a régi dolgokról – pozitív érzelmi csomópontokba rendezzük az elmét -, a jó élményeinket meséljük, habár velünk is történtek rosszak. A második a negatív múlt, amikor valaki csak a rosszra emlékezik. A jelennek van egy hedonisztikus fajtája: ez a carpe diem, élvezni most rögtön, gyorsan. A másik fajtája a fatalisztikus, ebben él, aki elhiszi, hogy jön a világvége, ezért már most konzerveket gyűjt, és úgy véli, hogy minden eleve kudarcra van ítélve. A jövő is kétféle: az egyik célorientált, a másik transzcendens (ide gondolható, aki abban hisz, hogy az igazi élet a földi élet után van).

Az egészséges lelkületű embernek az az igazi erőforrás (a hamubasült pogácsa), ha van egy pozitív múltja, egy mérsékelten hedonisztikus jelene és egy jövőorientációja. A mesehős ilyen. Vállalja a megküzdést, felértékeli saját erőtartalékait. Vannak próbatételek, amiket kiáll, vannak, amiket esetleg nem, akkor új erőforrásokat vet be. Számára természetes, hogy vándorol, nem magas térdemeléssel fut végig az útján.

Kádár Annamária azt mondja, ha megkérdezik tőle, miért ilyen vakmerően optimista, azt feleli, óriási pozitív tartaléka van, amit a mesék által kapott. Csodás véletlenek fordulnak elő vele mindennap, mert ezt várja el a világtól, tudja, hogy mindig jönnek segítőtársak, és azt is, hogy bármikor, mindig történhetnek csodák.