A furcsa különc, vagy a különc világ furcsasága

Vonattal érkezik. Azt mondja, kényelmesebb, mintha autót bérelne sofőrrel. Pillanatokon belül kiderül, nincs jogosítványa.  Azt mondja, most már zavarja, és hiányzik neki, de nem ilyen közegben szocializálódott.

- Nem volt otthon autónk gyerekkorunkban, valószínűleg ezért nem éreztem szükségét sosem a jogosítványnak - így Frenk, akit miután már percek óta nézünk,  eszünkbe jut egy furcsaság: hiányzik elengedhetetlen kelléke, a cigaretta.

 - Ez a törvény nem kedvez nekem - nevet, majd megpengeti a gitárját, amit végig az ölében tart. Megjegyzi, sosem szívna elektromos cigarettát.

De ki is ő valójában? Egy normális, hétköznapi ember, mondja ő, bár a hétköznapi szó értelmezéséről is lehetne vitázni.

-  Azért ez nem volt mindig így - teszi hozzá Büki László, az est házigazdája, aki életében először vizsgázik  műsorvezetésből. Emlékszünk mi még a feminim beütésű Frenkre, aki egy színpadi jelmezt öltött magára. Színpadi jelmez volt?

 - Azt kell mondanom, igen. Ma már máshogy látom a dolgokat, mint akkor. Úgy is lehet mondani, ma már a színpadi megjelenésem sokkal közelebb áll a hétköznapi, utcai viselethez. Régebben ez nem így volt. Furcsán néztek rám a Trafóban is, amikor azt látták, hogy egy őrült, kisminkelt fickó művel ott valamit. Bár szerették, a zenét mindenképpen. Érdekes, a külföldiek sokkal hamarabb jöttek oda és gratuláltak, hogy ez tök jó, meg minden...itthon volt egy kis ellenállás, egy fal  - így a zenész. S ha már zenész, hát zenéljen, teszi is a dolgát. Hiperkarmát játszik, de előtte még elgondolkodik, melyik is legyen.  - Minden számot ismerek, de alig néhánynak tudom a szövegét. Viccelsz, az nem nekem való  - nevet, majd a húrok közé csap. A közönség szereti, nincs kétség, annak ellenére, hogy szabadszájú és őszinte  vagy éppen ezért. Nem kertel, elmondja azt, és úgy, amit és ahogy gondol.

Ha már Hiperkarma, nem mehetünk el mellette szó nélkül. Nem is tesszük. Frenk a dobok mögött foglalt helyet a zenekarban egészen a zenekar feloszlásáig.

- Nagyon szerettem velük dolgozni, s a Hiperkarmát is, de amikor éreztem, hogy süllyed a hajó, menni kellett. Abbahagytuk. Aztán tavaly összeálltunk egy koncertsorozat erejéig. Jól indult,  aztán nem úgy lett vége, ahogy azt vártuk, hagyjuk is  - így Frenk, akinek nem mehetünk el művészneve mellett sem szó nélkül.

- Ez nem holmi manírból felvett név, hogy akkor én most legyek mondjuk a Frenk. Hatéves lehettem, amikor a családom rámakasztotta ezt a nevet, s azóta is rajtam ragadt. Már a középiskolában is ezen a néven léptem fel. Úgy, hogy én vagyok Frenk -  nevet fel ismét, majd Büki Laci hozzáteszi: egyébként Torma Gáborhoz van szerencsénk, ha nem tudnánk. Taps, amit ismét zene követ. Frenk egyébként folyton a gitárjával bíbelődik, néha-néha megpengeti, az őt nem ismerőknek is feltűnik, kifejezetten muzikális emberrel van dolgunk.

-  Rögös út vezetett a Budapest Bárig. Ha jól tudom, kirúgtak még a konziból is - veti fel a problémát a műsorvezető.

 - Ütőhangszer szakra jártam. Mit mondjak, nem volt túl izgalmas. Tudod, amikor egy másfél órás darab alatt van egy ütésed, valahogy nem villanyozott fel. Nem rúgtak ki, csak én nem jártam be. Nincs bajom a komolyzenével,  szeretem hallgatni, csak ne kelljen játszani. Lehet, ha hegedűn zenélnék, máshogy értékelném, bár úgy hiszem, egy idő után az sem túl érdekfeszítő - elmélkedik a zenész, akiről ezt a mozzanatot leszámítva nem is állíthatunk mást. Gitározik, dobol, zongorán játszik, hozzáfűzi, hogy az utóbbi kettőt nehéz lett volna vonaton cipelni, így bocsássuk meg, hogy csak gitárt hozott. És persze az énekhangját. Ha már énekhang, akkor szólókarrier.

- Már a 2000-es évek környékén szerettem volna belekezdeni, de akkor jött a Hiperkarma, s valahogy elcsúszott - Frenknek ezidáig három lemeze jelent meg, 2006, 2010, és 2012-ben.

Persze a közönség nem engedi el anélkül, hogy ezekről is ne játszana valamit. Szól a Nyitott szemmel a legutóbbi szólóalbumáról, s mi azon gondolkodunk közben, miért nincs több ilyen furcsa figura, akit  a kutyákon kívül is  szerethetnénk...

Hosszú a beszélgetés, s közben áramlanak az információk. Megtudjuk például, hogy igen, Frenk valóban hetero, s két hete, hogy ismét egyedül van, négy év után. De Büki Laci arról is faggatja, mit jelent számára a sznobság.  - Sznob szerintem az, aki nem fogja fel, hogy mit hallgat, csak hallgatja, mert mindenki más is ezt teszi - jegyzi meg Frenk.