Labirintuslakók a Thea-térben

Mint valami játékos, sokszínű,  zegzugos labirintus, olyan mostanában (egészen a jövő év elejéig) a Weöres Sándor Színház emeleti kiállítótere. Itt látható a Könyörgöm, akasszuk fel! címmel 2007-ben útnak indított tárlatsorozat legújabb bemutatója, ahol  ezúttal harminc, főleg zalaegerszegi fiatal alkotó akasztott; vagy helyezett el másféleképpen egy-egy saját munkát.

A játékos, zegzugos  labirintus közepén pedig egyáltalán nem a legyőzendő Minotaurusz, hanem a fiatal alkotókat  egymást mindig fölismerő és számon tartó  csoporttá változtató mester, Fischer György szobrászművész foglal helyet. (Ha már labirintus, akkor Fischer György inkább Ariadné útjelző, az eltévedést megakadályozó, a kiutat megtalálni segítő fénylő  fonala.)

Harminc, főleg zalaegerszegi alkotó mutatkozik be (Fotó: Kiss Teodóra)

A szombathelyi kiállításnak szomorú aktualitást ad, hogy alig két héttel a megnyitó előtt Fischer György meghalt: tanítványai összebújva a Thea-térben rá is emlékeztek. A Munkácsy-díjas szobrászművész 56 éves volt,  rajzot tanított a zalaegerszegi Ady Endre Művészeti Általános Iskola és Gimnáziumban, amelynek létrehozásában, szakmai programjának kialakításában  is nagy szerepe volt.  Derkovits-ösztöndíjasként  került Zalaegerszegre 1982-ben, aztán már nem is távolodott el ettől a vidéktől. Köztéri alkotásai közül a legismertebb az Országépítő című bronzszobor, amelyet  civil összefogással 2002-ben avattak föl  Zalaegerszegen.

De most vissza a tárlatépítőkhöz (országépítők ők is), akik Fischer György örökségét is viszik tovább.  A Könyörgöm, akasszuk fel!-kiállítások az elmúlt években szándékosan   a hagyományos kereteken kívül szerveződtek: a fiatalok hol egy tenyérnyi  képkeretező műhelyt, hol egy régi családi házat, hol  pincét vettek birtokba. A színházi Thea-tér mondhatni határeset: hivatalos is, meg nem is. Illik ahhoz a dacos és jókedvű  sőt: pimasz   eltökéltséghez, amely az Akasszuk fel!-csoportot jellemzi.