Glossza - Alacsonyan szállnak a fenyőfák

Évek óta próbálkoznak jó szándékú emberek azzal, hogy miképp kellene megszabadulni az év legnagyobb ünnepén körülrajongott karácsonyfánktól, de az európai megoldás sehogy sem akar körvonalazódni. Az emeletes házban lakók sokszor egyszerűen kihajítják az ablakon a fákat, nem törődve azzal, hogy az hol, milyen körülmények között ér földet. Ez maga a középkor, amikor az éjjeliedény tartalmát loccsantották ki, és utána gyorsan becsukták az ablakot, hogy senki ne lássa, ki volt a tettes. Gyanítom, hogy a tizedikről alászálló fenyők a sötétség beállta után érnek földet,  ez azonban nem enyhítő körülmény.

A kihelyezett gyűjtő rekeszek kicsik, és mintha kevesebb is lenne belőlük. Így aztán látni a kukák mellé lerakott fákat is, amelyeket talán majd elvisz majd a szemetes. A földlabdás fenyők hívei mintha csendesebbek lennének mostanában: kiderült ugyanis, hogy a hetekig vizet nem kapó szerencsétlen luc a kertbe kiültetve sokszor már életképtelen, és ugyanúgy a komposztáló telepen végzi, mint társai, jó esetben. Akkor már jobb a tűzhalál: ahol van cserépkályha, a szobában felaprított fenyő utolsó fellángolásában még meleget is adhat.

Valljuk be, nem megoldott ez a probléma, nem tudunk tisztességes módon megszabadulni fenyőfáinktól. És örüljünk, hogy rendes kisgyerekeink vannak, akik nagyon nem firtatják a dolgot. Mert tudják, úgysem tudnánk kielégítő választ adni.