2013.04.03. 11:49
Felszabadítás volt április 4-én?
Sárvár - Április 4-e a Magyar Népköztársaság állami ünnepe volt. Csütörtökön nem ünnep, sokan nem tartják a "felszabadulás" napjának Sárváron sem.
Április 4-e 1950-től 1989-ig munkaszüneti nap volt. Hivatalos álláspont szerint 1945-ben akkor hagyta el Magyarország területét Nemesmedvesnél az utolsó német katona. A nemzetiszocialista Németország megszálló katonáinak kiűzése és a nyilaskeresztes hatalom megdöntése egyben Magyarország szovjet megszállásának kezdete is volt. A rendszerváltás óta téma: indokolt-e "felszabadításról" beszélni a Vörös Hadsereg itteni katonai tevékenységével kapcsolatban?
Ma már tudjuk: Sztálin tűzte ki céldátumként 1945. április 4-ét, Magyarország német csapatoktól való megtisztításának napját, amit Nemesmedvesnél kellett volna teljesíteniük katonáinak. Ez nem sikerült. Az utolsó német egységek április 13-án hagyták el az országot Pinkamindszentnél, de a sztálini dátumot ünnepeltették 1990-ig.
Milyen emlékek őrződtek meg? Kiváló írónk, Márai Sándor megszállásnak tartotta a szovjet csapatok bevonulását, később önkéntes emigrációjával tiltakozott is ellene.
- Semmi szépre, jóra nem emlékszem azokból a napokból - idézi fel a múltat a ma már nyugdíjas sárvári Simon Miklós. - A legfurcsább, hogy nem is az első hullámmal érkező frontharcosok voltak a legádázabbak, hanem az utánuk jövő csoportok. Emlékszem, kisebb testvéreimet az idősebb katonák az első nap lovagoltatták a térdükön - hiányzott a családjuk -, de nem ért véget Sárváron sem a világháború borzalma a „felszabadítással". Akik ide küldték a katonákat, azok megszállóknak szánták őket. Demokráciát ígértek, de véres diktatúra lett belőle málenkij robottal, Recskkel, kitelepítésekkel. Ha komolyan gondolták a felszabadítást, hová lett a legnagyszerűbb szabadító Raoul Wallenberg? Sokszor végigpörgettem azokat a napokat, több sárvári kortársammal is beszéltem róluk Tobzódó részeg katonák gyújtották fel a házunkat, egy vegyeskereskedő üzletével szándékosan tették azt, fegyverrel vigyázták, amíg teljesen leégett. A Kosztolánczy Tibor Sárvárról összeállított halotti névjegyzékében szereplők közül többet ismertem. Nem harcok miatt, hanem a "felszabadítás" utáni három napban halt meg nagy részük. Feleségüket, leányaikat, vagyonkájukat védték a katonáktól. A tények makacs dolgok!
