Horror és borzongás a szalonban

Az ötletet az Angol Szalon rendezvénysorozata adta a szervezőknek, mondván, ha már egyébként is rendhagyó a programsorozat ezen féléve, hát rendhagyó módon egy másik, egy más „szalont” is beiktathatnak. Így született meg a Hitchcock Szalon ötlete, s a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ másodéves kommunikáció szakos lelkes hallgatóinak köszönhetően maga a rendezvény is.

A szalon és a hozzá felvezető út is, mind a rémség jegyeit öltötte magára, a közönség sosem lehetett biztonságban, hiszen nem tudhatta, mikor éri valami váratlan behatás, minden az interaktivitás és persze Hitchcock jegyében zajlott.

Hitchcock filmjei köré szerveződött a program (Fotók: Ambrózai Zsuzsanna)

Alfred Hitchcock filmrendező talán azon személyes közé tartozik, akit nem kell bemutatni. Nem kell a filmes világ elkötelezett hívének sem lenni ahhoz, hogy jó néhány alkotását ismerje a kedves olvasó. Elég csak a méltán híres 1960-as „születésű” Psycho című filmre gondolni, melyben a híres-hírhedt zuhanyzós jelent is helyet kapott, vagy éppen a Madarak című szintén pszicho-thriller-horrorjára gondolni. Emellett természetesen nem csak ezen alkotásairól ismerhetjük. Ugyan a nagy áttörést és sikert ezekhez a filmjeihez társítjuk, érdemes róla tudni, hogy már az 1920-as évektől kezdődően készített filmeket.

Ebből kifolyólag Hitchcock nagyon sajátos élethelyzeteket élt meg, már ami a filmművészet fejlődését illeti, ugyanis a némafilm korszakából indulva lépett át a hangosfilmébe, s a fekete-fehér színvilágot váltotta a színes film életpályája során. Az angol (később amerikai) filmrendező esetében nem kérdés, hogy műfajának egyik legnagyobbika. Ennek a szellemiségnek, életpályának hivatottak emléket állítani a fiatalok, már csak azért is, mert a Madarak című film március 28-án ünnepelte 50. évfordulóját, a Vertigo – ismertebb nevén a Szédülés – című filmje pedig május 9-én lesz 55 éves.

A szervezők arra is ügyeltek, hogy a környezet, a miliő is megfelelőképpen illeszkedjen az est és téma hangulatához, ezzel is emléket állítva a horror nagymesterének (bár halkan jegyezzük meg, a mai napig vitatott, hogy Hitchcock vajon a horror, avagy a (pszicho) thriller nagymestere-e valójában – szerk.) S hogy mit jelent a fentebb említett mondat, miszerint a közönség sosem tudhatta, hogy mikor tör rá a frász? Nem csak a filmek voltak borzongató hatással a közönségre, hanem olykor-olykor a szervezők is: dr. Murai Gábor még mielőtt átvehette volna a szót az előadásának megtartására, egy hatalmas sikoly csattant fel, majd "Norman Bates" berontott a terembe (a Psycho című film főszereplője), s kirángatott egy hölgyet (aki ugyan beépített szereplő volt) a nézőtérre. A hatás, a borzongás, a félelem, a késleltetés, melyek mind Hitchcock filmjének védjegyei, szinte folyamatosan jelen voltak a maratoni este során.

Persze nem csak rémületre lehetett alapvetően számítani, meglepetésekkel is készültek a szervezők. Az egyik nagy élményt nyújtó meglepetés Maronics Ferenc zongoraművész játéka volt, ugyanis a Psycho című film vetítése közben bizonyos részeiben zongorán kísérte az alkotást. S ha már filmek, el kell azt is mondani, nem csak az eddig említett nagy és születésnapos alkotások kaptak teret a szalonban, a lelkes és igen csak nagy számú közönség többek között megtekinthette az 1944-es Mentőcsónak című alkotást, vagy éppen a tavalyi évben napvilágot látott Hitchcock című filmet is.

A maratoni mozizás és Hitchcockra való emlékezés igazán jól sikerült, az egyetemisták több hetes szervezési munkálatai beértek, a közönség elégedetten távozott, ki-ki akkor, amikor jónak látta, vagy éppen el mert indulni hazafelé