Segítségre szoruló kóborló ebek

Bárkivel előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban elszökik a kutyája. A kétségbeesett gazdi hirtelen azt sem tudja, hova szaladjon, kit hívjon. Szerencsére ma már több helyről is érkezhet segítség.

- Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi a teendő, ha kóborló kutyával találkoznak - mondja Csollányné Horváth Krisztina, a Fekete István Állatvédő Egyesület vezetője.

- Mi azt ajánljuk, hogy csak abban az esetben fogja meg, ha ezzel nem veszélyezteti magát. Ezután a legfontosabb teendő, hogy megnézetjük, van-e benne mikrochipes azonosító. A tapasztalatunk az, hogy a kutyák felében már található, így könnyen a gazdi nyomára lehet bukkanni. Minden állatorvos rendelkezik leolvasókészülékkel. Ha nincs chip a kutyában, akkor sincs veszve semmi, készítsünk képet az ebről, adjuk meg, hogy milyen fajtájú, nemű, hol találtuk meg, s ezeket küldjék el nekünk e-mailben. Érdemes jelezni a gyepmester felé is, hogy milyen kutyát találtunk. Mivel egyesületünk napi szinten tart kapcsolatot a gyepmesterrel, a bekerülő kutyákról tudunk, ezért onnan is hamar hazatalálnak az ebek.

Vígh Andrea, a Fekete István Állatvédő Egyesület tagja napi szinten segít a kutyák gondozásában (Fotó: Benkő Sándor)

A környéken is lehet érdeklődni, hátha valaki ismeri a kutyust és a gazdáját. Az adatokat fel lehet tenni közösségi oldalakra, be lehet mondatni rádiókban. Ugyanez a teendő, ha nekünk tűnik el a kutyánk, annyival tehetünk többet ilyenkor, hogy készítünk egy plakátot a kutya képével, adataival és telefonszámunkkal, s ezt kitesszük a környékünkön. Ha nem tudjuk megfogni a kóborló ebet, ez esetben is adhatunk pontos leírást, s készíthetünk fotót mobiltelefonnal. Az adatokat átküldhetjük az egyesületnek, ők pedig felteszik a honlapjukra.

Hívjuk ki a gyepmestert, ő befogja az állatot, s 14 napig megfigyelés alatt tartja. Ha a gazdi nem jelentkezik az állatért, akkor örökbe fogadható lesz a kutya. Nagyon fontos, hogy próbáljunk segíteni vagy segítséget kérni, ne hagyjuk az állatot magára akár az időjárás viszontagságainak, akár egyéb veszélynek kitéve.

- Mi első körben a kutyák gazdáját keressük, s elhelyezzük őket addig, hogy ne maradjanak az utcákon - folytatja az elnök. - Nálunk is van karantén, s ha valaki befogad az otthonába egy ebet, akkor ugyanezt javasoljuk. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy a kutya milyen oltásokat kapott, van-e valamilyen betegsége. Szerencsére nagyon jó a megtalálási arány, hiszen a gazdik a szeretett eb előkerülése érdekében mindent megtesznek. Ennél sokkal rosszabb a gazditalálási ráta. Jelenleg harminc kutya van nálunk, de télen ez a szám elérte az ötvenet is. A kutya nem csak ideig, óráig tartó dolog. A kutyával napi szinten foglalkozni kell, etetni, sétáltatni, igényli a társaságunkat, a játékot, a gondoskodást. Aki ezt nem tudja megadni a kutyának, az jobb, ha nem vállalkozik az ebtartásra.

Az állatvédő egyesületnél önkéntesek dolgoznak, akik vállalták, hogy mindent megtesznek a gazdátlan ebekért. Szabadidőt nem sajnálva akár éjjel is útnak indulnak menteni. Vannak olyan önkéntesek, akik bár örökbe nem tudnak fogadni kutyát, mégis sokat tesznek az egyedül maradt ebekért. Az ideiglenes befogadóknak nagyon sokat köszönhet az egyesület. Önkéntes sétáltatóként is segíthetünk a gazdátlan kutyáknak, így naponta találkozhatnak az ebek segítőkész emberekkel, akik részt vesznek az etetésben és a sétáltatásban. Bár a téli hónapokban kevesebben jelentek meg a Vízöntő utcai állatklinikán önkéntes sétáltatóként, az elnök abban bízik, ha megjön a jó idő, megjön a kedv is.