Értelmi fogyatékos gyerekeknek segítenek már hatvan éve

Fényképek, újságcikkek, meghívók idézik fel a rumi kastély előterében látható tárlaton az intézmény múltjának 60 évét. Az évforduló alkalmából az egyik értelmi fogyatékos egykori növendék, aki még az 1950-es években gyermekként került az intézmény falai közé, szőttessel ajándékozta meg volt iskoláját.



Ez a gesztus is jól mutatja, hogy az egykori diákok még évtizedek múltán is hálásak a kastélyban kapott sok segítségért, a gondoskodó útmutatásért és a féltő szeretetért.Az intézmény mottója: "Minden ember okkal jön a világra, és mindenkinek megvan a helye benne. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk megkeresni, megtalálni a reánk bízott fogyatékkal élők helyét, feladatát és szerepét." Ez a céljuk az intézmény dolgozóinak, akik az elmúlt 60 év munkáját nagyívű kiállításon mutatják be. Emellett szakmai napot is tartottak, amelyen gyógypedagógiai kérdéseket vetettek fel, míg a gyermekeknek "Művészetek kis barátai" címmel találkozót szerveztek.

Domjánné Éder Marietta, a rumi intézmény igazgatója (Fotó: Benkő Sándor) 

Fennállásának 60 éves évfordulóját ünnepli a Rumi Többcélú Gyógypedagógiai Intézmény, ahol jelenleg 87 értelmi fogyatékos gyermekkel foglalkoznak az óvodás kortól kezdve a készségfejlesztő szakiskoláig. Ez alkalomból bepillantottunk a kastély falai közé.  

Sipos Kálmán gyógypedagógus nyílt, melegbarna tekintettel figyeli osztályát a csoportfoglalkozáson. Az értelmi fogyatékos gyermekek körbeveszik, már jól ismerik nyugalmát, bátorító hangját, folyton dicsérő biztatását. Kálmán bácsi egyszerű mondatokat fogalmaz meg: "Most szalvétát fogunk hajtogatni." S valóban mindenki, így a Down-szindrómás és az autista gyermek is nekiáll a munkának.

A kedves szavak hallatán még a görcs is enged az ujjakból. Az egyik kislány szinte teljesen vak, csak a fényeket érzékeli. Hallja a fényképezőgép kattogását, ezért kérdezi:  " - Kálmán bácsi, szép a hajam?" A válasz pedig igenlő, becéző. Mindenki ügyeskedik, hogy ebédre az összes diák asztalára kerüljön szalvéta. Az egyik, kora szerint tinédzser kislány a földön ül, egy telefonzsinórral a játszik. 
- Ez a kislány például három éve került hozzánk - mondja az igazgatónő, Domjánné Éder Marietta.

Sipos Kálmán gyógypedagógus szalvétát hajtogat a gyermekekkel a délelőtti csoportfoglalkozáson (Fotó: Benkő Sándor)


- A munkánkról pozitív visszajelzés, hogy ez idő alatt már elértük nála a szobatisztaságot, s már 20 percig is be lehet vonni a foglalkozásokba. Azoknál, akik fiatalabb korban kerülnek hozzánk, látványosabbak az eredményeink. Átmegyünk az ovisok csoportjába, ahol Angler Éva gyógypedagógus foglalkozik csoportjával. Az egyik kis-gyermek pár hete érkezett, s tart nála a beszoktatás időszaka. Ez idő alatt neki az ad biztonságot, ha egy pillanatra sem engedi el Éva néni fehér köpenyének a szélét. A gyerekek játszanak, édesen bújnak, kérdéseikkel jelzik, hogy ki-kitekintenek a saját kis világukból. Az igazgatónő és a gyógypedagógusok egyaránt féltő gonddal veszik körbe őket. Adódik a kérdés: hogyan bírják a lelki megpróbáltatást, hiszen egész nap fogyatékos gyermekek veszik körbe őket?

- Valóban volt, aki két nap után felállt, elment, de mi nagyon jól bírjuk - vágja rá derűvel a szemében az igazgatónő. 
- A gyerekek, bárki láthatja, tényleg jól érzik magukat, nem várják el, hogy sajnálják őket. A szüleikkel azonban már sokkal nehezebb elfogadtatni ezt a helyzetet. Ők akkor teszik a legtöbbet, ha engedik, hogy foglalkozzunk a gyermekeikkel. Azon vagyunk, hogy a zenés, játékos, mozgásos, s újabban a fotós órákon fejlesszük őket. 

Domjánné Éder Marietta igazgatónő elmondta, hogy jelenleg 87 értelmi fogyatékos gyermekkel foglalkoznak. Az óvodástól egészen 23 éves korig járnak hozzájuk diákok, elsősorban a megyéből. A készségfejlesztő szakiskolai képzésen a tanulók udvari, parkápolói, intézménytakarítói  modulokon vesznek részt.