Kevés a gyep, a legelő, csökken a füves élőhely

- Gondoljon csak az Alföldre, a Hortobágyra, a Kiskunságra. Egyértelmű, hogy a  füves élőhelyek a magyar táj egyik legjellegzetesebb alkotóelemei, az alföldi puszták hazánk legfontosabb természeti értékei közé tartoznak  - magyarázza Keszei Balázs,  a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium igazgatóhelyettese, biológia tanára, aki megyénkben elsősorban a Répce középső szakaszának értékes gyepével foglalkozott, közölt arról tanulmányt.

Mi volt itt régen?

Először is: sok állatot legeltettek. A külterjes legeltetés és a hagyományos rétgazdálkodás olyan környezetet alakított ki, amelyben a növényfajok sokasága találta meg életfeltételeit. Régen tehát nem volt gond. Ma viszont az ország területének csak alig több mint 11 százaléka (1,06 millió hektár) tartozik gyepművelési ágba. Eltűnőben vannak a tipikus mozaikos élőhelynek számító, tájképi szempontból is jelentős fás legelők.

Megyénkben az őrségi értékes rétek, a mozaikos táj megőrzéséért sokat tesz az Őrségi Nemzeti Park (Fotó: Benkő Sándor)

- Ma kevés az állatállomány, ezért kicsi az igény a jó szénára. Ugyanakkor tudni kell: hazánk védett növényfajainak közel egynegyede, valamint a veszélyeztetett rovarok egyharmada kötődik a gyepekhez - hallom  Keszei Balázstól.

Mi változtatta meg az arányt?

Keszei Balázst hallgatva: mint mindig, most is az ember a ludas. Egyre nagyobb területeket von szántóföldi termelésbe, fásít, mert kell az energiaerdő. Továbbá a becserjésedés, az özönnövények is tönkre teszik az értékes gyepeket. Mindennek együtt köszönhetően csökken a természetközeli gyepek területe, azok egyre nagyobb mértékben elaprózódnak. Így aztán a füves élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok egyre veszélyeztetettebb helyzetbe kerülnek. Ez a folyamat hosszabb távon a hazánkra jellemző nyílt alföldi legelő-táj megváltozásához vezethet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Mi a helyzet megyénkben? Hol vannak értékes gyepterületek?

- Első helyen mindenképpen az Őrséget kell említeni, az ottani kiszáradó és üde lápréteket, amelyeknek lepkefaunája kiemelkedő jelentőségű. A lepkék a gyepekhez kötődnek. Második helyen a Répce-menti mocsárréteket említem, azok is megőrzendők, de a Kőszegi-hegység hegyaljai rétjei is nagyon fontosak. A megyében még Vasvár környékén, Kemenesalján, a Ság-hegy lábánál vannak olyan száraz gyepek, amelyek másutt már eltüntek. Nemcsak lepkék fontos élőhelye a rét, hanem madaraké is. A haris csak jó állapotú gyepekben fészkel, de egyes ragadozómadarak is  például a sólyomfélék , ott táplálkoznak - sorolja Keszei Balázs. 

A magyarországi természetvédelemben is egyre nagyobb hangsúlyt kap a komplex élőhelyvédelmet előtérbe helyező szemlélet az egyes fajokat csupán elszigetelten, környezetükből kiragadva védő tevékenységek mellett. Az Őrségi Nemzeti Park is ezért tesz sokat a gyepgazdálkodásért, a gyepek megóvásáért.

A mára töredékére zsugorodott rétek utolsó menedékei jó néhány veszélyeztetett növény- és állatfajunknak. Nagy a kisemlősök állománya, ami zsákmányul szolgálhat a vércsék, a sólymok és más ragadozók számára. Különösen fontosak a löszös, vagy homokos talajú gyepeken fennmaradt ürgetelepek, amelyek a parlagi sas és a kerecsensólyom  két veszélyeztetett, ritka ragadozómadár!  legfontosabb táplálékát jelentik. A gyepek fontosak számos csökkenő állományú, vagy ritka madárfaj költőhelyeként is. Ilyen például a nagygoda, a székicsér, a mezei pacsirta vagy a már említett haris.

Hazánkban az országos jelentőségű védett területek jelentős részét a különböző gyeptípusok teszik ki. Mit lehetne tenni megőrzésükért?

- Féltett kincseink ezek, megmaradásuk rendkívül fontos  - hallom Keszei Balázstól. - El kellene érni, hogy a gazdálkodóknak is érdemes legyen gyepet tartani. Például az állam támogatással ösztönözze erre őket. De nagyon fontos az ökopatriotizmus kialakítása is, hogy a táj és a hazaszeretet összemosódjon.