Búcsú Munkácsytól - Éjfélkor zárt be a kiállítás

Siker a celli Munkácsy-kiállítás: hétfőn Fehér László polgármester ajándékkal köszöntötte a 8000. látogatót (minden ezredik vendég részese lehetett a rituálénak), az utolsó napon, kedden pedig éjfélig várta a közönséget a "bordó szalon "; ahogy a művelődési központ speciálisan átalakított galériáját az utóbbi három hónapban neveztük. Az utolsó két belépőt éjszaka egy celli fiatal vár váltotta meg, pontosan 8565 látogatója volt a tárlatnak. Az arányok kedvéért: Celldömölkön 12 ezren laknak. (A játék kedvéért: ha végig olyan lett volna a forgalom, mint az utolsó napon, akkor 45 ezren nézték volna meg a nevezetes Pákh-gyűjteményből való húsz Munkácsy-képet.)

Az utolsó látogatók éjfél előtt: Balogh Mónika és Horváth Dániel – Fehér László polgármesterrel (Fotó: Kiss Teodóra)

A mérleg mindent összevetve minden tekintetben - anyagilag is - pozitív: a minőségi kultúra vonzerejének bizonyítéka. Arról nem beszélve, hogy milyen messze vitte a város hírét a kiállítás, fűzi hozzá Söptei Józsefné alpolgármester. És aki itt volt, minimum a belvárosban körülnézett. Fehér László polgármester azt mondja, a helyi cukrászdákban, éttermekben érzékelhetően megnőtt a forgalom a kiállítás hatására. A sikert persze nem lehetett borítékolni, ráadásul rekordidő alatt hozták tető alá a tárlatot. Érdemes volt. A polgármester azt mondja, a munkatársai - köztük Tulok Gabriella oktatási és kulturális referens -, a KMKK dolgozói, a rengeteg helyi önkéntes nélkül nem ment volna. (Például folyamatosan két teremőrre volt szükség, természetesen a szigorú biztonsági szolgálaton kívül.) Az utolsó héten a celliek kedvezményes jegyet válthattak,

A záró napon folyamatos a körforgás, az este közeledtével az érdeklődés csak növekszik. Németh Katalin, a bordó szalon tárlatvezetője (különben festmény- és műtárgybecsűs; most éppen a MOME-ra készül felvételizni) hat óra tájban kis szünetet tart, hogy végképp el ne veszítse a hangját, de a közönség hamar visszaköveteli: ma már túl van a tizedik vezetésen ( "piros és zöld, komplementer színek "), és messze még a vége. Este hét óra tájban a KMKK fölött tökéletes szivárvány feszül ki: romantikus realizmus a Nap szerelmesének tiszteletére. A galériából nyíló vetítőben Munkácsy-film pörög; az ajtó előtt időről időre sorállás alakul ki.

Este tíz után minden ötödik látogató ajándékot kap; de mindenkinek jár az az elegáns katalógus, amely kifejezetten a celli Munkácsy-tárlathoz készült; benne a Pákh-gyűjtemény húsz képe, ismertetővel (ez a mi Munkácsynk). Éjfélkor a kiállítás - három hónapig tündöklő szivárvány - bezár.

„Munkácsy a miénk lett”, mondják a celliek. Az utolsó helybeli látogató egy fiatal pár, Horváth Dániel és BaloghMónika, az utolsó vidéki vendég a sárvári Pócza Imre. Jár nekik a külön ajándék. A három hónapban sok volta külföldi is, főleg osztrákok, németek. És sokan jöttek Debrecenből, megnézni, Cellben hogy mutat Munkácsy.