Parasztolimpia az Őrségben: mozsártánc, mint versenyszám

"Mi készül?", kérdezi Tóth Endre, aki a feleségével direkt a helyi termelői piac kedvéért látogatott el Őriszentpéterre ezen a ragyogó, nyárutói-őszelői szombat délelőttön, mert azt hallották, hogy ezt a piacot föltétlenül ki kell próbálniuk. (A helyi termelői piac tavaly júliusban nyitott ki először, azóta minden szombaton már több mint húsz helyi termelő kínálja ebben a szépséges környezetben, a hófehérre vakolt templom tövében a portékáit.) Nem, Tóthék még nem vettek semmit, most érkeztek Apátistvánfalváról, ott szálltak meg az Apát Hotelben – életükben először járnak az Őrségben is. De biztos visszatérnek, mert gyönyörű. Dunaföldváron élnek, jobban mondva Piripócson: mert "ez a helység tényleg létezik".

A nem kevésbé mesés Parasztolimpia most tehát a meglepetés – helyi különlegesség – a standokon kínált szalmafigurák, lekvárok, mézek és gyümölcsök (főleg szilva), zöldségfélék, csokor szellőrózsák mellé. Kezdődik is a megnyitó. Előbb Gazdag Erzsi Őrség című verse hangzik el – „E táj vigyáz rád” -, a magyar himnuszt az őriszentpéteri Kósik Szilvia énekli, úgy kapcsolódnak be a vendégek és az olimpikonok. (Szilvia végzettsége szerint természetvédelemmel foglalkozik, de egy éve énekelni is tanul, vágya a színpad.) Őr Zoltán kettős minőségében mond köszöntőt: egyrészt Őriszentpéter polgármestereként fog mikrofont, másrészt ő a Parasztolimpiát – EU-támogatással, a Leader-programban - szervező, három kistérséget (az őriszentpéterit, a szentgotthárdit, a lentit) összefogó Őrség Határok Nélkül Egyesület elnöke.

A Parasztolimpia eszméje és „copyright”-ja a zalai településhez, Resznekhez kötődik, innen van, hogy a hivatalos menetrend szerint az idén harmadszor megrendezett esemény hivatalosan a Parasztolimpia Határok Nélkül – Reszneki módra nevet viseli. A parasztolimpikonok 5 fős csapatokban versenyeznek, minden versenyszám „apáink és nagyapáink” mindennapi tevékenységét idézi: játékos és ügyességet igénylő formában. De Őr Zoltán szerint a „pixelek és gigabyte-ok világában” a legfontosabb a találkozás, az eleven emberi kapcsolat. Úgyhogy a Parasztolimpia  voltaképpen a legjobb csapatépítő tréning.

És a tizenegy csapat rajthoz áll. Nagy nevetések kísérik például a mozsártáncot, amelyről azt mondják, hajdan lakodalmakban is népszerű volt – és nem nélkülözi a jóízű pajzánságot. (Itt egy mozsár, ott egy sodrófa – a sodrófának bele kell találnia a mozsárba.)

Vasárnapi frissítés: A III. Parasztolimpia győztese a csesztregi ifik csapata, a főzőversenyt „Az Őrség kalapácsa” nyerte.