2013.10.11. 14:06
Az egyedül kocogó nők könnyen válhatnak áldozattá
Szombathely - Szombathelyen is előfordult már, hogy kocogó nőre támadtak. Van, aki csak világosban mer futni, más a párjával szokott egy-egy kört tenni a Csónakázó tó körül. A soroksári gyilkossággal kapcsolatban kérdeztük a kocogókat.
Kötéllel hátulról megfojtottak egy kocogó nőt még csütörtök éjszaka a soroksári Szigetdűlőben - erről számoltak be a híradások két héttel ezelőtt. Krisztina egy kisfiút, Rolandot, és rendőr férjét hagyta hátra. Úgy tudni, a futás közben zenét hallgató fiatalasszonyra szemből rontott támadója. Nyakát olyan erővel szorította meg, hogy a gégéje eltört. A rendőrök a nyomozás érdekében nem beszélnek a részletekről. Ismeretlen tettest keres a rendőrség. A soroksári nő gyilkosának felderítésére és elfogására 14 rendőrből álló nyomozócsoportot hoztak létre. A gyilkosság kapcsán megkérdeztük a szombathelyi kocogó nőket, nőtt-e a félelemérzetük, s hogy mit gondolnak a vasi megyeszékhelyen is előfordulhat-e hasonló eset. Megdöbbentünk a válaszokon.
A vasi megyeszékhelyen is előfordult, hogy kocogó nőre támadtak, ezért jobb az elővigyázatosság. Fotó: Ohr Tibor
A huszonéves Timi épp párjával melegített be a Csónakázó tó sárga hídjánál, amikor faggatni kezdtük.
- Hallottam a soroksári gyilkosságról, figyeltem a híradásokat. Szerintem vakmerőség volt korom sötétben futni. Én általában a párommal szoktam kocogni, de ha egyedül is jönnék ki a Csónakázó tóra, biztos nem sötétben tenném - ecsetelte Timi, aki hozzátette, nem nőtt a félelemérzete, de el tudja képzelni azt, hogy Szombathelyen is történhet ilyesmi.
Következő futónk, Csatári Vágvölgyi Gabriella két hónapja alaposan meggondolja, hogy hova megy kocogni, illetve hogy sötétben teszi-e azt.
- Épp augusztus 13-án volt egy rendkívül rossz tapasztalatom. A Parkerdő felől futottam vissza a város irányába, amikor egy férfi megragadta a karomat és elkezdett rángatni - idézte fel emlékeit Gabriella. - A vicsorgó támadó kezei közül sikerült kiszabadítanom magam, s leintettem egy autót. Megkértem a sofőrt, hogy vigyen a parkolóba az autómhoz. Ekkor felhívtam a páromat, aki azonnal értesítette a rendőrséget. Közben megláttam a férfit, amint az út szélén sétál. Elkezdtem követni. Közben megérkeztek a rendőrök és a párom is. A járőrök bevitték a rendőrségre a férfit. Rettenetes élmény volt. Azóta csak a Csónakázó tó körül kocogok. Imádom ezt a sportot, de nagyon rossz, hogy most csak körbe-körbe tudok kocogni. Jó lenne, ha sötétedés után a Parkerdő fele közlekedne néhány járőrkocsi, mert sokan sportolnak arra felé, így viszont nem biztonságos - vázolta fel Gabriella.
Van, aki csak világosban mer futni, más a párjával szokott egy-egy kört tenni a Csónakázó tó körül. Fotó: Ohr Tibor
Szilvia is szokott a Parkerdő felé futni, ám csak férje társaságában.
- Mindig világosban jövök sportolni, a Parkerdő felé pedig csak a férjemmel együtt kocogok. Szerintem így biztonságos. A soroksári eset kapcsán úgy gondolom, biztos, hogy nálunk is előfordulhat ilyen eset - emelte ki a nő.
Nagy Györgyit fiatal korában támadták meg, csak világosban fut Szombathelyen.
- Hallottam a soroksári gyilkosságról, nagyon meg vagyok döbbenve. Én személy szerint kétszer is meggondolom, hogy sötétben futok-e. Általában mindig egyedül indulok el, akkor, amikor kislányom úszóedzésen van. Huszonévesen velem is előfordult, hogy egy férfi rám támadt. Sajnos el tudom képzelni, hogy nálunk is megtörténhet hasonló eset - emelte ki Györgyi.
A soroksári önkormányzat egyébként közleményben tudatta az ott élőkkel, hogy igyekeznek biztonságosabbá tenni a környéket. Bővíteni fogják a térfigyelő kamerarendszert, a polgárőrséget, a településőri hálózatot, a mezőőri szolgálatot. Kezdeményezik az önálló jog- és hatáskörrel rendelkező soroksári rendőrkapitányság létesítését.
Néha ki kell ereszteni a gőzt
Farkas Eszter jegyzete
Egyszer éjjel fél 12-kor jutott eszembe, hogy kieresztem a gőzt és elindulok kocogni. Persze megfordult a fejemben, hogy egyedül menni nem éppen a legjobb ötlet. Gondoltam, ha felhívom a barátnőmet, akkor ő bármennyire is szeret, nem lesz odáig a boldogságtól, hogy kirángatom az ágyból éjszaka. Kézenfekvő volt a megoldás: az ötkilós bishon havanese kutyámra is ráfér a mozgás. Abba bele sem gondoltam, hogy egy fehér, mini szőrpamacs hogyan véd majd meg egy szatírtól. Elindultunk, ám egy dolgot nem kalkuláltam a történetbe: Bubi szörnyen neveletlen. Egy utcányit „tudtunk" futni, majd megelégeltem a lábaim között szlalomozó ölebet, s hazamentünk. Azóta sem futottunk együtt, inkább sétálunk, de azt is csak világosban.