Lakoma kismadárból - A mediterrán vadász mindenre lő, ami mozog

A minap híradás szólt arról, hogy 717 védett madár tetemére bukkantak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pénzügyőrei a tompai határátkelőhelyen. A 32 millió forint eszmei értékű szállítmányt lefoglalták, és az ügyben érintett olasz vadászok ellen feljelentést tettek.

A pénzügyőrök a tompai határátkelőhelyen két, egymás után érkező olasz rendszámú személygépjárművet vizsgáltak át. Az első gépkocsi alvázán csavarokkal rögzítve három fémtálcát fedeztek fel, amelyekből összesen 316 védett madár – fürj, erdei pityer, fitiszfüzike – tetemét pakolták ki. A második autó gyári üregeiben, valamint egy kutyaszállító ketrecben elrejtve összesen 401 védett madár – fürj, erdei pityer, fitiszfüzike, mezei poszáta, sárga billegető, guvat – tetemét találták meg. Az olasz sofőrök azt mondták, hogy a madártetemek a saját és utastársaik tulajdonában vannak.

A NAV pénzügyőrei az összesen 32 millió forint eszmei értéket képviselő szállítmányt lefoglalták és feljelentéssel átadták a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársainak, akik az olasz sofőrök és útitársaik ellen természetkárosítás bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárást indítottak.

Néhány madarat válogattunk össze abból a kínálatból, amelyeknek lelőtt társait a tompai határátkelőn találták a vámosok a két olasz autóban. A különbség az: ezek a kedves madárkák a fotókon élők.

Fürj

Erdei pityer

Mezei poszáta. Mindegyik védett madár. (Fotó: Wikipedia.hu)

Eddig tart a hír, amely sajnos nem újdonság. Már mi is írtunk arról cikket, hogy Máltán is megölik, illetve vadásszák a madarakat.

Mi az oka ennek? Először erre kértünk választ dr. Gyurácz Józseftől, a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Természettudományi Karának dékánjától, aki a megyénkben működő Chernel István Madártani és Természetvédelmi Egyesület elnöke is.

– Az olaszoknál és más mediterrán népeknél az énekesmadarak vadászata „nemzeti hagyomány”, amely évszázadokkal korábban élt nemzedékek szokásaiban gyökerezik. Az őszi vonulási és telelési időszakban a Földközi-tenger partvidékén átvonuló vagy ott telelő madárcsapatok viszonylag könnyen és nagy mennyiségben elérhető táplálékot jelentettek, amiken sokszor az akkor élt emberek túlélése függött.

A mai viszonyok között azonban már nem létszükséglet a madarak vadászata. Ennek ellenére az olasz, ciprusi, máltai éttermek sajnos ma is biztos felvásárlói a befogott vagy lelőtt madaraknak, ugyanis belőlük készítik az „ambelopoulia” nevű ételt.

Néhány éve egy német író Olaszországban feltérképezte az olaszok mai szokásait. Leírta: a köznép rendszerint az utcai lacikonyhákban sütteti meg madarait, melyeket ott egyenként nyársra húznak, kettő-kettő közé egy zsemleszeletet tesznek, és aztán faszén tüzénél sütik. Egy negyedóra múlva a pecsenye megsül saját zsírjában, s az olasz mindjárt a helyszínen meg is eszi. Az író Milanóban és Firenzében látta a legtöbb madarat enni, Comóban és a kisebb városokban már jóval kevesebbet.

– Az olasz vadászok más országban, így Magyarországon sem tudnak szakítani évszázados hagyományaikkal, így bizony gyakran előfordul, hogy – sajnos hazai segítők közreműködésével! – mindenre lőnek, ami mozog - közli dr. Gyurácz József. – Számos madárfaj állománya azonban ismert okok, például az élőhelyek pusztulása, túlzott vegyszerhasználat miatt annyira lecsökkent az utóbbi évtizedekben, hogy további vadászatuk végzetes lehet.

Ezt a folyamatot megakadályozandó, az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) keretében 1979-ben létrejött a Bonni Egyezmény, a vándorló fajok összehangolt, nemzetközi védelmét szolgáló keretmegállapodás. Ehhez hazánk 1983-ban csatlakozott. Az egyezmény – más nemzetközi egyezményekhez hasonlóan – függelékek segítségével működik. Az első függelék a veszélyeztetett, ezáltal fokozott védelmet igénylő vonuló állatfajokat tartalmazza. A másodikban az úgynevezett kedvezőtlen védelmi helyzetű fajok szerepelnek, melyek védelmére a vonulás útvonalába eső országok közös megállapodásokat hivatottak kötni.

A bonni egyezmény leszögezi: a vándorló állatfajok populációi csak úgy oltalmazhatók eredményesen, ha valamennyi állam, amelyeknek területét e fajok érintik, azonos elvek alapján óvja az állományokat. Az európai mediterrán országok államai is elfogadták a megállapodást, de ennek ellenőrzése és betartatása nem megoldott.

– A védett természeti értékek károsítását a társadalom még ma sem tekinti súlyos bűncselekménynek – állítja dr. Gyurácz József. – A Magyar Madártani Egyesület évek óta szorgalmazta egy visszatartó erejű büntetés megszületését, ugyanis természetkárosítás miatt Magyarországon korábban csak pénzbüntetést és felfüggesztett szabadságvesztést szabtak ki. 2005-ben született meg az első példaértékű bírósági ítélet illegális vadászat ügyében. Mint ismeretes, 2001-ben olasz vadászok, és a vadászatok szervezésével foglalkozó cégek magyar munkatársai 40 védett madárfaj 11 ezer 771 egyedének elpusztításában vettek részt, amivel 300 milliós természetvédelmi kárt okoztak. A Mohácsi Városi Bíróság egy olasz és egy magyar vádlottat egyenként három év négy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt, négy magyar, és további két olasz vadászt pedig tíz hónap és két év közötti szabadságvesztéssel sújtott. A büntetés kiszabásának lehetősége mellett azonban folytatni kell az emberek ökológiai szemléletformálását az iskolákban és az iskolák falain kívül is.

Csak fogy, és fogy a számuk

A madárpusztítás mai állásáról adatokat gyűjtő német író szerint a madarak pusztítás ma is csak úgy folyik, mint húsz évvel ezelőtt. Sőt – sajnos igaz –, a pusztítóknak e célra ma már több és jobb eszközeik vannak, mint régebben voltak. Másrészt azonban az olasz madárfogók és kereskedők arról panaszkodnak, hogy évről-évre kevesebb a madár, úgyhogy mesterségük ma már alig jövedelmez. Erre mutat az is, hogy a kismadarak kivitele Olaszországból nagyon lecsökkent. A német adatközlő szerint a madarak számának apadása miatt ma már olyan kevés a zsákmány, hogy az olasz nagyvárosokat is alig tudják ellátni, nemhogy kivitelre jutna belőlük.