Szulák Andrea: Én nem vagyok egy félős lány

A beállásnál látunk munkához. Láthatóan nem zavarja a zenészeket, hogy fotózunk. Amíg hallgatok, Andrea többször is elmondja a technikusoknak, kicsit úgy érzi, lehetne kevesebb is a hangjából. A mikrofonozás közben arra gondolok, vajon miért mondja ezt, egy orgona mellett nincs az az emberi hang, ami ne lenne elég kevés. Aztán lassan átlátom, hogy a Bach-átiratok valójában kamarazenekari estet ígérnek. Az öltözőben aztán meg is kérdezem, miért hangsúlyozta annyiszor, hogy elég az énekhangból a kevesebb is.

– Másképp közelítem meg a kérdést. Most már lassan három éve énekelek jazz-zenekarral, ki is adtunk egy lemezt. Megtanultam, hogy a műfaj ezt az énektudást, amit az évtizedek alatt elsajátítottam, integrálja egy olyan közegbe, ahol ez csak egy hangszer. Nem a zenészek szolgálják ki az énekest, hanem az énekes hangja beleolvad a muzsikába. Természetesen mindenkinek van egy kis kiragyogási lehetősége, de nem a személyes megmutatkozás játssza a főszerepet.

Andrea azzal folytatja, hogy vannak, akik nyilván azért jöttek el erre a koncertre, mert a híres orgonaművészt akarták meghallgatni. Ő úgy látja örömzene ez, ahol a dob, a bőgő és az emberi hang egyenrangú az orgonával és az vox humánával is. Azzal folytatjuk a beszélgetést, hogy valójában mikor és hogyan dőlt el, hogy szívesen részt venne egy ilyen kísérletben.

– Régóta figyelem Xavér művészetét, nyilván sokszor találkoztunk is, hiszen volt vendégem a televízióban és figyeltem is a pályáját, sőt a könyveit is olvastam. Egyszer felhívott, hogy lenne-e kedvem hozzá, és volt. Ez a mai előadás a harmadik közös fellépésünk ezzel a produkcióval.

Szulák Andrea csinos tunikában és sötét nadrágban ülve is rendkívül impulzív jelenség. Haja hátul összekötve, egy fémes fülbevalóval kiemeli szép sminkjét, eleven tekintetét. Természetesen beszél arról is, milyen jó, hogy nem kell egy menedzsmentnek megfelelni, és mindenekelőtt a zene iránti elkötelezettség lehet a fő inspiráló erő. Nem tehetem meg, hogy ne kérdezzek a kereskedelmi csatornán induló Ének iskolája második évadának terveiről.

– A jövő héten lezárul a jelentkezési határidő, tehát a valódi munka még csak most kezdődik. Csak azt tudom elmondani, amit ezzel kapcsolatban mindig is nyilatkozom, hogy én csak önazonosan tudok közelíteni a kérdéshez. A növendékek tudják, hogy nem tanár néni vagyok, hanem egy érző lény, aki bizony mindig megmondja amit gondol. Nem vagyok egy félős lány, úgyhogy megmondom, amit az érzelmeim diktálnak. Anyaként is így működöm. A lányom pontosan tudja, hol vannak leszúrva a tilalomfák, így jól látható, hogy meddig érdemes elmenni.

Szulák Andrea tavaly az év musical énekesnője díjat is megkapta, büszkén meséli, hogy az Operettszínházban, a Madáchban és a Játékszínben is szerepel. Teljes az élete, a zene, a színház és a televízió folyamatos megújulásra ösztönzi.