Sanyi, a nagy sorsfordító

Egy bizonyos Alexander (maradjunk a Sanyinál) beszél, de olyan zöldségeket, hogy azonnal eszembe jut, ideje beledobni a levesbe a répát, a karalábét, a zellert, meg a többi hozzávalót. Sanyi egyre vadabbakat mond, elkapcsolnám, de messze van a távirányító. „Nem húzom tovább az érdeklődést", mondja a mágus, és én eldobom a fakanalat, letépem magamról a kötényt. Sanyi azt ígéri, megfordítja a sorsomat. Nem kell mást csinálnom, csak a pénztárcámat és a tb-kártyámat kirakni az asztalra – és telefonálni... Bejelentkezik egy hívó, talán Mária, mondja, hogy néhány hete eltörött a kulcscsontja. Sanyi közbevág, közli a szomorú hírt: Máriának nagy gondja van az egészségével. De fordíthat a sorsán, ha március első hetében vesz egy kaparós sorsjegyet, tanácsolja, és persze azt is megmondja, hogy balról a másodikat húzza ki. Már nyúlnék a pénztárcámért, hogy előkotorjam a tb-kártyámat, és kitegyem az asztalra, de telefonálni nincs bátorságom. Így beletörődve sorsomba előhalászom a komód alól a fakanalat, és visszamegyek a tűzhely mellé. És kikapcsolom a tévét...