Gépmadarak a levegőben, indul a repülőszezon

Sárkány is megfordult már a szombathelyi reptéren, Ausztriából jött. De engem is a tavasz csalt ki, kívánkozás a zöldbe. Hát itt van több száz hektár, amit igazán a lerobbant, romos, valamikori meteorológiai állomásból lehet jól belátni, ha valaki felmerészkedik a valaha szebb napokat látott épület ma törmelékkel borított lépcsőjén a teraszra, egyenesen a kifutópályára nyílik a panoráma. Már ha a földről nézzük, és nem merészkedünk magasabb régiókba.

Később volt alkalmunk meggyőződni róla, hogy a kifutó, bár füves, kevésbé zötyögős, mint a reptérre vezető bekötőút, amelynek köveit is közel száz éve rakták le, erre húztak egy vékony aszfaltréteget a legutóbbi pápalátogatáskor. Azóta felkopott, helyenként megsüllyedt, helyenként nagyon...régi... egyidős a reptérrel.

Mire odaérünk, épp a hangárból tolja ki a gépeket Rácz György reptérvezető és Szihay György oktató. Az egyiket a gurulópálya elé.

– Csak helyben repülsz? – kérdezi Erdős Zoltán a klub titkára. – Igen – hangzik a válasz. A helyben repülés azt jelenti, hogy a reptér kijelölt légterében. A gép átgurul a felszállópályára, aztán elstartol.

Egerészölyvpár köröz a hangár felett, figyeli, kivel kell megosztoznia az égen. Volt idejük megszokni a konkurenciát, a szombathelyi repülőklub tavaly ünnepelte hatvanadik, a repülőtér jövőre ünnepli a századik születésnapját.

Közben öt gép kerül a placcra, a klub hét darab vitorlázó-repülőgéppel, egy motoros-vitorlázó és egy motoros-vontatórepülőgéppel rendelkezik, és van itt még két darab Toldi típusú csörlőaggregátor, egy Csepel teherautó, egy Daihatsu terepjáró, három szállítókocsi, és nem utolsó sorban egy úthenger. Utóbbinak a vakondtúrások megszüntetésében van felbecsülhetetlen szerepe, a füvet a területet bérlő juhász birkái nyírják.

Közben elstartol egy másik gép is, egy motoros-vitorlázó, ezt használják oktatásra. Meg persze a Góbékat, ezekből kettő van, az egyiknek hamarosan lejár az ideje – mondja Németh Balázs a klub elnöke. A másik, a 3200 üzemóra után alapos átvizsgálás és alkatrész-csere (szaknyelven nagyjavítás) után tovább szolgálhat. A Góbéknak – melyet az idősebbik Rubik Ernő tervezett – sokat köszönhet Szombathely, nem kevésbé Tóth István gépészmérnöknek, aki a XII AFIT akkori igazgatójaként 1979-ben, „cége minden ellenkezése ellenére, hátára vette a kifújóban lévő Góbék nagyjavításának és későbbi gyártásának ezer gondját-baját, s megteremtette szinte a semmiből azok feltételeit" – mit arról a SzRK honlapján olvasható Czeiner Gábor építész, sportrepülő múltidézésében.

A múltra a klub irodájában lévő fekete-fehér fotók is emlékeztetnek, egy nagyon becses fotón, Leonovot, az űrrepülőt látjuk, kicsit magasabbra startolt, a klub felvette a nevét, aztán meg letette.

Németh Balázs, a Szombathelyi Repülőklub elnöke. Fotó: Erdős Zoltán

Most kevés híján ötven tagja van az egyesületnek. A legfiatalabb tagok 18-19 évesek, a legidősebb elmúlt hetven – tudom meg Németh Balázstól, a klub elnökétől. Zalából, Győr-Moson-Sopron megyéből is vannak tagjaik, a régióban kevés lehetőség van sportrepülésre, a legközelebbi reptér a fertőszentmiklósi, onnét ide – innét oda is repülnek a pilóták, és messzebbről is. Vitorlázó repülés a péri és a nagykanizsai reptéren elérhető csak legközelebb a pilóták számára. Már aki pilóta, mert a pilótaságért meg kell dolgozni. Az oktatás – még az orvosi alkalmassági vizsgálat előtt - kezdődik a szoktató repüléssel, hogy bírja-e a jelölt. Megtudom, van, aki mégsem, ha igen, akkor egy körülbelül fél éves elméleti képzés, repülés oktatóval, oktatási tematika által meghatározott számú felszállás teljesítése után vizsga, ez után már egyedül repülhet kiképző géppel. Ez után tanul meg "termikelni" a vitorlázó, azaz megtanulja, hogy hol vannak felfelé szálló légáramlatok, termikek. Ha tíz percig fent tud maradni a vitorlázó, akkor teljesíti a C vizsga követelményt. A D vizsgához az kell, hogy egy felszállásból öt órát tudjon fent maradni, ezer méter magasra jusson, és végül ötven kilométer távot kell repülni. Ehhez már igen jól kell tudni termikelni, van, akinek nyolc-tíz évig tart eddig eljutni. Viszont ha ezt teljesíti, akkor már nem a sirályok szaporodnak a kék alapú jelvényén, ezüstkoszorús lesz, és pilóta, amíg eddig el nem jut, csak növendék. Ez már nemzetközi FAI minősítés, ami után szakszolgálati engedélyt szerezhet a növendék, s ezáltal pilótává válik. Mint Németh Balázstól megtudom, az, hogy valaki egyedül repülhessen, a szombathelyi klubnál körülbelül kétszázezer forintjába kerül, nagyjából annyiba, mint egy jogosítvány – földi járgányra. Viszont fiatalabban hódíthatja meg a légteret, mint az utakat, 15 éves kortól kezdődhet az oktatás. Korábban az MHSZ szervezett erre, ma már nincs ilyen toborzás.

A szombathelyi repülőklub sportrepülésre szakosodott. Motoros repülő versenyeken nem igen vesznek részt, ritkábbak is az ilyen versenyek, a vitorlázás viszont jól megy. Utóbbi lényege, hogy egy feladatot, útvonalat a lehető leggyorsabban kell teljesíteni. Ebben a szombathelyiek jók: távrepülésben Galuzinyec Vlagyiszláv 2004-ben, Szegeden megnyerte az országos bajnokságot, azóta is sűrűn áll a dobogón. Pallósi Péter ifjúsági válogatottként a XIII. Alföld Kupán elért 4. helyére a legbüszkébb. Műrepülésben Hoós Miklós a Szlovákiában megrendezett vitorlázó műrepülő világbajnokság ismeretlen kötelező gyakorlatával 12. helyen végzett.

Jövőre száz éves a katonainak indult, mára a sporté lett reptér. A kilencvenkilencediken, az idén májusban majális, a századik születésnapot méltóképp ünnepelnék, ehhez persze jó lenne egy a reptérre kivezető járható út, sürgető a hangár tetejének szigetelése is, születésnaphoz illő környezet, amelynek megteremtése nagy kihívást jelent a tagdíjakból, utas-repültetésből, képzésekből, és persze a juhásztól származó bérleti díjból származó bevételből élő egyesületnek – mondja Erdős Zoltán.

Beszélgetés közben lassan araszolunk a gurulópálya felé. Mire odaérünk, nincs más választásom, láb ide, kapaszkodás oda, füles a fülre, öv becsatolva. Szombathelyi reptér felülnézetből.

Szárnyra kaptam

Kupi Györgyi jegyzete

Gyűjtsd a bátorságot, és a pénzt benzinre - mondta repülős ismerősöm. Még az előbbi csak-csak összegyűlne, de a bátorság... Valahányszor szóba került a dolog, mármint a repülés, sürgős náthám vagy halaszthatatlan dolgom akadt. Az eddig legszimpatikusabb repülő szerkezet számomra az a NATO légibázison állomásozó Globemaster volt, annak is főleg egy tartozéka, a pilóta. És szóltam, hogy tériszonyos vagyok, szédölgős, két lábbal a földön álló, mást se szeretek jobban, mint szilárd talajt a talpam alatt, egy dunai hajóútra is alig tudtak rávenni. Erre kaptam a tanácsot, hogy egy vadvízi evezés után másszak fel egy hegyre, majd zárkózzak be egy szekrénybe. Számomra ez csöppet se volt vicces. Kénytelen voltam elgondolkodni: vagy a fóbiáimmal barátkozok meg, vagy a repüléssel. Utóbbit választottam. Kicsit se bántam meg. Ha most hanyatt fekszem a fűben, a kertben és felnézek az égre, az jut majd eszembe: ott is jártam.