Nem csak a könnyű csacsogás

A fórumnak csak a távoli múltban van történelmi előzménye, 1913-ban amikor itt tartották a magyarországi nőegyletek országos gyűlését. Az az asszonykongresszus két napos volt, ez a konferencia egy napig tartott a Savaria Múzeum felújított dísztermében, ahol a jáki apostolszobrokat állították ki, valamint a Híres szombathelyi nők könyvsorozat szereplőihez gyűjtött tárgyi és képi anyagot.

Balról dr. Acsády Judit, a konferencia elnöke, jobbról dr. Takátsné dr. Tenki Mária, Szombathely kulturális tanácsnoka (Fotó: Horváth Csaba)

– Jó látni a múzeumot belülről, rossz látni az épületet kívülről – mondta dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter a megnyitójában. – A kormány előtt van a Szent Márton terv, amely a 2016-os, pápalátogatással egybekötött jubileumot készíti elő. Egyik célunk a múzeum rekonstrukciója. – Azt hittem, hogy ezen a konferencián egytől egyig nők lesznek, örülök, hogy vannak férfitársak is, a nevükben is köszönöm, hölgyeim, hogy vannak, ezért élhetünk mi, Önök gyönyörűek, irgalmasak, és mindig mellettünk állnak – fogalmazott köszöntőjében dr. Puskás Tivadar polgármester. – A háborút, amely „fiús játék”, azért lehet túlélni, mert vannak, akik visszavárják a katonát, akik lelket öntenek belénk, akik ápolnak minket, ha megsérültünk. Köszönjük, hogy vezetnek bennünket. Tudjuk, hogy minden, ami történik, azt a nők akarták. Köszönjük, hogy szólhattunk ezen a konferencián.

– Az „asszonybeszéd” felesleges, könnyű, léha csacsogást jelentett régen, épp az ellenkezőjét jelenti ma: azoknak a történetét idézi, akik az erős női identitás kialakulásához járultak hozzá – mondta a konferencia elnöke, dr. Acsády Judit, aki az első világháború előtti emancipációs törekvésekről tartott előadást.

Dr. Vig Károly, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum szakmai igazgatóhelyettese virággal köszöntötte a nőtörténeti konferencia női előadóit.

Mikortól tudjuk megfogni, megrajzolni a női sorsokat? Csapláros Andrea múzeumigazgató egy vaskori régészeti leletről beszélt bevezetőjében, amely a bécsi természettudományi múzeumban található. Egy megölt apa mellé élve eltemették a családját: a csontvázak elhelyezkedéséből, görcsös tartásából látszik: a gyerekek kétségbeesve kapaszkodnak az anyjukba, aki magához öleli őket. A női sors a halálon túl is tart még

Balról dr. Tóth Eszter Zsófia történész, aki a konferencián szocializmusban működött prostitúcióról beszélt, mint az életnek nem is annyira könnyű oldaláról. Jobbról Feiszt György levéltáros (Fotó: Horváth Csaba)

Az ókortörténész, régész az előadásában a Római Birodalomban élt nők jogairól. Megtudtuk: a nők nem élhettek egyedül, valakinek mindig kellett hatalmat gyakorolni felette, ez lehetett az apa, a család legidősebb férfitagja, vagy ha megházasodott, a férj. Volt olyan házasságtípus, amelyből a nő bármikor visszamehetett az eredeti családjába, és nem kellett elfogadni a férj isteneit. Egy szabad nőnek három gyereket kellett szülni és felnevelni, egy szabadon bocsátott nőnek négyet. Inkább a felsőbb osztályokhoz nők sorsát ismerjük, az alsóbb osztálybeliekét kevésbé. Az arisztokrata nőket úgy említik, mint a férfiak társait. Már akkor leírták: a férfiak nem működhetnének úgy, abban a társadalmi szerepkörben, felelősségvállalásban, ha a nők nem lettek volna.

Dr. Basics Beatrix művészettörténész a festőnők sorsáról beszélt a nagybányai, gödöllői, szentendrei művésztelepeken, mint kapcsolódott össze élet és művészet, amelyből sok házasság is született. A nők ezekben a kapcsolatokban egyenrangú alkotótársak lettek.

Dr. Tóth Eszter Zsófia történész a szocialista rendszerben működött prostitúciót mutatta be, egyebek közt azt a nem egyszer bejárt utat, ami a gyári munkától a prostituálódásig vezetett, majd onnan vissza a „tisztességes életbe”.

Dr. Sárai Szabó Katalin az első világháború előtti „konzervatív nő”-ről beszélt, dr. Kereszty Orsolya a századforduló feminista nőmozgalmáról. Dr. Czetter Ibolya előadásában kifejtette: a női írás „látens, néma hagyomány”, amely kimaradt a tankönyvekből, változást a kortárs írónők, költőnők megjelenése hoz. Kelbert Krisztina az 1910-20-as évekbeli nőegyletek útkereséséről beszélt, Keppel Csilla az önkéntes vöröskeresztes ápolónővéri tevékenységről az I. világháború, Árvai Tünde a magyar nők önkéntes honvédő munkájáról a II. világháború idején.