A család a társadalom alapeleme

Az új Polgári Törvénykönyv a családjog addig önálló törvényben történő szabályozása helyett a Negyedik Könyvben magában foglalja e jogterületet, mint – sajátos eltérésekkel – a magánjog részét, megkülönböztető rendelkezései azonban kiemelik az ember életében betöltött céljának fontosságát – magyarázza dr. Hoós Tibor.

– A családjog rendezése a magánjog körében azonban jelentősen eltér az üzleti élet vagyoni viszonyainak szabályozásától, ugyanis erkölcsi értékeket is magában foglal, amit megjelenít például a házastársak közötti hűség elvárásával a mellérendeltség jegyében, de a szülői felügyeleti jog gyakorlása körében a gyermek nevelésében is.

A Polgári Törvénykönyv a házasság és a család védelmének alapelvként való rögzítése mellett kimondja, hogy az alkalmazása során a családi és az egyéni érdek összhangjának biztosításával kell eljárni. A gyermek érdekét és jogait a családi viszonyokban fokozott védelemben részesíti, megállapítja a gyermek jogát ahhoz, hogy saját családban nevelkedjék, és ha ez mégsem történhet meg, akkor is biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőljön fel, és korábbi családi kapcsolatait megtarthassa, amely jogot kivételesen, a gyermek érdekében lehet csak korlátozni.

Rendelkezik a törvény a házastársak egyenjogúságának elvéről, jogaik és kötelezettségeik egyenlőségéről – folytatja a bíró. Rögzíti azt is, hogy a családi jogviszonyokat méltányosan és az érdekei érvényesítésében gyengébb fél védelmét figyelembe véve kell rendezni.

Házasságot továbbra is nő és férfi köthet, változás van azonban a házassági vagyonjogban: a törvény elősegíti a házassági vagyonjogi szerződést, melyben a házastársak a vagyoni viszonyaikat egymás viszonylatában több lehetőség szerint szabadon rendezhetik. Ez a tapasztalatok szerint főként nagyobb vagyonok házasságba való bevitele, vagy például második házasság megkötésekor kerülhet előtérbe. A házasság végleges feldúltsága esetén a törvény az életszerűséghez igazítja annak közösen kért, a megromláshoz vezető okok és indokok feltárása nélküli felbontását, a fennmaradó családi kapcsolatok rendezését. Az ingóságok megosztása, mint feltétel elhagyása mellett kiemelendő, hogy az elvált házastársak – megállapodásuk esetén – a szülői felügyeleti jogot továbbra is közösen gyakorolhatják a gyermek lakóhelyének a kijelölésével, ami akár változó is lehet kettejük között, míg a kapcsolattartásban való bíróság előtti megállapodás ilyen esetben szükségtelen. Megegyezés hiányában a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról a bíróság dönt, ennek alapjaként a gyermek véleménye nagyobb hangsúlyt kap. Újdonság viszont, hogy a gondozásban és a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben való döntésben a különélő szülő is kaphat jelentős jogosítványokat a kapcsolattartás lehetőségeinek bővülése mellett. Több más változás mellett módosultak a kiskorú és a továbbtanuló nagykorú gyermek tartásának szabályai, és a lakáshasználat rendezése is – tette hozzá dr. Hoós Tibor.

MARADJANAK A MAGÁNSZFÉRÁBAN

A családjogi szabályok változását indokolja, hogy az utóbbi évtizedekben a társadalmi mozgások következtében változtak az emberi kapcsolatok: csökkent a családban, növekedett az élettársi viszonyban élők száma, a felbontott házasságok a csonka családokat gyarapították. Nemzetközivé váltak a családi kapcsolatok, változásban vannak a vagyonjogi viszonyok is. Az új törvény mindezt követni kívánta annak az elvnek a tiszteletben tartásával, hogy az állam a családi kapcsolatokba csak a legszükségesebb esetekben avatkozzon be, a család – és az abból adódó emberi kapcsolatok – maradjanak meg alapvetően a magánszférában.