Gurulni jó - Kerékpárral Szombathelyen

A város közéletében jelentős szerepet betöltő személyiségeket kérdeztünk: miért járnak következetesen biciklivel évtizedek óta?

– 1969-ben költöztem ide Pécsről, ahol szintén bicikliztem, pedig ott nehezebb volt a dombok miatt. 45 éve kerekezek Szombathely utcáin – mondja dr. Cholnoky Péter, gyermekorvos professzor, aki tavaly megkapta a Szombathely díszpolgára címet.

– Ahova lehet, biciklivel megyek, mert szerintem a városi közlekedésre a kerékpár a legalkalmasabb. De vezetek autót is, úgyhogy tudom, hogy a sofőrök és a biciklisek sokat idegesítik egymást, a gépkocsik száma megsokszorozódott, számolni kell a veszélyhelyzetekkel. Szeretem elkerülni a forgalmas utcákat, szívesen járok önálló bicikliutakon. A festett kerékpárút félmegoldás, de több a semminél, legalább van kijelölt hely. Ahogy az ember öregszik, egyre kevesebb a mozgás – most 81 éves vagyok –, a biciklizés segít megtartani a fizikai kondíciót.

Dr. Andits Miklós neves gyermekgyógyász, nefrológus szakorvos azt meséli, biciklivel jár, mióta Szombathelyen lakik, vagyis 50 éve. Előtte Salköveskútról is bejárt, csak télen ült vonatra. Most 76 éves, de nem csak az otthona és a kórház között ingázik biciklivel, nyaranta túrákat is tesz, két éve még elhajtott például a barátjával Tatabányára a testvéréhez.

– Már negyedéves orvostan hallgatóként is itt voltam, akkor még nem voltak bicikliutak – mondja. – Jó bringával járni, nincs parkolási gondom, ott állok meg, ahol dolgom van. Az évtizedek során háromszor lopták el a biciklimet, egyszer a vasútállomástól, kétszer a kórház elől. Érzésem szerint ma már kevesebb a biciklilopás. Csináltam kerékpárral mozgó szakorvosi szolgálatot is, 10 éve még falvakba is kijártam kerékpárral.

A város közéletének jelentős személyiségei, akik évtizedek óta bicikliznek. Dr. Tímár Péter háziorvost, a Lamantin Nemzetközi Jazz Fesztivál fő szervezőjét a Fő téren, dr. Andits Miklós gyermekorvost a Sugár úton csíptük meg kerekezés közben, Cholnoky Pétert a Fürdő utcában. A professzor öltözékének jellegzetes kelléke a csokornyakkendő (aznap a pirosat viselte), amely jelképesen a kerékpározásnak is rangot ad. Fotó: Merklin Tímea

Dr. Vig Károly muzeológus, a levélbogárfélék nemzetközileg elismert specialistája, a Savaria Múzeum igazgatóhelyettese azért szeret biciklizni, mert más nézőpontot ad.

– Lehet gyönyörködni a fákban, hallgatni madarakat, viszont gyorsabb a gyaloglásnál. 1987-ben kerültem Szombathelyre, azóta kerékpárral járok. Az otthonom és a munkahelyem között 10-15 perc az út, végig lehet gondolni reggel, hogy mit fogok csinálni, hazafelé, hogy mit csináltam aznap. Nem olyen éles a váltás, mintha autóval mennék, fokozatosságot ad az élet két része között . Amikor a fiaim kisebbek voltak, őket – a hátizsákjainkat és a gitárt – is biciklivel szállítottam.

Dr. Vig Károly muzeológus épp a munkahelyénél, a Savaria Múzeumnál parkol. Azt mondja, mindig élvezi a biciklizést, tudatosan éli meg ezeket a perceket. „A gépkocsi elveszi az embertől a fényeket, az illatokat, a hangokat, amiket a biciklizés öröme, az érzékelés adhat. Fontos lenne a biztonságos bicikliutak hálózata". Fotó: Merklin TÍmea

Dr. Tímár Péter Szombathelyen él, háziorvos Nemesbődön, Váton és Ölbőn, csak a rendeléseire jár autóval, és ha teheti, minden mást biciklivel intéz városon belül.

– Gyerekkorom óta kerékpározok, iskolába is biciklivel jártam, hozzászoktam a járgányhoz. Az időjárás nem zavar. A városban sokkal jobb biciklizni, mint autózni: könnyebb a közlekedés, nincsenek parkolási gondok, nem kell idegeskedni a torlódásokban, dugókban. Spórolhat az ember a maga és a környezet számára is, ha minél kevesebb benzint pöfékel el. Szeretek biciklizni a mozgásélmény miatt is, így 10-40 perc mozgást a kerékpáros közlekedéssel biztosan be tudok iktatni a napomba. Autót akkor használok, ha a lányaimat kell vinni valahova. Egyedül még nem engedem őket kerékpározni, túl nagy a forgalom. Az én gyerekkoromban jóval kevesebb autó volt, és szülőként az ember sokkal jobban aggódik. 35 év alatt kétszer lopták el a bringámat így megtanultam, hogy nemcsak a jó zár fontos, hanem az is, hogy mihez zárjuk hozzá a kerékpárt. Pécsen jártam egyetemre, ott is kerékpárral közlekedtem, pedig a dombos vidéken nagyobb a terhelés, mint itt a sík terepen. Szombathelyen viszont igazi paradicsom a bringásoknak, hiszen még dombocskával is csak elvétve találkozhatunk, és ráadásul viszonylag sok bicikliút van. Ezek állapotán azért lehetne finomítani. Karbantartásra szorulnak, és alig takarítják őket. Például hetekig ott vannak a törött üvegek. A járdára felfestett kerékpárutak pedig veszélyesek mind a kerékpárosokra, mind a gyalogosokra. Jó lenne egy kerékpáros szervezet is talán – Budapesten rengeteg dolgot elértek. Biciklizés közben megizzad az ember, ami sokakat visszatart abban, hogy munkába is ezzel járjanak. De ezt is meg lehet oldani kulturáltan. Csodás példák vannak például Hollandiában és Belgiumban, ahol a cégek támogatják a kerékpárral járást, még zuhanyzót is építenek.