Új Ptk.: A családjog változásai

Dr. Hoós Tibor, a Szombathelyi Törvényszék tanácselnöke a családjogi törvény változásait ismerteti

Az új Ptk. a házasság és a család védelme, a gyermek érdekének előtérbe helyezése, a házastársak egyenjogúsága, a családi jogviszonyok méltányos rendezése és a gyengébb fél védelme alapelvként való rögzítése mellett a családi kapcsolatot alapvetően létrehozó házasságkötést továbbra is férfi és nő között teszi lehetővé. A házasságkötést megelőzően a házasulóknak az anyakönyvvezető előtt ki kell jelenteniük, hogy a házasságuknak nincs jogi akadálya, és igazolniuk kell, hogy frigyük jogi feltételei fennállnak. A házasságkötést az anyakönyvvezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő 30 nap utáni időpontra tűzheti ki, amely határidő alól a jegyző indokolt esetben felmentést adhat. A házasságkötés két tanú jelenlétében nyilvánosan, az önkormányzat hivatali helyiségében történik, a házasulók kérelmére azonban a nyilvánosság mellőzésével is történhet, illetve a jegyző engedélye alapján a hivatalos helyiségen kívül más, erre megfelelő helyen is megköthető.

A házastársak egyenjogúak, jogaik és kötelezettségeik egyenlőek, egymásnak hűséggel tartoznak, kötelesek közös céljaik érdekében együttműködni és egymást támogatni, ez utóbbi kötelezettség a törvényben meghatározott esetben még a házasság felbontását követően is fennáll. A házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, a személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek, melynek során figyelembe kell venniük gyermekük és egymás érdekeit is. A házastársak a lakóhelyüket egymással egyetértésben választják meg.

A házasságkötést követően a házastársak névhasználatának választási lehetőségei megmaradtak, az anyakönyvvezető azonban hivatalból nem kérdezi meg a házasulandókat, hogy milyen nevet kívánnak használni. A házasságból vagy azon kívül született gyermek a gyámság esetét kivéve szülői felügyelet alatt áll. Ez kiterjed a kiskorú gyermek neve meghatározásának, gondozásának, nevelésének, tartózkodási helye meghatározásának, vagyona kezelésének, törvényes képviseletének jogára és kötelességére, amit a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni, e téren a jogaik és kötelezettségeik egyenlőek. A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben például életpálya megválasztása szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét korára, érettségére tekintettel megfelelő súllyal figyelembe kell venniük. A szülői felügyeleti jog gyakorlását a bíróság vagy más hatóság a gyermek érdekében korlátozhatja, vagy elvonhatja (4:146-149.§).

A házastársi közös lakásnak az minősül, amelyben a házastársak egyikük vagy mindkettőjük tulajdonjoga, haszonélvezeti joga vagy bérleti joga alapján együtt laknak. Ebben a lakásban kell biztosítani a házastársak közös kiskorú gyermekének lakáshasználatát, továbbá lakáshasználatra jogosult a lakásra kizárólagos jogcímmel rendelkező házastárs kiskorú gyermeke is (4:76.§). A másik házastárs kiskorú gyermeke e szabály alkalmazása szempontjából nem tekinthető lakáshasználatra jogosultnak, a jogcímmel rendelkező házastárs azonban a gyermek szülőjével való házasságára tekintettel a használatot természetesen lehetővé teheti.

A házassági vagyonjog körében változás, hogy a törvény a 4:34.§ (1) bekezdésében első helyre teszi a házassági vagyonjogi szerződést, amelyben a házasulók és a házastársak a jövőre nézve maguk meghatározhatják, hogy a törvény által szabályozott házastársi vagyonközösség helyett milyen vagyonjogi rendszer irányadó számukra az együttélésük alatt (4:34.§ (1) bekezdés, 4:63.§ (1) bekezdés).

A házassági vagyonjogi szerződés akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták, harmadik személlyel szemben pedig csak akkor hatályos, ha a szerződést az országos nyilvántartásba bevezetik, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról tudott vagy tudnia kellett (4:65.§). A házassági vagyonjogi szerződést a házastársak az életközösségük fennállása alatt módosíthatják és meg is szüntethetik (4:66.§ (1) bekezdés), de módosíthatja a 6:192.§ alapján a bíróság is. A törvény tiltja, hogy a házassági vagyonjogi szerződés bármelyik házastársnak a szerződés megkötése előtt harmadik személlyel szemben vállalt kötelezettségét kijátssza (4:67.§). Lényeges szabály még, hogy a házastársak a vagyonjogi szerződésben a vagyonukról haláluk esetére is rendelkezhetnek, ebben az esetben a közös végrendelet szabályait kell alkalmazni (4:68.§).

A házassági vagyonjogi szerződést a régi Ptk. is szabályozta, újszerű azonban a közszerzeményi és vagyonelkülönítési rendszer megfogalmazása. A 4:69-71.§-ban szabályozott közszerzeményi rendszer lényege, hogy a házasulók vagy házastársak az életközösségük fennállása idejére a vagyonukat elkülönítik, önálló vagyonszerzőkké válnak, a vagyonszaporulatra azonban a törvény közszerzeményt (közös vagyon) vélelmez, amit az életközösség megszűnésekor fele fele arányban el kell számolni. Ezt az igényt perben is lehet érvényesíteni.

Ezzel szemben a vagyonelkülönítési rendszerben (4:72-73.§) a házastársak az addigi vagyonközösséget egészben megszüntethetik, azt a jövőre nézve részben vagy teljesen kizárhatják, jövőbeni vagyonszerzésükkel szemben a másik házastárs nem támaszthat igényt. Ez esetben a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek és tartozásukért önállóan felelnek. A közös háztartásban és a közös gyermek nevelésében felmerülő, vagy egyiküknek a közös háztartásban nevelt gyermekére fordított költségeit ebben az esetben is közösen kell viselniük családvédelmi indokok miatt.

Házassági vagyonjogi szerződés hiányában a házastársak között a házassági életközösség időtartama alatt házastársi vagyonközösség (törvényes vagyonjogi rendszer) áll fenn, amely már az életközösség kezdetétől hatályosul abban az esetben is, ha a házastársak a házasságkötés előtt élettársakként éltek együtt (4:34.§ (2) bekezdés, 35.§ (1) bekezdés). Eszerint a házastársak közös vagyonába tartoznak azok a vagyontárgyak, amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt együtt vagy külön szereznek. E vagyonba tartoznak a közös vagyontárgyak terhei, valamint közösen viselik bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat is. A házastársi közös vagyon a házastársakat osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg (4:37.§ (1)-(3) bekezdés).

Meghatározza a törvény a házastársak különvagyonát is, amely nem tartozik a közös vagyonba. Ilyennek minősül a házastársnak a házassági vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgya, a vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás, a házastársat, mint a szellemi alkotás létrehozóját megillető vagyoni jog kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat , a házastárs személyét ért sérelemért kapott juttatás, a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy, valamint a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték (4:37.§ (4) bekezdés, 4:38.§ (1) bekezdés).

A különvagyon haszna azonban a terhek levonása után közös vagyonnak minősül, de közös vagyon az egyébként különvagyon körébe tartozó, a mindennapi közös életvitelt szolgáló szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lépő vagyontárgy 5 évi házassági életközösség után (4:38.§ (2) (3) bekezdés).

A törvény vélelmezi, hogy a vagyonközösség fennállása alatt a házastársak vagyonában meglévő vagyontárgyak a közös vagyonba tartoznak (4:40.§ (1) bekezdés). A házastársaknak az életközösségük fennállása alatt egymással kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése, egymás közti tartozás elismerése akkor érvényes, ha közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalták (4:41.§ (1) bekezdés).

A vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat a rendeltetésüknek megfelelően bármelyik házastárs használhatja (4:42.§ (1) bekezdés), azonban az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége folytatásának céljára szolgáló vagyontárgy használatának és kezelésének a joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja, vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, feltéve, hogy a másik házastárs ehhez hozzájárult.

A vagyonközösség fennállása alatt a házastársak a közös vagyonra vonatkozó rendelkezést együttesen vagy a másik fél hozzájárulásával tehetnek, az egyik házastárs által a közös vagyonra kötött visszterhes szerződést főszabályként a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni (4:45.§).

Új rendelkezés a törvény 4:77.§ (1) bekezdése, amely szerint a házastársak közös jogcíme alapján használt lakással való rendelkezésre az életközösség fennállása alatt, továbbá annak megszűnésétől a lakáshasználat rendezéséig a házastársak együttesen vagy a másik hozzájárulásával jogosultak. Új szabály az is, hogy a házasság felbontása vagy a házassági életközösség megszűnése önmagában nem szünteti meg annak a házastársnak a használati jogát, aki a lakást a másik házastárs jogcíme folytán használja ((2) bekezdés).

A házasságot a bíróság bármelyik házastárs lehet együttes is kérelmére akkor bontja fel, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Megállapítható ez különösen akkor, ha az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására a megszűnéshez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján nincs kilátás. E körülmények vizsgálata nélkül bontja fel a bíróság a házasságot, ha azt a házastársak végleges elhatározásán alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján közösen kérik. Ez utóbbira eddig is megvolt a lehetőség, a változás annyi, hogy a házastársaknak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyeleti jog gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint ez iránti igény esetén a házastársi tartás kérdésében kell megegyezniük a bíróság által jóváhagyott perbeli egyezségben, míg a közös vagyoni ingóság megosztásában való megállapodást, mint feltételt az új törvény elhagyja. Lényeges változás a szülői felügyeleti jog gyakorlása körében, hogy a házastársak a jövőre nézve megállapodhatnak annak közös gyakorlásában is, a gyermek lakóhelyét azonban meg kell határozniuk ami lehet akár felváltva hol az egyik, illetve másik szülőnél , a kapcsolattartás kérdésében való megállapodás ez esetben viszont nem kötelező (4:21.§).

A házastársak közti megállapodás hiányában a vitás kérdésekben a bíróság dönt, ez esetben azonban meg kell állapítania a házasság megromlásához vezető okokat és indokokat. Újdonság, hogy a házastársak a bontóper megindítása előtt vagy a bontóper alatt a vitás kérdések megegyezésen alapuló elősegítése érdekében közvetítői eljárást vehetnek igénybe, a szülői felügyeleti jog gyakorlásában való megállapodás érdekében azt a bíróság kötelezően el is rendelheti.

A házasság felbontásakor, de szükség esetén már ezt megelőzően is a különélő szülők megállapodásának hiányában kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja (4:167.§ (1) bekezdés), ehhez igazodóan kijelöli a gyermek lakóhelyét is. Fontos tudni, hogy közös szülői felügyeleti jog csak megállapodás esetén gyakorolható. A bíróság azonban a gyermek érdekét kiemelten mérlegelve a különélő szülőt is feljogosíthatja a gyermek gondozásával, nevelésével összefüggő egyes feladatok ellátására, és kivételesen a vagyonkezelés és a gyermek vagyoni ügyeiben a törvényes képviselet teljes körű, vagy részleges gyakorlására is (4:168.§ (2) bekezdés).

A törvény ezekben az esetekben szülői felügyeleti jog gyakorlása megfogalmazást használ, míg az eddigi gyermekelhelyezés fogalom az új törvény szerint kizárólag abban az esetben merülhet fel, ha a szülői felügyelet gyakorlása a gyermek érdekét veszélyezteti, amely esetben a bíróság a gyermeket másnál (például szülőnél, nagykorú testvérnél) is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a gyermek nála történő elhelyezését maga is kéri (4:169.§ (1) bekezdés).

A törvény előírja (4:171.§ (4) bekezdés), hogy a szülői felügyeleti jog gyakorlása és a gyermekelhelyezés iránti perekben a bíróságnak az eljárása során mindkét szülőt meg kell hallgatnia, indokolt esetben, vagy ha a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a 14. életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés csak az egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti. A törvény a különélő szülő részére a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben jogokat biztosít arra az esetre is, ha a szülői felügyeletet a másik szülő gyakorolja.