Előny a túlélő házastársnál

Az Alaptörvény XIII. cikke szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez - szögezi le elöljáróban dr. Hoós Tibor, a Szombathelyi Törvényszék tanácselnöke. - E rendelkezésből is levezethetően az öröklés lényege, hogy az ember jogosult az életében tulajdonában lévő vagyontárgyak tulajdonjogának halála esetén történő átszármaztatására. Az új Polgári Törvénykönyvben nem változtak az általános szabályok, melyek szerint az öröklés szükségszerű jogutódlás, az örökhagyó csak természetes személy lehet, örökös viszont természetes és jogi személy egyaránt, örökösnek pedig mindig kell lennie végső soron az állam az. Az öröklés tárgya továbbra is az aktív és passzív vagyon egyaránt, az új törvény pedig rögzíti azt a köztudomású tényt, hogy általánosságban az öröklési igény nem évül el.

Örökölni elsődlegesen továbbra is végintézkedés alapján lehet, ennek hiányában irányadó a törvényes öröklési rend. Az öröklés az örökhagyó halálával nyomban bekövetkezik, függetlenül attól, hogy a hagyatéki eljárást a közjegyzőnek le kell folytatnia.

Lényeges változás az új törvényben - mutat rá a bíró - , hogy az örökhagyó túlélő házastársa az általános özvegyi haszonélvezet-öröklés helyett leszármazó esetén holtig tartó haszonélvezeti jogot az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon kap, míg az ezt meghaladó hagyatékból egy gyermekrész illeti meg. Az általános haszonélvezeti jog öröklés megszüntetésének indoka, hogy a leszármazók gyakran méltánytalanul hosszú idő elteltével jutottak hozzá az általuk örökölt, ám haszonélvezettel terhelt vagyontárgyakhoz, amelyek időközben el is használódhattak.

Jellegüknél fogva a készpénz, bankbetét, értékpapír, társasági üzletrész hasznaiból ugyancsak huzamosabb időn át nem részesülhettek, emiatt érdekellentét jöhetett létre a túlélő házastárs és a leszármazók között. Vitás jogi helyzetek keletkeztek az özvegy és az örökhagyó esetleges korábbi házasságából származó gyermekek között is, továbbá előfordulhatott, hogy az állagörökös nem élte túl a haszonélvezőt. Lehetőség van azonban arra, hogy az özvegy és az érintett örökösök megállapodjanak, hogy a túlélő házastárs a gyermekrész öröklése helyett továbbra is haszonélvezeti jogot kapjon az egész hagyatékra. A házastárs ugyanakkor bármikor igényelheti a haszonélvezeti joga megváltását egy gyermekrész ellenérték fejében.

A törvény felhagy azzal a szabállyal is, miszerint leszármazók hiányában az egész hagyatékot az örökhagyó házastársa örökli. Úgy rendelkezik - folytatja a bíró - , hogy a házastárs az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat, míg a hagyaték további részének a felét örökli, a másik felét pedig az örökhagyó szülei haszonélvezeti jogtól mentesen.

Az örökhagyó egyedüli örökösének a házastárs csak akkor minősül, ha az örökhagyónak nincs leszármazója és szülője sem. Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állt fenn, és a visszaállítására kilátás sem volt. A házastársak az életközösség fennállása alatt alkothatnak közös végrendeletet, és örökhagyóként ugyanabba az okiratba foglaltan öröklési szerződést is köthetnek.

Az örökhagyó leszármazója, házastársa és szülője kötelesrészre akkor is jogosult, ha a végintézkedésből kimaradt, de egyébként törvényes örökös lenne. A kötelesrész mértéke annak harmada, ami törvényes örökösként neki jutna a kötelesrész törvényes alapját figyelembe véve. Fontos tudni, hogy a kötelesrész iránti igény azonban öt év alatt elévül - figyelmeztet dr. Hoós Tibor.