Szent Antal is megkerült Bejczi Lajosék bejcgyertyánosi konyhájában

- Istenem, mikor lesz itt valami? - sóhajtott fel a robbanás után néhány nappal a 85 esztendős Bejczi Lajos, aki könnyes szemmel figyelte a házukban sürgölődő embereket. Volt, akit nem is ismert...

A házaspárnak három gyermeke van Szombathelyen, Rábapatyon és Mikosszéplakon élnek , mindegyik befogadta volna őket, de ők a faluban akartak maradni, így egy időre Lajos bácsi húgához, Dudihoz költöztek. Teri néni naponta többször felgyalogolt a falu végi, hegyen lévő házhoz, és mindig örömmel újságolta férjének, hol tartanak a felújítással.

Bejczi Lajos és felesége, Teri néni a felújított ház új konyhájában, ahol ma már villanytűzhely áll az egykori gáztűzhely helyén.

Mert a hírre sokan megmozdultak: falubeliek, vállalkozók, rokonok, ismerősök, a gyerekek munkatársai. Volt, hogy ötvenkét ember dolgozott a háznál. Akadt ács, kőműves, burkoló, Németh Imre polgármester pedig az önkormányzat által adható segély mellett arról is gondoskodott, hogy mindig legyen két ember, aki a mesterek keze alá dolgozik. Lett új tető, új ajtók és ablakok, új sparhelt, tévé, hűtőszekrény, ágynemű, függönyök, az egyik szoba szekrénysorát ismeretlen ember, a polgármester munkatársa adta. Tegnap, amikor ott jártunk, már muskátlik mosolyogtak az ablakpárkányról...

Nem csak a kíváncsiság vitt minket Bejcgyertyánosba, Bejcziék levélben kérték, nézzük meg, hogy élnek most, és mondjunk köszönetet a nevükben mindazoknak, akik a bajban összefogtak, és segítettek. A konyhában ülünk le beszélgetni, Teri néni ott idézi fel a február tizennyolcadikai történéseket.

Teri néni Németh Imre polgármesternek mutatja az egyik szobát.

Bejcziéket nagyon szeretheti a jó Isten, hiszen az a reggel máshogy is végződhetett volna... Teri néni hét óra után nem sokkal, mint más reggeleken, kávét akart főzni, talán magában morgott is egy kicsit, hogy éppen akkor fogyott ki a palackból a gáz.

- 1974 óta én cseréltem a palackot, hiszen az uram napközben dolgozott, nem várhattam meg, amíg hazaér. Mindent ugyanúgy csináltam, ahogy azelőtt, már alá is gyújtottam a főzőnek, amikor láttam, hogy lángol a fal. Kiáltottam az uramnak a szobába, hogy szaladjon, mert égünk meséli.

Lajos bácsi el is indult kifelé, de az előszobában elesett. Ez volt a szerencse, mert amikor Teri néni odafutott, hogy felsegítse, a konyhában felrobbant az a két gázpalack, amelyek mellett néhány másodperccel azelőtt még ott állt...

Bejcziék ma már mosolyognak. A hófehér falak között elfeledték a korom szagát, és Teri néni már a villanytűzhellyel is megbékélt.

- Gázról hallani sem akarok többet, - mondja nevetve, és amikor megkérdezem, mi hiányzik neki legjobban az odaveszett dolgok közül, a receptes füzetét említi. De rögtön legyint is, és mondja, amit az elmúlt hetekben oly sokszor hallott a gyerekektől és az unokáktól: Tárgyakat nem siratunk, hiszen azokat lehet pótolni.

így festett a családi ház nem sokkal a robbanás után Fotó: Ohr Tibor

Búcsúzáskor, miközben a robbanás után pár napra világgá szaladt kutyákkal, Néróval és Bodrival barátkozunk, elmesélik, hogy a csodák sora nem ért véget azzal, hogy beköltöztek a felújított házba.

Lajos bácsinak akárcsak annak idején az ő édesapjának volt a pénztárcájában egy parányi Szent Antal-szobrocska, Györgyi lánya hozta neki Máriagyűdről. A robbanásban odalett a pénztárca, és vele együtt a szobrocska is. Legalábbis azt hitték. Aztán egyik este, amikor a kerti hintán ültek, Teri néni észrevett valamit a rózsabokor előtti járdán. Lehajolt érte, felemelte, és nem hitt a szemének. Több konténernyi törmeléket kihordtak a házból, vagy százszor lesöpörték a járdát az elmúlt hónapokban, és egyszer csak ott hevert a szobrocska... Szent Antal sokak védőszentje. A szegényeké, az éhezőké, a várandós anyáké, az időseké, most már Bejcziéké is, és ha hiszik, ha nem, az elveszett tárgyaké is.