Druidáktól a töklámpásig - A Halloween eredetéről

Eleinte csak az óceánon túlra költözött osztálytársaim rémes fotóját tetszikeltem lelkesen, tegnap éjjel viszont rengeteg vas megyei posztolta borzalmas arcképét egy vidám halloween-partiból. Kedves ismerősöm Angliából üzent az éjszaka közepén, hogy engem vélt felfedezni egy fekete parókás boszi képében. Biztosan elszomorította a kommentem, hogy én pizsamában, itthon épp a saját arcomat viselem. Szerencsém volt, hogy Halloween délutánján egy bögre tejeskávé mellett W. Farkas László angoltanár elmesélte nekem az egész kultusz történetét kezdve a druidáktól egészen a töklámpásig. Az sem zavart minket, hogy eközben a cukrászda csillárjáról nyakunkba lógott némi kellék-pókfonál és diskurálásunk közben – a tapintható feszültségtől - megpattant egy hangulatos mécsestartó is.

W. Farkas László angoltanár lelkesen mesélt az angolszász ünnep ősi eredetéről. Fotó: Unger Tamás

- Ez tudod, egy olyan ünnep, amelyet az amerikaiak vallanak magukénak. Úgy vannak ezzel, mint a pizzával. Pedig arról is mindenki tudja, hogy olasz fogás...

- Az amerikai főleg a mirelit verzió, ha jól tudom... – szólalok meg kevergetve a kávém.

- Pláne! De hadd kezdjem az elején: a Halloween egy ősi ünnep, amely a tél kezdetéről emlékezik meg. Pontosan hat hónappal később tartották a tavasz beköszöntének ünneplését, amely meg május elsejére esett. Ilyenkor a sötétséget, májusban a világosságot éltetjük. A szellemekkel, boszorkányokkal pedig nyilván félelmeiket nevették ki, szükség volt arra, hogy ezzel űzzék el a gonosz árnyakat. Emlékezni akartak arra, hogy ilyenkor elmegy a nap, jön a szellemek a sötétség korszaka. Behúzódunk a meleg házba, kicsit félünk... A kelta-druida ünnep jóval később került a kivándorló skótokkal, írekkel, angolokkal az új kontinensre.

- Hogy került mégis kapcsolatba a Mindenszentek ünnepével? Sokan úgy tartják: nem szép dolog nevetni a halálon! Sokkal mélyebb, átszellemültebb és kegyeletteljesebb napok ezek a magyar családoknál. Mégis hogyhogy ilyen sokan megünneplik nálunk is?

- Nézd, az első és legfontosabb tény, hogy a kereszténység átértékelte a pogány ünnepeket! Nem törölték, de a saját ünnepeiket tartották ezek helyett: a téli időszámítás idején a halott szentjeiket ünnepelték, tavaszra pedig természetesen ott a szép húsvét. A halott szentek ünnepét egyébként már Szent Patrik is deklarálta. Fontosnak tartotta, hogy emlékezzünk meg az elhunyt szentjeinkről. Mindenszentek napján először csak a szent halottakra emlékeztek, nem a saját halottjaikra. Arra volt való a november másodika, a valódi Halottak Napja, amikor meg már a saját elveszített családtagokra emlékeztek az emberek.

- Muszáj végre megtudnom, mit jelent a Halloween szó? Elmondanád nekem, honnan ered, mely szavak kapcsolódnak itt egymáshoz? Biztosan láttad az interneten terjedő mémeket, amelyek szerint Mátyás király így szólt Bécs kapujában egykor: Helló, Wien!

- Hát, nem erről van szó természetesen! (nevet) A Mindenszentek angolul: All Saints' Day, ez volt a november elseje. Az előeste napja és a szentet jelentő egy másik szó összevonásából ered. A Halloween eredetileg ebből a kifejezésből ered: All-Hallows-Even, itt az utolsó szó az evening (este) szó régies változata. A szent jelentésű hālig melléknévből, illetve ennek a főnévi megfelelőjéből a hallow „szent, szent ember" jelentésű szóból. Így tehát a Halloween szó a Mindenszentek ünnepének előestéjét jelölte, és jelenti ma is. Ez egy játékos ünnep lett, arról szól, hogy nem félünk a halottaktól, a szellemektől, hanem ilyenkor tréfálkozunk kicsit az élet végességével. Amerikában aztán szokássá vált a beöltözés, úgy, mint betlehemezéskor vagy locsoláskor a jelmezesek előadnak egy jelenetet vagy bármit, ezért kapnak valami kis ajándékot. Beöltöznek, mondjuk szörnyecskének, ha az ajtót nyitó ember megijeszti őket, azaz mutat egy trükköt, vagy beöltözve nyit ajtót, akkor továbbmennek, ha azonban ezt elmulasztja, akkor a hiányosságát kárpótolnia kell valamivel. Ez egy tréfás, játékos ünnep, és nagy különbség, hogy nem a halálon tréfálkozunk, hanem ezzel a haláltól való félelmünket próbáljuk elűzni.