Plazmaturisták Ausztriában

Az Európai Unió jogszabályai szerint sem az emberi szerveknek, sem a vérnek nem lehet piaci ára, így ezért egyetlen donor sem kaphat pénzt. Azonban nem rossz üzlet például, ha valaki vérplazmadonor lesz Ausztriában.

Magyarországon jelenleg három helyen működik plazmacentrum: Budapesten, Szegeden és Debrecenben. A magyar központok néhány ezer forintot fizetnek alkalmanként, az ausztriai árak ennél magasabbak. Egy Wiener Neustadt-i plazmacentrumban például alkalmanként 20 eurót fizetnek. Mivel a Dunántúlon nincs plazmaközpont, ezért a határ menti településekről többen átjárnak Ausztriába plazmát adni.

Retro véradás a vérellátóban. Fotó: Horváth Csaba

Dr. Jáger Rita, az Országos Vérellátó Szolgálat Szombathelyi Területi Intézetének vezető főorvosa hangsúlyozta, hogy a vérplazmaadás nem tartozik a térítésmentes véradások közé.

– A vérplazmaállomásokat a különböző vérkészítményeket előállító gyárak működtetik. Ausztriában a határ mellett több ilyen állomás is van. Sajnos magyar nyelven, magyar újságokban is olvastam már olyan hirdetéseket, amelyekben arra kérik a magyarokat, hogy menjenek Ausztriába vérplazmát adni – mondta el.

A vérplazmaadás igen hasznos, mert a plazma ipari alapanyagként gyógyszerek előállításához használják. Semmi köze nincs viszont a vöröskereszt által Magyarországon szervezett térítésmentes véradáshoz. Ez egy fizetett beavatkozás, egy géppel leveszik a donor vérplazmáját, és ezért bizonyos mértékű térítést kap.

Dr. Jáger Rita elmondta, hogy a térítésmentes véradás egy teljesen humánus, önkéntes tevékenység.

– Ebben az esetben nemcsak a vérplazmát vesszük le, hanem az egész vérmennyiséget közvetlen gyógyítás céljára. A vérplazmaadás is véradás, csak céljaiban és megvalósítási folyamataiban tér el jelentős mértékben a véradástól. A vérplazma vétele során kivezetik a vért a véradó szervezetéből, majd egy gép elválasztja a vérplazmát a vér sejtes elemeitől, amelyeket aztán visszajuttat a szervezetbe. Eljárástól függően 500-550 milliliter az egyszeri levett plazmamennyiség, amely több mint a térítésmentes véradás során levett mennyiség. Mivel a vérplazma gyorsan újratermelődik, ezért sokkal gyakrabban meg lehet ismételni a beavatkozást. A vörösvérsejteknek hetek kellenek az újratermelődésre, de a vérplazmának elég néhány nap is. A vérplazmaadást tehát meg lehet ismételni akár naponta is addig, amíg el nem ér a véradó egy meghatározott mennyiséget. A folyamat során használt gép korszerűségétől függően a vérplazmaadás is hamar megvan, mindössze 30-40 perc alatt.

A főorvos hozzátette: – Úgy vélem, hogy ahogy romlik az egyes emberek gazdasági helyzete, úgy kényszerülnek rá a hasonló megoldásokra, amelyek után néhány eurót kapnak esetenként. Szerintem főleg azok adnak vérplazmát, akik egyébként is Ausztriában dolgoznak.

Németh András egy határ menti településen él, egyetemistaként pedig egy kis pénzt szeretett volna keresni. Csatlakozott egyik ismerőséhez, és kimentek Wiener Neustadt-ba vérplazmát adni. András elmondta, hogy az ismerőse kereset-kiegészítés miatt jár Ausztriába egy héten többször is.

– Kisbusszal szokott utazni, hogy el tudjon vinni magával 7-8 embert is, így a költségeket is meg tudják osztani. Néha csak 3-4 fő megy vele, néha viszont megtelik a busz. Rugalmas az egész, de a túlterheltség elkerülése érdekében időpontra kell jelentkezni: körülbelül egy héttel előre tudni kell, hogy ki mikor megy. 17 óra körül elindulnak, 1 óra vezetés után 1-1,5 óra a plazmaadás, illetve a beavatkozást követő pihenés, legkésőbb este 8 órára mindig itthon vannak. Mindezt nettó 20 euróért, illetve adnak még a központban csokit, üdítőt, emellett nagyon kedvesek a nővérek, az orvosok. A prémiumról nem is beszélve, amelyet azok kapnak, akik már többször adtak plazmát, és/vagy másokat is „beszerveztek". Jól hangzott, ezért csatlakoztam a csapathoz.

Első alkalommal csak vért vettek, egy hét múlva pedig kiderült: Andrásnak nincs olyan betegsége, amely alkalmatlanná tenné a donorságra. Második alkalommal így a vérplazmát is levették tőle.

– Az egész úgy néz ki, hogy levesznek körülbelül fél liter vért, abból kinyerik a vérplazmát, a többit pedig visszajuttatják a szervezetbe. Amíg tart a szétválasztás, addig a folyadékveszteség elkerülése miatt a donor infúziót kap. Két dolog borzalmas volt: az egyik, amikor megfordult az irány, és a gép szívó üzemmódról a pumpáló üzemmódra váltott. A másik pedig a hideg folyadék, amely szétáradt bennem. Elkezdtem remegni, amitől persze a tű belém feszült, és nagyon fájt. Utána még jobban bepánikoltam, így végül lekapcsoltak a gépről. Miután hazamentem, átgondoltam a nap eseményeit, és végül a háziorvosomhoz fordultam, aki a plazmavétel módjával nem értett egyet. Mondtam, hogy 800-850 milliliter plazmát szoktak egyszerre levenni. Azt mondta, itthon ugyanez egyszeri alkalomra legfeljebb 300 milliliter lehet, utána pedig 10 nap múlva lehet újra vérplazmát adni. Ezen megdöbbentem, és arra gondoltam, hogy itt vérre megy a dolog: kivezetik a szervezetemből a vérem, kimossák, majd visszavezetik. Elég egy pici kis fertőzés, egy pici kis hiba, és olyan betegségeket szedhetek össze, hogy egy életre megbánom. Rendben van, hogy szűrik az AIDS-et és a hepatitist, de ez nekem még nem jelent életbiztosítást.