Hírek

2014.12.23. 17:40

Három fiúcskát vállalt nevelésbe a nagy család

Hat saját, két nevelésbe vett gyermek után újabb három kisfiúval bővült a Petró család Répceszemerén. A nevelőszülők egy hete vették magukhoz a testvéreket.

Merklin Tímea

A nagy családban minden nagyobb testvér kezében kisgyerek van, olyan, mintha a lányok élő babákat kaptak volna karácsonyra. A picur Vilike 3,5 hónapos, Zsebi másfél, Gábor 4 éves. Minden nagyobb gyerek tud etetni, pelenkázni, fürdetni, csitítani, volt alkalmuk gyakorolni, a korábban magukhoz vett kislányokkal: Julcsi egy-, Boglárka hároméves. Az aprónépet viccesen úgy becézik: „pelenkás bajkeverők".

– Jeleztük a gyermekvédelem számára, hogy még két gyereket tudnánk vállalni, de testvérhármast ajánlottak, és mi elfogadtuk – mondja az anyuka, Petróné Józsa Ágnes (44). – Nevelőszülőnek lenni nem könnyű, de én élvezem. Szeretem, hogy bármerre nézek a házban, mindenhol történik valami, mindenki mondja a magáét. Érzés-szinten úgy kezdődik, hogy valaki adni akar, de valójában ez nem csak önzetlenség, hanem önzőség is, mert minden újabb kisgyerekkel megélhetem, hogy „fontos vagyok". Szerethetek és szeretnek. A nevelt gyerekek számára is ez a legfontosabb, hogy legyenek kizárólagos személyek az életükben, akiktől megkapják a szükséges figyelmet, biztonságot, szeretetet, és ők is szerethessenek. Nem tudjuk, meddig lesznek nálunk, de amíg velünk vannak, ugyanúgy bánunk velük, megkapnak mindent, mint a sajátjaink. Ha el kell őket engedni, akkor addig tartott a feladatunk. Nem tudjuk, milyen lesz, hogy a családjaik tudják-e rendezni az életüket, csak szép sorban befogadjuk őket. Még a vér szerinti gyerek sem a tulajdonom, ameddig itt van, addig van vele dolgom.

– Hogy lehet boldogulni ennyi gyerekkel?

– A nagyok segítenek. A legnagyobb gyerek, Eszter (30) a férjével Angliában él, Ákos (26) a családjával Bősárkányban. De itthon lakik még a 21 éves Dávid, gyakran vele van a barátnője, Anna. Denisz 19 éves, a barátja, Tamás is sokat van itt, Borsika (12) és Petróniusz (9) Répcelakon járnak iskolába. Az anya, a feleség nem cseléd. A gyerekeket nemcsak etetni kell, hanem meg kell tanítani megszerezni az ételt. Egymásnak is elkészítik az ennivalót. Ha el kell mennem itthonról, a nagyokra nyugodtan rábízhatom a kicsiket, teljes egészében el tudják látni őket.

– Hogy bírja ezt a kis hadsereget a családapa, dr. Petró Andor (58)? Nagyon sokat dolgozik, több munkakört is ellát: háziorvos, üzemorvos és mentőzik...

– Jól érzem magam a nagy családban. Felszabadulás hazajönni, sőt lelki megkönnyebbülés. 100-120 beteget látok el naponta, nekem jó itthon. Lehetne pihengetni 50 felett, de engem a szakmám is éberen, frissen tart, meg a gyerekek is. Szeretek mindig mindenütt a „pályán lenni". A picik által fiatal marad az ember. Én még mindig szülői munkaközösségi tag vagyok az óvodában, szülői értekezletre járok az iskolába, és nem vagyok idegen a fiatalabb apukák között. Ugyanakkor nagyszülők is lehetünk már, mert Ákos fiunknak már van egy kislánya, Eperke. 60 felé közeledve nem azt érzem, hogy vége az életemnek, hanem azt, hogy új céljaink vannak. A nevelt gyerekeinket is megtanítjuk mindenre, amire szükségük lehet az életben. A több generáció együttéléséből mindenki tanul. Bonyolult kapcsolatrendszer, de valamennyien profitálunk belőle. A férfi és női szerepek hagyományosak nálunk, de modern értelemben. Az apa nem „pasa". Besegítek mindenben. Ági is segít nekem az adminisztrációs munkában.

A 11 gyerekes mozaik család úgy alakult ki, hogy Ági 15 évvel ezelőtt három gyerekkel elvált az előző férjétől. 13 éve él együtt Andorral, akinek volt egy lánya az első házasságából. Született két közös gyerekük, és szerettek volna egy harmadikat, de nem sikerült. A gyermekvágy viszont bennük maradt, ezért gondolták, nevelőszülők lesznek. Először hazahozták Bogit, jött Julcsi, és most a kisfiúk.

– Fiatalon a világot meg kell hódítani. 26 évesen már mindent elértem a szakmámban: osztályvezető főnővér voltam. A válás után új családot akartam, létre is hoztuk. Ma már a gyerekek határozzák meg az életemet. Ahogy öregszem, egyre több türelmem van. Ez lett a hivatásom, az életre szóló feladatom – mondja Ági. – Nem a pénzről szól, ahogy sokan hiszik. Jogviszonyban vagyok, mint nevelőszülő, de ez nem jár hatalmas összegekkel. Az első nevelt gyerek után 48 ezer forintot, majd gyermekenként 20 ezer forintot kapok. Ugyanakkor ez nem 8 órás munka, hanem 24 órás szolgálat, minden áldott nap. A férjem nem véletlenül dolgozik ennyit, elő kell teremteni a család megélhetéséhez a jövedelmet. Ismerek olyan nevelőszülőt, aki 38 gyereket nevelt fel. Vannak, akik elmentek, és nem tértek vissza soha, de vannak, akik ma is hazajárnak hozzá a családjukkal. Ő mondta, majd meglátom, ha megöregszünk: „megéri". A szeretet nem elfogy, hanem megsokszorozódik.

Ági anya egyedül lát neki a sütés-főzésnek, mert minden más kéz foglalt: a lányok rendezik a picurokat. Karácsonyra lesz kocsonya, hevesi töltött káposzta, szenteste halászlé, a fiataloknak sajttal töltött pulykamell áfonyával, hercegnő burgonyával, a szülőpárnak rácponty. Készül zserbó, bejgli és dominósüti. Mindenki megkapja, amit szeret.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!