Elhunyt Ivánkovics Zoltán, a csontvelő-átültetésen átesett fiatalember

Kedd este meghalt Ivánkovics Zoltán. A szomorú hírt barátnője, Judit osztotta meg a Zoli gyógyulásáért létrehozott közösségi oldalon. Mi szeptemberben írtunk először a káldi fiatalemberről, akinél egy évvel ezelőtt, 2015 márciusában diagnosztizálták a leukémiát az orvosok. Akkor olvasóink segítségét kértük, mert donorra volt szükség, felhívásunkra rengetegen jelentkeztek. Később azonban kiderült, Zolinak nagyon ritka antigén profilja van, így végül amellett döntöttek az orvosok, hogy édesanyja legyen a donor. December 15-én megtörtént a transzplantáció.

Sajnos azonban a rák pár héttel ezelőtt kiújult és Zoli újra kórházba került. Ezt írta IzoÉlni néven regisztrált facebook-oldalán: „Minden lehetőséget elfogadok most. Ennyi áldozat és fájdalom, utána újra itt. Semmi rosszat nem tettünk. Miért? Úgy szerettem az új szobám. És hogy ott volt Judit. És nem akarom elveszíteni. Az életet sem! Ez a szemétláda kiújult, de talpra fogok/fogunk állni ameddig lehet. Nagyon nehéz és rossz kimondani, de most minden segítségnek örülünk. Nem mintha eddig nem támogattatok volna minket, és szégyellem is magam, hiszen beteg vagyok és nem különleges és koldus sem. Nagyon szeretlek Titeket. Judit már külföldöt is nyomozza, hátha van ott valami lehetőség még számomra. Bárcsak jönne egy csoda. Tegnap egy alternatív kezelést is kipróbáltunk. Szeressétek az életet!"

Zoli mindvégig hősiesen küzdött betegségével, és egy pillanatra sem adta fel a harcot. Közösségi oldalán megosztott rajzai és bejegyzései is kivétel nélkül az életről szóltak. Március 10-én még ezt a bejegyzést osztotta meg: „Nem fogom feladni ennyi mindenen túl! Meggyógyulok! Köszönöm a segítségeteket, amiket a Juditék kapnak. Szeretetet küldök! Zoli" Néhány hónapja pedig így írt: „Hiányzik az, hogy megázok az esőn. Hogy valaki véletlenül nekem jön az utcán és majdnem fellök. Hogy már megint nincs pénzem, hogy megvegyem, hogy elmenjek, hogy befizessem. Bosszankodni azon, milyen felelőtlen sofőrök vannak. Hogy szürke, átlagos életem legyen, és azt különlegessé tegyem. Hiszem, hogy ezeket majd újra átélhetem."

Ilyen ember volt Ivánkovics Zoltán, még a legnehezebb pillanatokban is ő akart adni. Ezt érezték azok is, akik ismerősként vagy ismeretlenül, mindent meg akartak tenni a gyógyulásért. Sajnos azonban a betegség győzött, pedig Zoli soha nem adta fel, ez derül ki Judit utolsó bejegyzéséből is. „Zoli este végleg elhagyott. Kivételes küzdelemmel és bátorsággal. Az egyik legjobb ember távozott. Az utolsó gondolataiban is gyógyulni vágyott. Zoli most mindenkinek megköszönné. És én is. Éljetek. Mert az idő, amit kapunk, az kincs."

Kapcsolódó cikkek:

Rajzok életről, boldogságról, álmokról - Zoli hősiesen küzd a leukémia ellen

Csontvelődonorra van szükség!