Nemcsak oktatni, hanem nevelni is kell

A Nyugat-magyarországi Egyetem Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutató Központ szervezésében negyedik szemeszteréhez érkezett a Nyugdíjas Egyetem. Az előadók mindig aktuális, érdekfeszítő témákkal készülnek. Így volt ez legutóbb is, amikor dr. Iker János, a központ főigazgatója beszélt a magyar közoktatás helyzetéről, a jelenlegi problémákról. Az már az elején kiderült, hogy a központ munkatársai felkészültek a témában, hiszen nyolc éve folyamatosan figyelik a közoktatásban részt vevők teljesítményét. Sajnálatos tény, melyet a mérhető mutatókból is ki lehet olvasni, hogy nem teljesítenek jól európai szinten a magyar diákok.

A kompetenciamérés, amelyet sok iskolában alkalmaznak, hungarikum. Ám mint a legtöbb magyar hungarikum, ez is sajátosság. Dr. Iker János hangsúlyozta: egy iskolában oktatásnak és nevelésnek is folynia kell. Ők folyamatosan kutatásokat végeznek, és ez alapján fejlesztéseket találnak ki, országos szinten már 150 iskolában vették igénybe a szolgáltatásaikat.

Nemcsak ők vették észre, hogy baj van a közoktatásban. Sauska Krisztián borász nemrég azt nyilatkozta, hogy összeszorul a gyomra, ha arra gondol, hogy az unokáinak Magyarországon kell iskolába járniuk. Sauska Krisztián 1969-ben hagyta el Magyarországot, hogy szerencsét próbáljon Amerikában. Életének legnagyobb lépését az jelentette, amikor egy fénycsőgyárban kapott munkát. 1983-ban már saját céget alapított. Különleges fénycsövek gyártásába kezdtek, a termékek sikert arattak. Az üzletember sok tapasztalattal a háta mögött tért haza. A magyar oktatással kapcsolatban azt fogalmazta meg, hogy a gyerekeket vesztesnek nevelik, sok olyan információt kell megtanulniuk, amire sosem lesz szükségük. Az az érzésük a fiataloknak, hogy sosem érnek a tanulmányaik végére, és ez egyfajta kudarcélménnyel párosul. Ezzel szemben az amerikai fiatalokat a sikerre nevelik. Azt tanítják nekik, ha elbuknak, akkor is fel kell állniuk, és csinálniuk kell tovább.

Az iskolának kettős feladata van: adjon tudást, mellyel a diák boldogulhat, valamint módszereket és eszközöket, mellyel 30 év múlva is megszerezheti az új tudást. A másik, a legfontosabb, hogy adjon emberséget és élményeket, hogy a diák a felnőtt korában is boldog tudjon lenni. Dr. Iker János szerint az iskoláknak kicsit emberségesebbnek kellene lenniük, minden egyes diákra figyelniük kellene, hogy maguk a tanulók is empatikusabbak legyenek Fotó: Unger Tamás

- Lehetünk büszkék a múltra, de a világ az alapján ítél meg bennünket, amit most teszünk le az asztalra - hangsúlyozta a főigazgató. - Sokat mondó adat egy országról, mennyit költ évente egy tanulóra. A legmagasabb szint évi 50 ezer dollár, természetesen a lista élén áll az USA és Japán is. Megdöbbentő adat, de a lengyelek is megelőznek minket, a magyarok a lista középmezőnyének közepén állnak.

Dr. Iker János beszélt a Pisa-tesztről is, amellyel nem a tételes tudást mérik, hanem azt, hogy mit tud ezekből alkalmazni a fiatal, érti-e azt, amiről szó van. Az adatok elkeserítők. 2003 és 2012 között Magyarországon csökkent a kiváló diákok aránya, és egyre többen vannak azok, akik a funkcionális analfabéták közé tartoznak, nem értik, amit olvasnak.

- Azt hittük, hogy a magyarok jók, döbbenet volt számomra az eredmény - tette hozzá a főigazgató. - Pedagógusként, a gyerekekkel 47 éven át foglalkozóként ezek az eredmények elkeserítőek. Az oktatás Magyarország legnagyobb stratégiai kockázatát jelenheti, mivel sok diáknak nincs reménye a továbbtanulásra, nem tud új tudást megszerezni. Ezek az emberek elégedetlenek, sikertelenek lesznek, mindig megalázottnak érzik magukat. Emiatt sokszor egyenes út vezet a droghoz, az alkoholhoz, a depresszióhoz, a boldogtalansághoz. Az iskola ezeket a gyerekeket megalázza, ezt a réteget vesztesnek neveli.

Dr. Iker János szerint tanítani kell, meg kell mutatni a leírtakat a gyakorlatban is a diákoknak. Ezek az élmények ugyanis velük maradnak Fotó: Cseh Gábor

Mi kell egy nagyobb ugráshoz? - tette fel a kérdést a főigazgató, és válaszolt is rá: - Régebben több volt a képzett ember, volt motiváció. A sikeres társadalomhoz kell egy kritikus tömeg, melynek tagjai magasan képzettek. A 10 százaléknyi arány ehhez nem elég. Főleg akkor nem, ha ennek a fele külföldre megy dolgozni és ott is marad. 20 százalék feletti értékek kellenének, de ez jelenleg elérhetetlennek tűnik. Az alacsonyan képzett generációkkal a társadalmunk küzdeni fog. Hiába van közmunkaprogram, az nem alternatíva arra, hogy az abban dolgozók később gyári munkások legyenek.

Az iskolának kettős feladata van: adjon tudást, amellyel a diák boldogulhat, valamint módszereket és eszközöket, amellyel 30 év múlva is megszerezheti az új tudást. A másik, a legfontosabb, hogy adjon emberséget és élményeket, hogy a diák felnőtt korában is boldog tudjon lenni. Dr. Iker János szerint az iskoláknak kicsit emberségesebbnek kellene lenniük, minden egyes diákra figyelniük kellene, hogy maguk a tanulók is empatikusabbak legyenek.

- Folyamatosan emelkedik a hátrányos helyzetű tanulók száma - fűzte hozzá a főigazgató. - A kormány belátta, valamit tenni kell, ehhez jó példák lennének azok az országok, ahol hasonló gondokkal küzdöttek, de sikeresen megoldották ezeket. Figyelembe kellene venni, hogy vannak olyan dolgok, amelyekben a diákok jobbak lehetnek. Ilyen például a számítástechnika, az internet vagy az okostelefonok világa. Nálunk ezeket sokszor kitiltják az iskolákból, pedig a tanárok is tanulhatnának valamit a diákoktól. Így a gyerekeknek is lenne sikerélményük. Magyarország kulcsproblémája az együttműködési kultúra, annak a hiánya. Ausztriában a tanórákat két tanár tartja, az egyik tanít, a másik pedig a felzárkóztatással foglalkozik. Egy ország érzékenységét az is mutatja, mennyire figyel a hátrányos helyzetű tanulókra. A magyar iskolák sajnos a hátrányokat erősítik. A világban az sikeres, aki tud együttműködni, csapatban dolgozni. Ezt külföldön felismerték, ott utánozzák azokat, akik valamiben kitűnnek. Itthon feljelentjük őket az irigység miatt.