Isten és a bor dicsőségére - Mutatjuk, mi történt szombaton a cáki pincéknél

Kiállításmegnyitóval, avatási szertartással kezdődött szombaton a Péter-Pál-napi búcsúval összekötött kétnapos rendezvény Cákon. A közösségi házban az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusához csatlakozott, a magyar borvidékeket és azok pincéit is szívesen megörökítő szlovák festőművész, Vladimír Plachy festményeiből nyílt kiállítás. A Tóth Melinda ózdi evangélikus lelkész, a rend főpásztora által megtartott istentisztelet után Pammer István, az Európai Borlovagrend Magyarországi Konzulátusának elnöke köszöntötte a jelenlévőket.

- Nehéz akkor megszólalni, amikor bánat sújtja a szívünket - mondta, utalva a közelmúltban elhunyt lovagtársak hiányára. - Ráadásul akkor kell beszélnünk, amikor tudjuk, hogy ezt a térséget Szent Orbán nem nagyon segítette idén - folytatta az elnök, majd hozzátette: örül, hogy ismét együtt lehetnek, hiszen a barátság mindent felülír. Szólt azokról a lovagtársaikról is, akik egy ideje azért küzdenek, hogy újra velük lehessenek. - Innen is üzenjük nekik, hogy nem engedjük el a kezüket - mondta.

Cákon egy taggal bővült az európai rend 316 fős magyarországi csapata: a püspökmolnári Piri Imre Tamást fogadták maguk közé a borlovagok. A vasi borász, Mándli Tibor bortanácsossá lépett elő. A borlovagok a sárvári Herpenyő zenekar kíséretében vonultak át a cáki pincesorhoz - a több mint 30 fokos hőségben senki nem irigyelte a bársony palástot viselő lovagokat és dámákat.

Az árnyas fák alatt Tóth Melinda kérte Isten áldását a borászokra, a jelenlévőkre, a pincékre, a borokra, majd Paukovics Józsefné, Cák polgármestere a házigazdák nevében köszöntötte a vendégeket. Az I. Cáki bornapokat a térség országgyűlési képviselője, Ágh Péter nyitotta meg, aki beszédében méltatta a cáki elődök munkáját, szorgalmát és küzdelmeit. Mint mondta, az évszázadok során a cákiaknak a a kereszténység, a haza, a szülőhely és a család szeretete jelentette a fogódzót. A képviselő szólt a rendezvénynek helyet adó örökségről, a cáki pincesorról is, amely immár a megyei értéktárba is bekerült, és amelyre joggal lehet büszke minden Vas megyei. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Cáknak nem csak múltja, jövője is van, és a bor, a hozzá kapcsolódó, a mostanihoz hasonló rendezvények fontos kitörési pontok lehetnek a település számára.

Az ünnepélyes koccintás után aztán a borlovagok és a dámák is megszabadulhattak díszes, ám rendkívül meleg öltözetüktől, és a pincesor árnyas fái alatt, kötetlenebbül folytatódtak a programok. A pincéknél borászok kínáltál nedűiket: Tokajból Király László, Villányból Polgár Zoltán, Egerből Petrény Attila borait kóstolhatták meg a vendégek, a vasi színeket Árva Pál, Mándli Tibor és Stefanich Kornél képviselte.

Dr. Scheid Sándor és dr. Nagy Tóth Erika szombathelyiek, de mint mondták, a baranyai gyökereik a villányi pulthoz vonzották őket. Egy bozsoki kislány, Nagy Dorottya szívesen üldögélt Fődi Tibor cáki faszobrász gyönyörű alkotásán, a lovas padon, a szobrászon kívül több környékbeli kézműves is elhozta portékáit a bornapokra.

Az ebédhez a Cákon letelepedett Madarász Miklós csinált kedvet borversekkel, aztán amikor a Herpenyő zenekar tagjai az asztaloknál muzsikáltak, mindenki megérthette, amit az újonnan felavatott borlovag, Piri Imre Tamás mondott: van abban valami gyönyörűséges, amikor a jó bor nótává válik.

Így telt az I. Cáki bornapok első napja - remélhetőleg jövőre folytatás következik.