Valóra vált egy kutyaálom - Szelli karácsonykor költözött az álomgazdikhoz

Csodálatos napra ébredt december 24-én Szelli, a Fekete István Állatvédő Egyesület gazdikeresője. Nem csak a karácsony szelleme miatt volt a szokásosnál is aktívabb, szinte tudta, hogy megváltozik az élete. Bár egyszer már fordult a sorsa, mikor 2012 szeptemberében rossz útra tévedt (szó szerint).

– Telefonhívást kaptunk, hogy Szelesténél egy kamion elütött egy kutyust – kezdte Szelli történetét Végh Dóri, a FIÁE tagja. – Azok, akik látták a balesetet, elvitték a helyi önkormányzathoz, onnan értesítettek minket. Azonnal elmentünk érte és bevittük az állatambulanciára. A hátsó fele teljesen lebénult a baleset következtében, minimális fájdalomérzet volt csak a hátsó lábaiban. De a szemében ott volt a csillogás, az élni akarás. Ezért folytattuk a kezelését és vártunk, hogyan reagál a szervezete. Minimális javulást tapasztaltunk, a szükségleteit is maga alá intézte. Így kezdetét vette egy hosszú kaland – mesélte Dóri.

Fotó: Unger Tamás

– Szellivel hónapokig jártunk gyógytornára és akkupunktúrás kezelésre Budapestre. Hol jobb lett, hol visszaesett – ez ment éveken keresztül. Minden nap újra kellett kötözni és tornáztatni a lábát: nem volt egyszerű – tette hozzá. De Szellit egyáltalán nem érdekelte, hogy a hátsó lábai nem működnek, fókakúszásban közlekedett. Végül úgy döntöttek az egyesület tagjai, hogy szüksége lenne egy kutyakocsira, hogy szabadon szaladgálhasson. Önzetlen emberek segítségéből végül sikerült is szerezni neki egyet – az első pillanattól fogva tökéletesen használta, így sokkal nagyobb szabadságot kapott.

– Szelli egy darabig ideiglenes befogadóknál lakott, több helyen is, végül a legtöbb időt a kenneleknél tudtuk fordítani rá, így ott lakott. Aztán egy augusztusi napon betoppant a kennelekhez Bakk Csilla és párja, Németh Balázs. Céltudatosan jöttek, Szellit keresték. – Szerettünk volna házat venni, és mindenképpen  egy kutyust is – mesélte Csilla, miután megérkeztek Szelliért Szenteste reggelén.

– Megnézegettük a menhelyek örökbefogadható állatait, így bukkantunk rá Szellire. Úgy gondoltunk, hogy találkozunk vele élőben is, és ha sikerül összebarátkozni, akkor örökbe fogadjuk – mondta. Habár Szelli gondozása a kocsija miatt nem olyan egyszerű, mint egy „egészséges" kutyáé, abszolút szilárd volt Csilla és Balázs elhatározása. – Több érdeklődő is volt már az évek alatt Szellire, de Csilláék voltak az egyedüliek, akik tényleg hónapokon át jöttek, ismerkedtek vele – tette hozzá Dóri. Azt pedig, hogy éppen december 24-én fogadták végleg örökbe, a sors akarta így. – Pont úgy tudtunk beköltözni a házba, hogy karácsonykor már velünk is lehet – mondta mosollyal az arcán Csilla. Ajándék is került neki a fa alá: kis bilétát kapott a nevével és Balázs telefonszámával – ezzel is jelezve, hogy ismét tartozik valakihez.

Az örökbefogadás napján az egyesület tagjai mind eljöttek elbúcsúztatni Szellit, hiszen ő volt „mindenki Szelkója". Hiányozni fog a telepről, de tudják, hogy ennél csodálatosabb ajándék nem létezik egy kutya számára, mint gazdikkal, szeretetben, törődésben lelni új otthonra.