A felépült M86-os éppen középen szeli át vadásztársaság földjeit

A vadászoknál az év február 28-áig tart, és március 1-jén kezdődik. A héten azonban ennél jóval több történt, ugyanis kedden egy tízéves üzemtervi ciklus zárult le, és szerdán egy húsz évre szóló időszak indult el - fogalmaz Tömböly Dénes, a nemrég alakult Csánig és Környéke Vadásztársaság elnöke. Vadászni persze nem most kezdtek. Tíz éve már, hogy földtulajdonosi közösségként 17 taggal gazdálkodnak az alig több mint 2 ezer 500 hektáros, Csánig, Nick és Répcelak által közbezárt területen. A vadászati törvény változása miatt azonban nekik is lépniük kellett.

- A vadásztársasággá alakulás előkészítése egy évig tartott, de végül minden simán ment, ezért a földtulajdonosoknak csak köszönet jár - fogalmazott az elnök, aki elárulta: vadászterületük a kisebbek közül való, ráadásul a felépült M86-os éppen középen szeli át a földeket, így területük még kisebb lett. Arról nem is beszélve, hogy a felhúzott kerítés a vad vonulási irányát meg fogja változtatni - ennek már tavaly is voltak jelei - ezért át kell költöztetniük bizonyos magasleseket, és új etetőket kell kihelyezniük.

- Vasegerszeg és Vámoscsalád között ugyan van vadátjáró a gyorsforgalmi fölött, de nálunk sajnos nincs - mondta. Az elnök hozzátette: nagyon jó csapat alakult ki tíz év alatt, akik kölcsönösen tisztelik egymást. A társaság egyébként is jó kapcsolatot ápol mindenkivel, a környékbeli civil szervezeteket például rendszeresen támogatja - tudtuk meg.

A frissen alakult vadásztársaság apróvadas területen gazdálkodik, ami azt jelenti, hogy leginkább nyulak és fácánok kerülnek a puska elé, meg persze az őzek, és csak ritkán szarvasok. Ennek oka többnyire az, hogy erdő kevés van a területen, így a szarvasok leginkább csak vonuló vadként vannak jelen. Tömböly Dénes elmondta: ő maga harminc éve járja a határt és az erdőt, gyakorlatilag beleszületett a vadászatba. Mindkét bátyja és édesapja is vadászott, hamar megszerette ő is. Leginkább a vad cserkelését szereti, amit mesterétől, Király Elemértől tanult. Ő már sajnos nem él, de fia a vadásztársaság tagja.

Tömböly Dénes megmutatta trófeáit, amelyek között jó pár díjazott is van, és megnéztük azt a lest is, amit unokájának épített. Szerinte nagyon fontos, hogy ne csak puskás emberek legyünk, hanem vadászok

- Nálam az etikus távolság határa a 150 méter, legalább ennyire, de ha lehet, még inkább megközelítem a vadat. Messzebbről lőni már nem szép dolog. Fontos, hogy az elejtett vadat is tisztelni kell, ne csak puskás emberek legyünk, hanem vadászok. Sokszor úgy is kimegyek hajnalban a területre, hogy nem lövök semmit, puskát sem viszek, csak figyelem a vad mozgását, megvizsgálom nyomait, megbecsülöm a számukat. Annál pedig kevés szebb dolog van, mint holdfényes éjszakán egyedül ülni a lesen. A vadász valóban lelövi a vadat, de egyáltalán nem mindegy, hogyan és miért. Először is: ha csak a vadgazdálkodási szempontot nézzük, egyszerűen muszáj gyéríteni az állományt, de tény, hogy ha egy őzsuta áll velem szemben, bizony nehéz meghúzni a ravaszt. A trófeás vad esetében pedig az embert akaratlanul is elönti a büszkeség. Én mindegyik trófeám megszerzésének a történetét a mai napig tudom. Fontos, hogy tiszteljük a vadat, akkor is, ha már nem él - mondta a vadász.