A közlekedés legkiszolgáltatottabb résztvevői a kerékpárosok

Huszonegyedik alkalommal emelte feje fölé bringáját a szombathelyi biciklis társadalom legelszántabb keménymagja nemrég, hogy ezzel is jelezze, ők is itt vannak és kritikus tömeget képviselnek. Ennek bizonyítására - mintegy kétkerekű erődemonstrációként - körülbelül kétszázan biciklizték körbe a várost, kétszer is érintve a Fő teret.

A szombathelyi bringások évente kétszer hívják fel magukra így a figyelmet, egyszer ősszel, az autómentes napon és egyszer ilyenkor tavasszal. Két hete vasárnap az esemény főszervezője, Szabó Gergő, a Szombathelyi Tekergők kerékpáros egyesület vezetője - anélkül, hogy hallott volna az aznap Fertődön történt tragikus kerékpáros balesetről - azt mondta, még mindig gond van nálunk a közlekedési kultúrával.

Szabó Gergő a kedvünkért lemerészkedett az autók közé a Zanati úton, pedig magától soha nem tenne ilyet Fotó: Unger Tamás

Míg Ausztriában másfél méterre kerülnek az autósok egy biciklist, addig Magyarországon jó, ha nem tolnak le az útról. Az említett tragikus baleset az osztrák szervezésű Fertő-tavi kerékpáros maraton magyarországi szakaszán történt, amikor a bolyban haladó kerékpárosok összeakadtak, többen kibillentek az egyensúlyukból, köztük az a 47 éves győrújbaráti férfi is, aki - miközben nekiesett a szemből, szabályosan érkező autónak - olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy az életét már nem tudták megmenteni. Mivel a baleset egy szervezett verseny közben történt, nem hasonlítható össze azzal, amikor a bringások csak úgy az útra merészkednek, de jellemző a mentalitásra, hogy míg Ausztriában felvezető autó ment a versenyzők előtt és az autósok megálltak, amikor elhaladt mellettük a mezőny, addig a magyar szakaszon csak a kereszteződéseket biztosították, és az autók nem álltak meg.

Huszonegyedik alkalommal emelték fejük fölé bringáikat a szombathelyi biciklis társadalom legelszántabb tagjai április végén, a Critical Massen Fotó: Nagy Jácint

A szomorú eset apropóján újból felkerestük Szabó Gergőt, hogy a baleset tanulságairól és a szombathelyi biciklis kultúráról kérdezzük. Gergő húsz éve biciklizik és heti két-háromszáz kilométert gyűr maga alá két keréken. Elmondta, ő az elmúlt két évtizedből két hasonló esetre emlékszik, így szerencsére nem gyakori az ilyen típusú tragikus baleset. Szerinte a bolyban haladás csak a profikra jellemző és jó, ha azt amatőrök nem is próbálják meg, ugyanis elég a legkisebb irányváltás, és máris megtörténhet a baj, mivel ilyenkor a biciklisek nagyon közel vannak egymáshoz.

Az persze amatőröknél is előfordul, hogy alacsonyabb rangú, gyér forgalmú úton egymás mellett haladnak a bringások, és ha jön egy autó, visszaállnak egysoros vonalba. Ez ugyan nem szabályos, de Gergő szerint még belefér, mert ahogyan fogalmazott, a bajok nem ebből szoktak lenni, hanem abból, hogy az autósok nem veszik figyelembe a bicikliseket, vagy abból, hogy egyszerűen tényleg nem veszik őket észre. A kerékpárutak sokszor nagyon balesetveszélyesek, mivel nem az autók nyomvonalán haladnak, hanem a járdán, így amikor az autók jobbra kanyarodnak, könnyen megtörténhet a baj, főleg, ha a biciklis nagy sebességgel érkezik.

Tipikusan ilyen balesetveszélyes helyszín a Zanati út, ahol azonban nem ez a megoldás jelenti a legnagyobb gondot, hanem hogy a vasúti felüljáró alatt az úttestre vezetik a bicikliseket. - Megmondom őszintén, itt hiába követek el szabálytalanságot, én magam is inkább szemben haladok a forgalommal a másik oldal kerékpárútján, mint hogy oda lemerészkedjek - vallotta be Gergő, aki hozzátette: a legideálisabb az lenne, ha az úttestből választanának le egy sávot a kerékpárosok számára, így a közlekedés résztvevői folyamatosan szemmel tudnák tartani egymást. A probléma persze az, hogy a legtöbbször ehhez a megoldáshoz nem elég szélesek az utak.

Az egyesület vezetője szerint nagyon sok a rossz minőségű kerékpárút, ami szintén balesetveszélyes. Például a Perint patak melletti sétányon a stadionig tökéletes a bicikliút, majd utána van egy életveszélyes szakasz a Rohonci útig. Pedig a kerékpár-utak számával még nem is lenne gond, hiszen átjárható a város. A Szombathely környéki bicajosokra a városon kívül fokozottan kell ügyelniük az autósoknak a bucsui, a bozsoki, a kőszegi vonalon, de sokan mennek Ják felé, és persze minden bringás álma a Vasi Vasember táv teljesítése is.

Sajnos az is igaz, hogy a kerékpárosok évről évre rengeteg balesetet okoznak, átlagosan naponta csaknem öt baleset írható a számlájukra, négy évvel ez-előtt pedig több mint 2 ezer balesetért voltak felelősek.

Pedig biciklivel nem jó bal-esetbe keveredni, hiszen a közlekedés legvédtelenebb résztvevője éppen a kerékpáros, mivel sokszor az autók között tekernek, ám közben szinte semmi nem védi őket. Gergő szerint ma már ritka, hogy valaki nem visel sisakot, és ez jó, akik pedig ódzkodnak tőle, jobb, ha tudják, hogy a mostani bukósisakok már könnyűek, szellőznek és nem csak egy baleset esetén hasznosak, de védik a fejet a bogaraktól és a napsütéstől is. Aki pedig tényleg biciklizni szeretne, az legalább 100-150 ezer forintot szánjon rá, és akkor egy olyan társra tehet szert, amely hosszú évekre elkíséri.