Sobri Jóska a baltavári kocsmában

Nagytilaj története címmel Nagy Gyula jegyzeteit adta ki az önkormányzat. A szerző a régmúltról beszél, de a jövőnek is üzen. Nem mellesleg a könyvíró Nagy Gáspár Kossuth-díjas költő nagybátyja volt.

- Annak, hogy a szerzőről legalább annyit beszélünk, mint a műről, oka van. Gyula bácsi sajnos nem lehet már közöttünk, de emléke elevenen él. Karizmatikus személyiség volt - mondta a könyvbemutatón V. Németh Zsolt államtitkár, a térség országgyűlési képviselője, aki az örök falu leírásának gondolatát társította a kiadványhoz.

V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár ajánlotta mindenki figyelmébe a könyvet

A borítón a falu hétszáz éves gesztenyefája. Orosz István Kossuth-díjas grafikus munkája. A kiadványban pedig az örök falu csaknem két évszázados története, szemelvényekben.

- Több mint harminc éve, hogy Nagy Gyula bácsi befejezte a falu krónikáját. Többször előkerült, olvasgattuk. Ez a könyv egyfajta életérzésről tanúskodik. Kötelességünknek éreztük az értékes írás megőrzését, közreadását - mondta a szerkesztő, Horváthné Kántor Klára, aki egyben a település polgármestere. Munkáját Mihók-Horváth Józsefné segítette.

Nagy Gyula 1911-ben született, nyolcgyermekes földműves családban. A kutatás hosszú évek munkája volt. Nemcsak a szombathelyi és zalaegerszegi levéltárakat látogatta, hanem szüleitől, nagyszüleitől, a falu lakóközösségtől kérdezett, gyűjtött adatokat.

A kiadvány helytörténeti munka, egyben mezőgazdasági kézikönyv. Ugyanakkor néprajzi szakkönyv és egy kicsit önéletrajzi írás. Valahogy mindenből van egy kicsi a csaknem száz oldalon. Az élhető vidék kontúrjai bontakoznak gazdálkodással, szőlőműveléssel, jól működő faluközösséggel.

A borítón a falu hétszáz éves gesztenyefája

A szerző 1935-ben fejezte be kétéves mezőgazdasági szakiskolai tanulmányait Szombathelyen. Vas vármegye ösztöndíjasaként féléves tanulmányúton vehetett részt Olaszországban. Ennek fejében kellett saját falujáról le-írást készítenie, ami végül falukrónikává érett.

Konkrét adatokról olvashat, aki a kötetet kézbe veszi. Az őshonos gyümölcsfajták megnevezése is szerepel az oldalakon: Bőralma, téli vasalma, fehér és piros pogácsa - ez csak néhány abból a kilenc fajtából, ami a tilaji hegyen termett. Analizi szépe, diel, jó Lujza, alexander, vaj - ez pedig a körtefajtákból pár, amit Gyula bácsi könyve sorol. A szőlőművelés kapcsán az írás száz pincét említ a tilaji hegyekről.

A 97 éves korában elhunyt szerzőt egész életében a kíváncsiság, a tudásvágy jellemezte és az, hogy a szerzett ismeretet átadhassa másoknak.

A falukrónika megemlékezik Sobri Jóska hegyháti látogatásáról. A baltavári kocsmában mulatott, a Horváth uraság lányát táncoltatta, fokosával a gerendába vágott és a tilaji pincéknél kalandozott.

Nagy Gyula a falujában élőket úgy jellemzi: A tilaji ember jólelkű, barátságos, szíves, vendégszerető, köszönésben egymást előző.

A szerkesztő, Horváthné Kántor Klára, aki egyben a település polgármestere is, beszélt a szerzőről és a könyvről
Fotó: Vincze Kornél

A kultúra is bőven kap teret: A szerző a pipics, azaz a tűzhely kinyitott ajtaja mellett szépirodalmat olvasgató emberekről ír. A krónika lejegyzi: Rádiója először 1928-ban volt a falunak. A tűzoltó egyesület tulajdonát az iskolában őrizték. Vasárnap esténként, főleg ha nóta szólt az éterből, a teremben együtt hallgatta a falu a műsort.

1920-ban adták elő az első színdarabot, a Cigány Pannát Nagytilajban a lejegyzés szerint. Az írás népszokásokra, a falu eseményeire is kitér. Az elszármazottak közt említi Németh Jánost, a rádió népi zenekarának cimbalmosát, Oroszlán István, Amerikába elszármazott rákkutatót és Nagy Gáspár költőt.

Falum krónikájának megírásával falum hű képét szerettem volna bemutatni, annak vonzó arculatát megrajzolni. Akik elolvassák, jobban megismerjék, megkedveljék, értékeljék. Mentsék meg az utókornak - zárul a jegyzet Nagy Gyula gondolataival, a jövőnek üzenve.