Tévék, monitorok

- Ez egy 1953-ban, a Szovjetunióban gyártott készülék, félig televízió, félig rádió - magyarázza Koreny János elektromérnök. Közben elhúzza a monstrum elején a szövettel borított részt, s megjelenik egy miniatűr képernyő. Hamar kiderül, hogy ő, a nyugdíjas mérnök a kiállítás fő szervezője. Gyakorlatilag neki köszönhető, hogy az eddig raktárban lévő tárgyak egy részét a nagyérdemű is megnézheti. Megtudom azt is, hogy kilencvenmillió forintba került a kiállítás, amely június végéig biztosan, de megfelelő érdeklődés esetén tovább is nyitva tart. Végigkísér a tárlaton, szakértő magyarázatai és a tárgyak alapján megelevenednek előttem a korabeli hazai televíziózás részletei. Különösen, hogy a kezdetleges kamerák, monitorok, antennák, vevőkészülékek mindegyikéhez fűz magyarázatot.

Koreny János mindenkit ismert az ötven évvel ezelőtti Magyar Televízióban.

- Egyik nap itt járt Koncz Zsuzsa, elnézést kértem tőle, hogy a halottak közé raktam - mondja mosolyogva. A monitorokon Takács Mari, Varga József és a kor más neves tévébemondóinak arca. Ők már nem élnek, de Koncz Zsuzsa arca a régi Gézengúzok-felvételen is ezen az oldalon látható.

A közvetítőkocsiba is bejutok vele. A kocsi szűk, Koreny János szavai nyomán megelevenedik a múlt: adás előtt vagyunk, a hangmérnök csendben tekergeti a potmétereket, a monitoron még a reklám, de a piros lámpa már kigyulladt. Az adás még nem kezdődött el, de a rendező már őrjöng. Felhangzik a szignál...